Az elmúlt három évszázadban (történelmi léptékben korántsem nagy idő) számos kisebb mellett két nagy kísérlet történt arra, hogy az emberi társadalomban meglévő igazságtalanságokat hatalmi eszközökkel eltöröljék: a francia és az orosz forradalom.

Mindkettőt a társadalmi egyenlőtlenségek kedvező oldalán született és viszonylagos, vagy éppen jelentős jólétben felnőtt városi értelmiségiek vezették, és mindkét kísérlet katasztrofális eredménnyel járt. Az elsőbe még csupán százezrek haltak bele, a másodikba már milliók.

A társadalmi egyenlőtlenségek kedvező oldalán született és viszonylagos, vagy éppen jelentős jólétben felnőtt városi értelmiséget e csődöktől függetlenül az első kísérlet óta kísérti az ambíció, hogy az ő generációjuk most már végre végérvényesen, hatalmi eszközökkel számolja fel az emberi társadalomban meglévő igazságtalanságokat. És bár ahányszor nekirugaszkodnak egy konkrét ügynek, újra és újra katasztrófa következik, a hitük a világjobbításban, a saját küldetésükben nem lankad.

Az emberiség szerencséje, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kedvezőtlen oldalán született és viszonylagos, vagy éppen jelentős szegénységben felnőtt vidéki és városi emberek, ha módjuk van választani, nem kérnek a jólétben született városi értelmiségnek ezekből a kísérleteiből.