A Villikirály
Bátyám, aki Németországban él, felhívta a lányát és figyelmeztette, hogy jó lesz, ha elkezd spórolni, mert elképzelhető, hogy el kell majd menekülnie abból az országból, ahol született. Mert én – mondta neki a bátyám – legfeljebb hazatérek Magyarországra, ha baj van. De teneked, aki egészen német vagy, és csak annyit beszélsz magyarul, hogy „nagyon buta férfi”, lehet, hogy nem ez lesz a legjobb megoldás, illetve az is lehet, hogy ha mégis az én egykori hazámat választanád, akkor addigra a rokonok már meghalnak, és saját magadnak kell új egzisztenciát teremtened az új hazában, akár Magyarország lesz az, akár egy másik.
Ahol nem támadnak meg az utcán a migránsok. Ahol nem beszélnek hülyeségeket a parlamentben. Nem akarják, hogy aki bármilyen javítást-szerelést vagy egyéb ezekhez hasonló szolgáltatást végez, az ne autóval vigye a szerszámait a kuncsaft lakására, hanem háromkerekű biciklifélével (Lastenrad), mert az nem szennyezi a levegőt. Nem akarják a nyelvet megváltoztatni. Nem mondják azt, hogy túl kevés a nő a parlamentben. Meg a különböző munkahelyeken. (Érdekes, hogy ácsnak, hentesnek, olajfúrónak, szénbányásznak nem akarnak a nők elmenni. Vajon miért?)
Olyan országba, ahol nem akarják engedélyezni a kiskorúak számára a nemváltó műtéteket. (Mondjuk, a nemváltó akkora bornírtság, hogy a helyesírás ellenőrző azonnal aláhúzta.) Nem mondják azt, hogy legyél vegetáriánus, mert az jót tesz a környezetnek. Szóval ha egy olyan hazát szeretnél, mondta a bátyám, ahol szabadon lehet keresztet viselni, nem csupán Fatima kezét és egész testet elfedő burkát. És ahol a Göring-Eckardt nevű (Tessék! Még ez is!) alelnöknek nem az a legfőbb gondja, hogy több poézis kellene a parlamentben.
Mondjuk erre a bátyám válaszul költött német nyelven egy kis verset, Goethe után, szabadon. Megpróbálom kissé nyersfordításban ide idézni:
„Ki nyargal a szélben az éjen át?
A zöldek, ismerjük seregük hadát.
Mindig készek, hogy jó tanáccsal ellássanak:
Egyél füvet és járj triciklin,
Legjobb a sárga a pirossal,
Az eszme él, az elme halott.”
Nekem itt Magyarországon erről az jut eszembe, mikor a kommunista tanácsadók felkeresték a paraszt bácsit a mezőn, és elmondták neki, hogy nem jól kaszál.
A túloldalra is kellene egy él, hogy amikor visszahúzza a szerszámot, arra is vágjon. Kétfelé.
Rendben, mondta az öreg, és felszerelt még egy vasat a kaszájára.
Következő évben megint megjelent a szakértő. Ez már jobb így, mondta, de hátul a nadrágszíjára is köthetne egy kaszát, hogy amikor megrengeti a csípőjét, akkor hátul is kaszáljon.
Rendben, felelte a bácsi, mert nem akart vitatkozni a nagyhatalmú emberrel. Pedig láthatta volna, hogy hátul már nincs mit kaszálni, gondolta, de azért csak felszerelte oda is a szerszámot, ahogy kérték. Lett is nagy nevetség a faluban. Azt mondták, úgy néz ki, mint egy nagy bogár. Haha, röhögték a népek. De az öreg kitartott. Dolgozott rendületlenül.
Ám amikor a harmadik évben is megjelent a tanácsadó, akkor csapot-papot magára hagyott, szerszámját eldobta és futni kezdett.
– Miért szalad el? – kiabált utána a szakértő.
– Tudom, tudom – kiabált vissza futtából a bácsi. – Azért jött, hogy megmondja, szereljek a tökömre egy viharlámpát: éjszaka is tudjak kaszálni!
Nem tudom, miért ez jutott az eszembe. Lehet, hogy nekem is szükségem lenne egy viharlámpára. Főleg akkor, ha véletlenül Németországban járok. Nagy arrafelé most a sötétség.
