Immár a Momentum nevű pillanatnyi SZDSZ sem derogál az arcát, identitását vesztett, teljességgel jellemtelenné vált egykori nemzeti párt elnökének.„Ha a történelmi helyzet ezt követeli meg, és a választási eredmény erre készteti, hajlandó lenne az LMP-vel és a Momentummal is koalíciós megállapodást kötni a Jobbik”, mondta a gazda-mentor Simicska Lajos által monomániás hecclappá züllesztett Magyar Nemzet online kiadásának a tradicionalista gondolkodóktól a Spinoza-házig jutó és ott a Magyar Gárdát megtagadó Vona Gábor.

Rögzítsük tehát a tényt: a Jobbik lelkét deklaráltan elvevő pártelnök mára odáig jutott, hogy a budapesti olimpiát megfúró, a homoszexuálisok és mindenféle egyéb zavaros nemi identitású emberek éves masírozását és az azon való részvételt „alapnak” tekintő MSZP- és SZDSZ-fiókákkal is erkölcsi vívódás és gátlás nélkül szövetkezne, ha ez lenne az ára a magyar kormány megbuktatásának. Senki és semmi nem számít, az elveket – ha voltak ugyan valaha – rég sutba hajították.

Már csak a patologikus és monomániás Orbán-gyűlölet maradt. Kánonban, de egyazon szólamban Heller Ágnessel, Gyurcsány Ferenccel, Rangos Katalinnal, a ködös éjjeleken hirdetőoszlopokat összemázoló Simicskával, nem utolsó sorban George Sorossal, akinek méltatlanul előnyöket élvező magánegyeteme mellett oly demonstratívan állt ki a szavazótábor-cserét (érdemes tanulmányozni a Jobbik médiafelületein olvasható, Bauer Tamást és a DK-t is megszégyenítő fröcsögő-ziháló magyargyűlölő hozzászólásokat) végrehajtó párt.

E jellemtelen tekergőzéstől okkal fordul fel minden jóérzésű ember gyomra. Ugyanakkor egy haszna van ennek a látványosan undorító túloldalra dezertálásnak. A politikai képlet egészen egyszerűvé vált: Magyarország egyetlen esélye a korántsem hibátlan, de mindent egybevetve tettekkel bizonyító Fidesz–KDNP-szövetség politikailag stabil kormányzása. Rajta kívül csak a zavaros lápvilág bugyog.