Amerika, nagy a tét!
Jövő kedden az USA válaszúthoz ér. Bár a „sorsdöntő választás” kifejezést minden voksolásra ráaggatják, ezúttal véresen komoly jelentéstartalom társul hozzá: november 3-án az Egyesült Államok arról dönt, hogy a Donald Trump-i patrióta, értékvédő, külkapcsolatait ápoló és az ideális Amerika-képet tükröző politizálást folytatja, vagy rálép a szélsőséges baloldali ármánykodások finom díszekkel szegélyezett, csalóka útjára, ahol a legvégső cél a nyílt társadalom borzalmának megvalósítása.
A mezőny készültségben, a meccs pedig szemlátomást a kilencvenedik percig izgalmakat tartogat majd. Ezt láthatjuk, amikor a közvélemény-kutatásokat figyeljük. És bár nem kell a felméréseknek olyan jelentőséget tulajdonítani, ami egyébként nincsen, de egyvalamit érdemes rögzítenünk: a tendenciák a véghajrában egyöntetűen Trump erősödését mutatják. Statisztikai hibahatár ide vagy oda, a folyamat egyértelmű. Az úgynevezett csatatér-államok azok, amelyek uralása szövetségi győzelmet jelenthet az adott jelöltnek. Ezen államok egyikében, Pennsylvaniában néhány napja az élre került Trump egy kutatás szerint – 48,4 százalékos támogatottságával vezet Biden előtt, aki 45,5 százalékos népszerűséget tudhat magáénak. Egy másik felmérés alapján a tizenkét billegő államból kilencben szűkült a volt alelnök előnye a hivatalban lévő elnökkel szemben.
Egy éve még mérsékelt, balközép jelöltként lehetett jellemezni Joe Bident a radikális, újkommunista vágyálmokkal házaló Bernie Sanders-szel szemben. Ugyanakkor most, hogy a Demokraták elnökjelöltje lett, Biden egyre inkább elkezdte magáévá tenni azokat a szélsőbaloldali romboló eszméket, amelyek az utóbbi néhány év folyamán határozzák meg pártja irányvonalát. Hitet tett a nyolcéves (!) gyermekek nemváltoztatása mellett, 11 millió illegális bevándorlónak adna azonnal állampolgárságot, és rendre az abortusz elkötelezett hirdetőjeként lép fel. A Black Lives Matter anarchista mozgalom és az Antifa hallgatólagos támogatásáról pedig még szót sem ejtettünk.
Ezzel néz most farkasszemet Amerika.
Trump sikeres kül- és gazdaságpolitikája 2019 végén még nagy győzelmi esélyeket tartogatott a regnáló elnöknek, ám a Covid-krach beütése keresztbe tett az egész adminisztrációnak, és annak rendje szerint borította fel a nagyívű terveket – ahogy szerte a világon mindenütt. A válság bekövetkezte jócskán megtépázta Trump újraválasztási esélyeit. Az amerikai elnök nemcsak a gazdaság leállásának beláthatatlan következményei miatt szorgalmazza az Egyesült Államok életének újraindítását, hanem nagyon is racionális politikai cél mentén gondolkodik: ha a krízis közepette is működőképes az ország, az az ő erősségét igazolja.
Lássuk be: piszok nehéz ezekben a hetekben Donald Trumpnak lenni.
Ugyanakkor az esélylatolgatás mellett jó, ha megállunk egy pillanatra és visszatekintünk. Hiszen azt is fontos számba vennünk, hogy a koronavírus-fertőzésből felgyógyult 74 éves örökifjú már egy ciklus alatt is sokat tett le a világpolitika asztalára. Abortuszellenes intézkedései az életpárti elnökök sorába emelik őt, a közel-keleti békefolyamatok aktív (elő)segítése valódi sikertörténet, munkahelyteremtő programja kiemelkedő, a keresztény értékek melletti kiállása példamutató, és mindezek mellett az illegális migrációval és a genderőrülettel szemben is volt néhány keresetlen szava és rendelkezése.
Ám minden tiszteletünket kifejezve, ezek mégiscsak amerikai nézőpontok. Mit adott nekünk Trump?
Magyarország újból fellendülő gazdasági kapcsolatokat, egy barátságos és konstruktív nagykövetet, valamint a kölcsönös tiszteleten nyugvó, baráti viszonyrendszert köszönhet az elmúlt négy év amerikai kormányzatának. Trump igazi partnerként és szövetségesként kezel bennünket, nem pedig holmi elnyomandó kelet-európai népként tekint ránk.
Ezzel szemben Joe Biden, noha még csak elnökjelölt, de máris a régi balos lemezt tette fel Magyarországgal szemben. Az a tény, hogy hazánkat diktatúrának (pontosabban: totalitárius rezsimnek) tekinti, és a haladó főáram véleményét böffenti vissza szelíden demens hanghordozással, megválasztása esetén nem kecsegtetne túl sok jóval számunkra. No meg az sem fényes kilátás, hogy a mindent elfelejtő idős Joe-t úgy tudja bábként ráncigálni a szélsőliberális pénzügyi és politikai elit, ahogy csak kedve tartja.
Épp ezért bízunk a szabadság hazájának józan eszében. Civilizációs torzulás ide, szélsőségesek térnyerése oda, az Egyesült Államok történelmi esély előtt áll. Csak az embereken múlik, hogy élnek-e ezzel.
