„A képmutatás általános jelenség. Halálunkban véget ér, de előbb nem.”
(Isaac Asimov)

Hirdetés
Fotó: MTI/Kovács Attila
Budapest, 2006. augusztus 20. Mentősök dolgoznak a Jégverem utca magasságában a Bem rakparton, ahol a hirtelen jött vihar egy fát döntött a nézőkre. A balesetben ketten az életüket vesztették

Az ember életében számos olyan történés van, aminek periodikus ismétlődésére mérget lehet venni. Minden év július 20-a környékén például évről évre megérkezik hozzánk a nagy tűzijáték-kritika, hogy egészen Szent István napjáig tartson. A kritika lényege, hogy a közösségi oldalak hordószónokai, valamint az egyes vidéki önkormányzatok egymást túllicitálva értekeznek a tűzijáték haszontalanságáról, költségeiről. Arról persze nem beszélnek, hogy a már beszerzett pirotechnikai eszközök tárolása valószínűleg többe kerülne, mint az, ha fellövik ezeket. A károgásban természetesen élen járnak a gyurcsányista ellenzék politikusai. Hogy ez mért vérlázító? Nos, 2006 véres Szent Istvánja miatt.

***

Elöljáróban elmondom: nem vagyok tűzijátékpárti. De ellenezni sem akarom mindenképp. Mélységesen megértem például a kutyatulajdonosokat, akik élénken ágálnak a túlzott hangoskodás ellen, mondván, hogy állataik megijednek, megvadulnak, elszöknek miatta, ugyanakkor véleményem szerint a tűzijáték egy olyan össznépi szórakoztatás, amire mindig is igény volt, mióta az első kínai az első – rossz szellemeket elijesztő – rakétát az égbe lőtte.

(Ez a bizonyos igény hasonlatos a Sziget fesztiválhoz. Azt sem akarja a budapestiek többsége, de még csak a pesti fiatalok többsége sem. Megfogalmazódik azonban egy több százezer emberre kiterjedő országos és európai igény, ami legitimálja ennek a fesztiválnak a létjogosultságát. Csakúgy, mint a fővárosi tűzijátékét is, amelynek megtekintésére az ország minden részéről, de még külföldről is érkeznek a látogatók.) 

Ez a fent említett igény természetesen megteremti azokat a nézelődőket is, akik kognitív disszonanciától áthatva sétálnak le családi kötelékben a rakpartra, hogy ott az égre mutatva ex cathedra kijelentsék: „Ott megy az adóm!”. 

És ugyanúgy él tovább az egykori magyar ellenzék mostani vadhajtásaiban az a fajta legenda, miszerint ez a mérhetetlen pénzszórás csak és kizárólag a nemzeti kormányokra jellemző. Pedig ha csak kicsit mennénk vissza az időben, furcsa dolgot tapasztalnánk: bizony volt tűzijáték 2006-ban és 2007-ben is, sőt a szocialista kormányzások minden évében, dacára a világgazdasági válságnak. Mi több, az ünnepi látványosságot az RTL Klub élőben közvetítette. Igen, az az RTL Klub, amelyik most a leghangosabban ágál ellene.

Korábban írtuk

***

Nézzük az ominózus, katasztrófába torkollott 2006-os tűzijáték eseményeit, amikor is orkánerejű szél és zivatar csapott le Budapestre, s a hirtelen kitört pánikhangulatban több százan sebesültek meg a tumultusban, öt ember pedig életét vesztette.

Az augusztus 20-án harmadik hónapját töltő második Gyurcsány-kormány véres Szent Istvánjának okai a következők voltak:

– A meteorológiai szolgálat ugyan közölte, hogy vihar jön, de az erről szóló e-mailt a katasztrófavédelemnél nem nyitották meg időben. Az OMSZ-nél pedig, bár nem kaptak visszajelzést, ennek ellenére nem próbálták felvenni a kapcsolatot a katasztrófavédelemmel.

– A sötétben pánikszerűen meginduló tömegnek a szervezők sem vészfény-jelzéseket, sem menekülési útvonalakat nem biztosítottak. 

– A több százezer fős rendezvényre a szervezők mindösszesen 12 esetkocsit kértek ki az Országos Mentőszolgálattól. A tragédia során további 40 kocsi érkezett a helyszínre, de ott szinte alig tudtak közlekedni a rohanó emberek miatt.

– Mivel mindenki haza akart telefonálni, vagy éppen segítséget akart hívni, az egyszerre hívást indító, rémült emberek miatt a GSM-rendszer összeomlott. Ettől pedig csak még nagyobb lett a pánik. 

Ami a legnagyobb döbbenetre adhat okot, hogy a tragédiának soha nem lett egyszemélyi felelőse. 

Az eseményt ugyan a Miniszterelnöki Hivatal rendelte meg, de a személyesen Gyurcsány Ferenc indította vizsgálat felettébb furcsa eredményeket hozott.

Elsőként azonnali hatállyal felmentették a katasztrófavédelem ügyeletvezetőjét. Másodjára fegyelmiben részesült az a meteorológus, aki nem győződött meg arról, hogy a riasztás eljutott a címzetthez.

Ez a két intézkedés tehát totálisan egymásra hárítja a felelősséget, de valódi felelőst nem nevez meg. Ráadásul egy utólagos vizsgálat során a katasztrófavédelem ügyeletvezetőjét rehabilitálták, mondván, hogy mégsem követett el szolgálati mulasztást.

Végezetül fegyelmit kapott a Miniszterelnöki Hivatal azon osztályvezetője, aki megrendelte a tűzijátékot. Összességében tehát el lehet mondani, hogy felelősséget középvezetői szinten eltussolták. 

***

Ami a „legszebb” az egészben, hogy a szocialista kormányzások négy éve sem volt elég ahhoz, hogy az áldozatokat kártalanítsák. 

Ezt a bizonyos kártalanítást a második Orbán-kormány tette meg, méghozzá első intézkedései között kárpótolva szenvedéseikért az áldozatokat. S ha már kárpótlás: egyszerre intézkedtek a 2006-os tűzijáték, valamint a 2006. október 23-án vérbe fojtott tüntetés vétlen áldozatainak ügyében.

Az Orbán-kormány mindösszesen 250 millió forintot fizetett ki az áldozatoknak, sérüléseik mértékének, valamint rehabilitációjuk idejének függvényében. Az öt halálos áldozat 23 hozzátartozója összesen 42 millió forintot kapott, négy súlyos sérült esetében pedig nem egyösszegű kárpótlást, hanem életjáradékot állapítottak meg. 

***

A második Gyurcsány-kormány 2006-ban két hónapon belül kétszer borította vérbe Budapest utcáit. 

És most ők csaholnak a leghangosabban… Tűzijátékügyben is, tüntetésügyben is…

Van még kérdés?