„Az optimizmus a politikai atmoszféra oxigénje.”
(Gróf thumburgi Klebelsberg Kuno)

Hirdetés

Ha valaki azt hinné, hogy Istennek nincs humorérzéke, elég, ha megnézi a papucscsőrű gólyát vagy meghallgatja Márki-Zay Péter akármelyik beszédét. Teremtőnk tehát mindenben alkalmas arra, hogy példát vegyünk róla, kiváltképp, mivel isteni lelke bennünk is él. Ennél fogva, ha nem is a legalaposabb pontossággal, de nem árt elgondolkodnunk azon, hogy 2022-vel milyen újévet nyitunk.

***

Rögtön egy rossz hírrel kezdem, mert úgy az igazi! A hagyomány úgy tartja, hogy becsületbeli adósságot, tisztázatlan szerelmi viszonyt, na meg haragoskodást nem jó átvinni az óévből az újévbe. Mindezek okán, vagy tán épp ezek eredőjeként ugyanez igaz a hazugságra is. Nem szabad lódítva kezdeni a januárt, s kiváltképp nem úgy, hogy magunk is tisztában vagyunk ígéreteink avagy kívánalmaink betarthatatlanságával. Itt elsősorban nem arra gondolok, hogy ne kívánjunk magunknak júniusra olyan kockahasat, amire május közepén kezdünk 40 kilós úszógumival a derekunkon rágyúrni. Hanem az alap jókívánságokra, melyekkel békés (!), boldog (!) újévet kívánunk egymásnak.

Ezzel meg az a baj, hogy van itt ez a picinyke bug a Systemben, ahogyan a székelyek mondják, aminek a neve: kampány. S akármennyire próbálunk is felülemelkedni emberi természetünkön, azt azért be kell vallanunk magunknak, hogy ha kormánypártiak vagyunk, ha ellenzékiek, a január elejétől március végéig tartó negyedévet már most dobhatjuk oda a kénkövesen füstölgő patásnak. Merthogy az jobbrul s balrul nézvést is olyan lesz (már most olyan), mint a waterlooi csata négyzetre emelve. Feltéve, de nem megengedve, hogy ennek a csatának legalább megköszönheti a fogorvostudomány a fellendülését, ugyanis a harcmezőn annyi jó fogú, friss hulla kínálta ingyen portékáját a doktoroknak, hogy az addig tetemes pénzbe kerülő műfogsorok ára majdnem a huszadjára csökkent. 

Korábban írtuk

Ha elsőre meg is döbbenünk ezen a szimpla történelmi tényen, az azért megmarad puszta igazságnak, hogy békének és boldogságnak „minden idők legmocskosabb kampányában” helye nem lesz. Ez a citátum amúgy a „minden idők” hatásvadász markerével rendre felbukkan minden kampány során, s ami a vicc, hogy ez sosem vicc, hiszen eddig az összes új választási előkészület durvábbra sikeredett, mint elődei. A békés és boldog választás tehát olyan messze vannak egymástól igazság-faktorukat tekintve, mint a muszlim válás a katolikustól. 

Mint tudjuk, utóbbinál egyházjogilag megengedhetetlen a válóper, ezért nem is erre van szükség, hanem a pápa, vagy a pápai felhatalmazással bíró egyházi személy által történő érvénytelenítésre, ergo hogy maga a házasság de iure sosem jött létre, még ha de facto el is hálták. Ezzel szemben boldogok a muszlimok, mert övék a válás könnyűsége. Írd és mondd, a muszlim egyházjog már azt is megengedi, hogy a férj három, a feleségének küldött sms-üzenetben annyit írjon: „elválok”. És kész. Amikor a mobilszolgáltató az utolsó üzenetet továbbítja a címzettnek, a válás kimondatott. 

***

A 2022-es év további háromnegyedével foglalkozni túlságosan nagy kihívás, hiszen a jövőkutatási tényezőt a Covid jó időre rövidre zárta. Persze azért találgatni lehet. Elképzelhető például, hogy Macron elnök a késő Kádár-kori szocreál ülőgarnitúrába süppedve kapott némi rálátást a honi ellenzék működési mechanizmusára, aminek következtében Franciaország beáll a visegrádi négyek csoportjába, s ha már ott van, jó francia szokás szerint hadat üzen az exitpályán mozgó briteknek. Nyilván erre az esély olyan kicsiny, mint hogy a Mercedes óvást jelentsen be arra való hivatkozással, hogy Verstappen azért győzhetett, mert Hamiltont zavarta a vezetésben a kitérdelt versenyzői overallja.

Na, de hagyjuk is a politikát, és evezzünk más vizekre! Itt van például Jakab Péter! Akit lassan kezdek megsajnálni (még hazudhatok, amikor e sorokat írom, még éppen nincs 2022), mivel legutóbb, ha hinni lehet a sajtónak, egyszerre érte utol őt a szerelem és a Blikk fotósa. És bár úgy tűnik, Jakab nem ült két szék közt a pad alá, de annyi nyomot hagyott azért máskülönben is ingatag egyensúlyérzékén, hogy tízpontos melléülés-gyakorlatot mutatott be a Tisztelt Házban.

S hogy hogy jön mindez ide? Fogalmam sincs. Csupán próbálok arra gondolni, amire a pszeudo-covidista asszociációs készségem engedi. Mert ha már itt tartunk (vagy még itt tartunk), a Covid bizony idén a slágerlista első helyén tanyázott, ráadásul variánsait tekintve szépen cikázott ide-oda a görög ábécé betűi közt, úgyhogy vélhetően a jövő évre is rányomja majd aljas kis bélyegét. 

És akkor megint úgy számolunk, és úgy próbálunk kutatni a memóriánkban, mint lassan két éve. Hogy „Szívem, mikor is voltunk Gyulán? Az első karantén második hullámában? Vagy fordítva?”. Esetleg „Várjál, várjál, mindjárt eszembe jut, hogy mikor esett ki a Micike tejfoga! Már nem volt kijárási tilalom, de kint még kellett a maszk.”

És tényleg. Minden percünket ez a kis mikroszkopikus dög határozza meg, összevissza fertőzve szövődményeivel az emlékeinket, már ha egyáltalán gyűjthettünk olyanokat, hisz évzárók, ballagások, diplomaosztók, gólyabálok maradtak el. Ami pedig már a feketehumornál is feketébb, ámde pontosan így történt, hogy atyai jóbarátom temetése és halotti tora között közel fél év telt el, időzítve utóbbit a feloldások feloldásainak feloldására, mérsékelt gyásztartalommal, ám annál több nosztalgiával ruházva fel a közös ivászatot.     

De hogy a sok panasz mellé valami jót is mondjak, nem a legrosszabb éra a miénk. Pláne, ha belegondolunk, hogy lehettünk volna a pestis éve, a nagy háború éve, a II. világháború éve, vagy az az év, amikor Bródy János volt a legtöbbet játszott énekes a honi rádiókban. 

Hála istennek se háború, se más világégés, és Bródy állócsillaga is fényévekkel távolodott a magyar könnyűzenétől, amióta kiírta magából a három akkordjára mind az általa ismert 25 szövegvariáció szövegvariációjának szövegvariációját.

*** 

Mindent összevetve szerintem izgalmas kis év lesz ez a 2022. Már csak a sok kettes miatt is, hiszen kettesben ugye szép az élet. 

A fentiek okán viszont óvatosságból és előrelátásból azt javaslom, hogy újévi köszöntőnkben fogalmazva inkább azt mondjuk: 

„A lehetőségekhez képest normális újévet kívánok!”  

És ha van még energiánk rá, akkor toldjuk meg ennyivel:

„Stop, covid!”

***

Minden kedves olvasómnak boldog újévet kívánok!