Több, úgynevezett „függetlenobjektív” hírportál aggódott értük, például a Magyar Narancs is a Most már nagy bajban van Iványi Gáborék egyháza címmel írt arról, hogy az alapnormatívát sem kapja meg az államtól a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, ezért az egyház által fenntartott intézmények finanszírozása ellehetetlenült.

Hirdetés

Mindezt Iványi segélykérő kiáltványban is megfogalmazta, és panaszait, nem először, imigyen tárta nyilvánosság elé: „Rendkívüli helyzetben kényszerülök megszólítani minden jószándékú, tisztességes embert. Kérem, érezzék át azt, amit a magyar állam hivatalos szervei a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel és segítő intézményeivel művelnek.” Később pedig azzal folytatja, hogy a „jelenlegi kormány, azzal, hogy alkotmánysértő módon elvette egyházi státuszunkat […], adósságcsapdába kergettek minket.”

Szerinte akkor kezdődött igaztalan üldöztetésük, amikor több mint tíz esztendeje, pontosan 2011-ben az új, egyházakról szóló törvény alapján az Orbán-kormány megvonta egyházi státuszukat és kizárta az 1981 óta működő felekezetüket a „bejegyzett” és a „bevett” egyházak sorából, miáltal legnagyobb bánatukra az egyházakat és szervezeteiket megillető állami támogatásoktól is elestek.

Elsőre szívfacsaró és érthetetlen is lehetne, miért és hogyan került Iványi vállalkozása ilyen méltatlan helyzetbe. A válaszhoz elegendő az imént említett dátum, az 1981-es esztendő kontextusba helyezése, illetve egyetlen szó, a „bevett” egyház tartalmának kifejtése.

Korábban írtuk

Az történt, hogy amíg Iványit az édesapjával együtt még az 1970-es években a saját egyházuk, a Magyarországi Metodista Egyház nézeteltérések és veszekedések következményeként néhány társukkal együtt elzavarta, addig láss csodát, 1981 októberében az ateista, kifejezetten vallásüldöző Kádár-rezsim „törvényesen elismert vallásfelekezetté” nyilvánította új egyházukat, amelyben később Iványi egyik testvére még iskolaigazgató is lehetett. Mindez annyira szürreálisnak tűnt, mintha mondjuk hatalma teljében Sztálin keresztény, Hitler pedig izraelita felekezet törvényes bejegyzését engedélyezte volna.

Hogy miért? Mert a Kádár-, előtte pedig a Rákosi-rezsim vezetői elszabadult fenevadak módjára üldözték, kínozták, vallatták, olykor likvidálták a magyarországi történelmi egyházak papjait, lelkészeit, vagy juttatták koncepciós perek útján „csak” börtönbe, miközben erőszakkal felszámoltak több mint félszáz apáca- és szerzetesrendet, a hozzájuk tartozó iskolákat, intézményrendszereket pedig államosították.

Miért segítettek volna egyetlen új egyházat is a világra, amikor valamennyi régit és történelmit a maguk hozta törvények erejénél fogva irtották? És mit kellett cserébe ígérni, mire kellett felesküdni, kiket kellett szolgálni apjának és fiának, hiszen komoly hatalmi összeköttetések és megfelelés nélkül aligha sikerülhetett volna… Mi más célja lehetett a hatalomnak, mint a szabadegyházak lelkészképzőjében pallérozódott Iványi Gábor-féle minoritással csapni arcul, sőt megalázni, egyben pedig további igazodásra szorítani a bejegyzett, hívők tömegeit maga mögött tudó egyházakat. 

De ennyivel sem elégedett meg, hiszen a rendszerváltás ködös hajnalán, 1989-ben, régi elvtársai és új SZDSZ-es haverjai segítségével gyorsan megalapította felekezeti intézményét is, az Oltalom Karitatív Egyesületet, amely után mint bejegyzett egyház a kommunizmus bukását követően is automatikusan jogosulttá vált állami kiegészítő támogatásra.

Mert mit is jelent a „bevett egyház”? A törvény szerint olyan bejegyzett egyház, amellyel az állam a közösségi célok érdekében történő együttműködésről átfogó megállapodást köt. 

Miért a hosszas múltba nézés? Mert így érthető meg igazán az, amiről Iványiék, miközben gazdálkodásuk és oktatási munkásságuk enyhén szólva sem kielégítő, nem beszélnek. És miért ilyen későn? Mert erről a gyalázatos, történelmi egyházainkat, általa pedig kereszténységünket semmibe vevő bejegyzésről egészen 2011-ig hallgattak, amikor a Fidesz-kormány vizsgálódni kezdett az akkor már nagyjából kétszáz kisegyház házatáján, mivel ezek nem kis része kamu felekezet, és állami támogatásért tartotta a markát.

A tevékenységük alapján inkább operettbe vagy piramisjáték-bizniszbe illő vallási közösségek azonnal fenn is akadtak és kihullottak az Országgyűlés által 2011-ben meghozott, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény rostáján. A hatályba lépett 2011. évi CCVI. törvény alapján ugyanis az Iványi-féle Magyarországi Evangélikus Testvérközösség nem tartozhatott a magyarországi egyházak, vallásfelekezetek sorába, ezért egyházi kiegészítő támogatásra sem volt jogosult.

Erre mondja, sőt fröcsögi sajátos stílusában az azóta Orbán-fóbiában is szenvedő Iványi Gábor, hogy ami történt, azt az egyháza elleni támadásnak tekinti és azért veszteséges minden, amihez csak nyúl, mert adósságcsapdába kergették. 

Milyen egyházra hivatkozik? Arra, amelyet az ateista, vallásüldöző Kádár szentesített?

Akkor sem mond igazat, amikor azzal kürtöli tele a nyilvánosságot, hogy az állam „önkényesen megvonta” egyházi státuszát, hiszen a múlt rendszerben kapott „születési anyakönyvi kivonatát” nem vonta meg senki, azt továbbra is kiteheti a vitrinbe vagy zakója szivarzsebébe. Ezzel szemben az viszont igaz, hogy „bevett” egyházi szerződéskötésre az állam nem tartotta sem alkalmasnak, sem méltónak. Amikor mégis állami pénzeket követel, ezért nem mond igazat. Van még kérdés?

Viszont kiket tartott annak a magyar állam? A több mint kétszáz egyház közül például a katolikust, a reformátust, az evangélikust, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét, vagyis történelmi egyházainkat, de tizenötödikként a sorban a Magyarországi Metodista Egyházat is, ahonnan Iványit meg az édesapját annak idején elzavarták. (Eltávolításuk iratai az egyház archívumában megtalálhatók, de érthető módon a magyarországi metodisták vezetése ebbe a történetbe nem szeretne belekeveredni.)

Iványi segélykérő kiáltványához hasonlóan most én is megszólítani kényszerülök „minden jószándékú, tisztességes embert”, hogy a fentiek ismeretében és kellő alapossággal szíveskedjék átérezni, amit a magyar állam hivatalos szervei a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel és segítő intézményeivel művelnek.