Amit a tűzifáról tudni kell

„Látod, kislányom, ez a legjobb a világon! A tűz, az otthoni tűz, s körülötte kedveseink. Ez mindennél több!”
(Guy de Maupassant)

A sajnálatosan kialakult energetikai világhelyzet miatt Magyarországon is sokan fognak rákényszerülni, hogy a fűtési időszakban fatüzelésre álljanak át. Nekik kívánok segíteni néhány egyszerűen betartható tapasztalással.

***

A nagy famizéria első részével, miszerint a Fidesz erdőségeket irt ki felelőtlenül, nem kívánok foglalkozni, annyira abszurd és annyira nem igaz. Helyette inkább abban próbálok segíteni, hogy akik a gázt kiváltandó fatüzelésre állnak át, avagy részleges fűtésrásegítéssel akarnak élni, ám sosem tüzeltek még fával, hogyan kezdjenek neki.

Példámban egy olyan falusi vagy kertvárosi családi házat veszek alapul, amelynek épületgépészetéhez vegyes tüzelésű kazán is tartozik, esetleg valamelyik helyiségben fatüzelésű kályha (például cserépkályha) található. Idei, friss vágást fogok figyelembe venni, hiszen a váratlanul kialakult energiaválság miatt sokkal több lesz a friss fa a piacon, mint a tavalyi, kiszáradt vágás. Ideális esetben persze tűzifát sosem erre a télre, hanem mindig a következőre veszünk, de ez most cseppet sem ideális helyzet.  

Mit és hogyan?

A „mit” kevésbé lényeges. Nyilván keményfát fogunk venni, hiszen tüzelésre az alkalmas. Hogy ezen belül tölgyet, csert vagy akácot, esetleg más fafajtát, azt már az fogja meghatározni, hogy épp mi van raktárkészleten. És itt el is érkeztünk az egyik lényeges ponthoz, nevesen, hogy kitől vesszük a fát? Tűzifát mindig az ezzel foglalkozó gazdaságtól vagy nagykereskedéstől szabad venni. Megkísérelhetjük persze, hogy a nyár elejétől ősz elejéig mindenhol felbukkanó utazó faárusoktól vesszük az előre hasogatott fát, de ennél nagyobb botorságot nem is tudunk elkövetni, hiszen jószerével sem azt nem tudjuk, mit vásárolunk, sem azt, hogy milyen súlyban és mikori vágást. Ha friss vágást veszünk súlyban, akkor akár dupla árat is fizethetünk.

A korrekt fakereskedő sohasem súlyban, hanem mindig erdei köbméterben adja a fát. Ez azt jelenti, hogy rönkfát fogunk venni, méghozzá 1 méteres rönkökből 1,7 méter magasra rakott mennyiséget. Ez súlyban körülbelül 6-8 mázsát jelent kiszáradás után. Fontos, hogy a rönkfánál nézzük meg annak simaságát! Amennyiben telepített erdőből lett vágva, a rönkök kevésbé göcsörtösek. Ha azonban úgynevezett erdőszéli vágás, ahol a fa akadálytalanul ágazhatott, annak göcsörtössége nagyban megnehezíti a későbbi aprítást. 

Fontos tudnivaló: az erdőgazdaságból vagy tüzéptelepről házhoz szállított fát ideiglenesen le lehet ugyan pakolni a ház kerítése előtti utcarészre, ám tartós, több napos tárolásához önkormányzati engedélyre van szükség, hiszen a kerítésen kívüli terület közterületnek minősül. Így a tüzelőt minél hamarább be kell hordani az udvarba. Már csak azért is ajánlatos ez, mert a fatolvajok száma vélhetőleg meg fog szaporodni idén.

Méretre vágás

Mivel ölfát vettünk erdei köbméterben, az egyméteres rönköket tuskókra kell vágni. Ezt a legjobb szalagfűrésszel végezni. Minden településen foglalkoznak szalagfűrészeléssel, s kérésre a megadott időpontban házhoz jönnek. Amennyiben erre nincs lehetőség, a műveletet láncfűrésszel is végre lehet hajtani. A tuskók méretének meghatározásához a kazán belterének mérete legyen az irányadó! Akkorára vágjuk vagy vágassuk, amekkora még kényelmesen befér a kazán ajtaján, s azt a beltérben keresztbe tudjuk fordítani. Akármivel végezzük a méretre vágást bizonyos mennyiségű fűrészpor, illetve lepattogzott fakéreg fog keletkezni. Ezeket gyűjtsük össze, és száraz, szellőztethető helyen szárítsuk ki minél jobban, hiszen belőlük gyújtós lesz.

Természetesen a tuskókat fejszével hasábra kell vágni. E műveletnél mindenképp figyeljünk arra, hogy az első egyharmad aprítását vékonyabbra vágjuk, míg az ezt követő kétharmadot minél nagyobb darabokban hagyjuk meg! Ennek a fa berakásánál lesz jelentősége. Amire a hasogatáskor még figyelnünk kell, hogy mindig két fejszénk legyen kéznél, és egy ék sem árt a kézügyünkből. Ezek arra kellenek, hogy ha a fejsze beszorul a tuskóba, ki tudjuk szabadítani onnan. 

Tárolás és tüzelés

A fahasáboknak keressünk az udvaron egy olyan helyet, ahol a szél átjárhatja és a nap is érheti. Amennyiben ez megvan, kezdjük el sorokban felpakolni a hasábokat! Az utolsóként felaprított, vastagabb kétharmaddal kezdjük, majd eztán következzen az első, vékonyabbra vágott egyharmad. Ennek az a jelentősége, hogy bár a vastag hasáb sokkal tovább ég a kazánban, ám minél vékonyabb a hasáb, annál hamarabb szárad ki. Ezért amíg az egyharmad vékony elfogy, addig a nagyobbik rész vastagabb nyugodtan száradhat tovább. A berakásnál ne dőljünk be azoknak a divatos képeknek, amelyekben mindenféle szoros alakzatokba rakják mozaikszerűen a fát! A hasábsoroknak úgy jó, ha a száradás miatt minél hézagosabbra vannak rakva. A berakott fát a fűtési szezon beindultakor fokozatosan vihetjük a kazánházba, ahol a kazán melegétől tovább száradhat. A sorok tetejét takarjuk le bádoglemezzel, vagy tetőcseréppel!

Figyelem! A tüzelés nem a begyújtással, hanem a kémény ellenőrzésével kezdődik. A kémény minden évben vizsgálatra szorul, hiszen abban rágcsáló- és madártetemek, szélbefútta ágdarabok és más idegen anyagok lehetnek, nem is beszélve a korábbi tüzelésből származó koromlerakódásról. A tisztítást mindig szakember, azaz kéményseprő végezze! 

Tüzeléskor alulra mindig a gyújtóst rakjuk, ami fűrészpor, fakéreg vagy apróra vágott fa. Égéssegítőként a fűrészporra löttyintett petróleum alkalmazható. Erre kerül rá aztán a többi fa, úgy körülbelül a kazán égésterének háromnegyedéig. Miután a gyújtós belobbantotta a tűzteret, a kazánajtót csukjuk be, és az ajtón lévő levegőztető réseket nyissuk ki! Amint az alsó hasábok elkezdenek parázslani, már zárhatjuk is kisebbre a légréseket. S amikor a kazánon lévő vízhőmérséklet-jelző óra állása elérte a 65-70 Celsius fokot, a légréseket is lezárhatjuk. Innentől lassú izzás keletkezik az égéstérben, s ez tartós meleget biztosít. A megfelelő technika elsajátítása után a kezdetben egyszeri begyújtásra felhasznált fa mennyisége garantáltan fogyni fog, míg végül beáll az optimális mennyiségre. 

Tüzelés után a kihamuzás következik. Ügyeljünk arra, hogy az erre a célra használt fém vödörbe minél kevesebb parázs kerüljön! A parázs nélküli, teljesen kialudt hamut a kert egyik felébe ásott gödörbe gyűjtsük! Ezt később kertművelésre is fel tudjuk használni. 

***

Végezetül egy kis vigasz azoknak, akik már most megijedtek attól, hogy az őrláng meggyújtásával és a cirkogejzír beindításával ellentétben milyen bonyolult művelet mindez: ahogy tapasztalni fogják, a fával történő tüzelés más, melegebb érzetű meleget ad. Arról nem is beszélve, hogy a fenti tevékenységek mindegyike egyben remek testmozgás is.