Az a bizonyos oltási kártya

„Mihelyt valahonnan kétséges a távozás lehetősége, mindenki menni szeretne, de tüstént.”
(Szabó Magda)

Még csak találgatni lehet, mekkora liberális könnyzuhatagot és sirámesőt fog elindítani a március 1-jétől bevezetendő oltási plasztikkártya, amely felmutatójának védettségét lesz hivatott igazolni számos olyan helyen, ahová bizony vélhetőleg csak ilyen irattal lehet majd belépni. De vajon van ebben egyáltalán valami új? Vagy az élet számos más területein is találkozhatunk hasonlóval?

„Úti iratok”

A bevezetőben elhangzott kérdésre a válasz természetesen az, hogy igen. Valósággal tele vagyunk olyan iratokkal, számokkal, engedélyekkel, amelyek nagyobb jogosultságot adnak bizonyos tevékenységekre. Az oltási kártya a vélhetően hamarosan ugyancsak bevezetendő oltási útlevéllel együtt például (valószínűleg) sokkal nagyobb szabadságot ad majd tulajdonosának, s ez így van jól. Elvégre aki védett, az miért legyen négy fal közé zárva akár este 8 órától hajnali 5-ig is? S nemhogy négy fal közé, de országhatárok közé sincs értelme rekeszteni azt, aki kellően felelősségteljes volt ahhoz, hogy a lakosság átoltottságából kivegye a maga részét. 

Bár az oltási útlevéllel kapcsolatban egyelőre még csak egyeztetések vannak, ám ez ilyenkor természetes, hiszen eleddig sosem találkoztunk még csak hasonló helyzettel sem életünk során. Ami biztos, hogy az észszerűség mentén haladva azok beutazását és kiutazását sem lehet majd gátolni, akik védetté válnak, legalábbis védettségük idejére. 

S ha ez egyes liberálisoknak netán úgy hatna, mint valami igazságtalanul pozitív megkülönböztetés, ne feledkezzünk meg arról, hogy bár nem vírus, hanem teljesen más miatt, a vízumkötelesség is egyfajta szelekció, egyesek szerint kontraszelekció. De gondolhatunk az USA-ban 2001. szeptember 11-e után bevezetett szigorításokra is.

„Kutyák vagyunk?”

Persze lesznek másfajta sirámok is, hiszen a szélsőliberális ellenzéki retorika réges-rég áttörte a józanság korlátait, hogy megvadult dúvadként rohangásszon a magyar közbeszéd szikes talaján. Nem lenne meglepő, ha a jobbikos, DK-s, momentumos vagy párbeszédes mantra az lenne, hogy hát a kutyáknak kell oltási könyv, na és a birkáknak, ugyanis ezt a birkás hasonlatot igencsak szeretik alkalmazni a kormánypárti szimpatizánsokra. Esetleg említhetnek még marhalevelet, vágási papírt és hasonlókat. Fantáziájuknak, amivel saját táboruk ellenében a velük egyet nem értőket dehumanizálják, szinte határtalan.

Csakhogy! Még akár maga az oltási könyv sem egyfajta kuriózum. Például vannak olyan szubtrópusi vagy trópusi országok, ahová kontinensünkről csak és kizárólag akkor lehet beutazni, ha az utas rendelkezik a szükséges védőoltásokkal. Ugyanígy működik a hazai kötelezettség is ezen országok lakóira nézvést, ha azok hazánkba akarnak beutazni. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bárhol a világon bármiféle járvány üti fel a fejét, azt a területet minden más ország veszélyzónának tekinti, állampolgárainak megtiltja, hogy odalátogassanak, az ottaniakat pedig nem engedi át a határokon. 

Kedvezmények és kiváltságok

Most persze még csak találgatni lehet, hogy milyen kedvezményekkel és kiváltságokkal fognak rendelkezni a kártyák tulajdonosai. De ha már találgatás, játsszunk el a gondolattal kicsit! A fentebb említett kijárási tilalom feloldása a védettek számára teljesen logikus. Ahogyan az is, ha mondjuk van egy olyan étterem vagy szálloda, ahol minden alkalmazott rendelkezik oltási kártyával, és vállalják, hogy vendégeik közé a járvány elmúltáig csak olyanokat fogadnak, akik szintén védettek. Ez már a 60 százalékos átoltottság eléréséig is óriási mértékben tehermentesítené a szektort, nem is beszélve az emberek komfortérzetéről. S ugyanezen nyomvonalon haladva lassan nyithatnának a mozik, a színházak, a koncerttermek is. 

Nyilván ez nem kis ellenérzést váltana ki azokból, akik még nem kapták meg az oltást, na és főleg azokból, akik eleve oltásellenesek. Ugyanakkor muszáj valahogyan értékelni azt a fajta szándékot, amit tett követett. Egyszóval kell valami pluszt nyújtani azoknak, akik nem dőltek be a folyamatos ellenzéki riogatásoknak, valamint a közösségi oldalak kóklereinek, s vállalták az oltást. 

Természetesen nekik volt igazuk. Elég, ha csak azokra gondolunk, akik az orosz Szputnyik-V-oltással riogattak. Azzal az orosz vakcinával, amit azóta maga Angela Merkel is a kebelére ölelt és kanonizált, hogy mindjárt dupla képzavarral éljek. 

***

Az ellenzék teszi a „dolgát”. A „dolga” a következő: elhitetni a lakossággal azt az egyértelmű hazugságot, hogy Orbán Viktor nem jól kezeli a járványhelyzetet.

Aki viszont működő aggyal rendelkezik, az látja, hogy Európa egész egyszerűen mögöttünk kullog. Mi már akkor alternatív oltóanyagforrás után néztünk, amikor mások még csak sopánkodtak, hogy az EU miért nem tud hozzájutni több Pfizer-vakcinához. S mi már akkor engedélyeztük ezeket az alternatív vakcinákat, amikor mások még csak tárgyaltak ennek lehetőségéről. 

Dolgoznak azon is, hogy – debreceni központtal – legyen nemzeti oltóanyaggyár. S ez, valamint az összes többi intézkedés – ideértve a gazdaság újraindítását célzó támogatásokat – ékesen bizonyítják, hogy Orbán Viktor európai- és világviszonylatban is élen jár a válságkezelésben.