Az a hazug Nyugat-Európa…

„Európa egyik felének sokat és koszosan kell dolgoznia, míg a másik fele keveset vagy egyáltalán nem dolgozik.”
(Erich Scheurmann)

Koronavírus elleni küzdelem közben kötelességszegési eljárás? Milliós migránsinvázió előtt tranzitzóna-tilalom? Nagyhatalmakkal kollaboráló országárulók? De hiszen ez már volt egyszer! Egyszer? Rengetegszer. Május van, a „győzelem” hónapja, ami nekünk nem annyira dicsőséget hozott, mint inkább azt, hogy egyik cseberből a másik vederbe kerültünk. Emlékezzünk most kicsit 1944-45 eseményeire. Amikor a hazug Nyugat sokadszorra hagyott cserben minket.

Mondd, te kit választanál?

Sztálingrád után végleg eldőlt, hogy a vesztes oldalon harcolunk. Jalta után pedig az is, hogy ennek hatalmas ára lesz. Trianoni nagyságrendű ára. S ez alatt nem csupán a bécsi döntések értelmében visszakapott földjeink újbóli elrablását értem. Az ellenünk elkövetett gyalázatos bűnök és becstelenségek sora végeláthatatlan. S az elkövetők közé bizony oda kell sorolnunk azoknak jogelődjeit is, akik ezekben a napokban, hetekben felettünk ítélkeznek, méghozzá anélkül, hogy nem hogy megbánták volna, de egyszerűen be sem ismerték ellenünk elkövetett bűneiket.  

Akkoriban ugyanis arról választhattunk, hogy ki által akarunk, vagy inkább ki által akarunk jobban kivérezni: a náci Németország vagy a kommunista Szovjetunió által. Ez a választás pontosan két eseményig volt opció. Ugyanis Horthy kiugrási kísérlete és a levert-elárult Bajcsy-Zsilinszky-féle szabadságharc-kísérlet után nyilvánvalóvá vált, hogy a torkunknak két kés szegeződik: az egyik Berlinből, a másik Moszkvából. Mindez pedig a szövetségesek tudtával, mi több, beleegyezésével.

Bénítási eljárás

1944 szeptemberének végén Horthy Miklós – erőt véve büszkeségén – levelet írt Sztálinhoz, melyben arra kérte a szovjetek vezetőjét, hogy járjon közben hazánk érdekében a szövetségeseknél. Horthy nyilván nem tudta, hogy a britek és amerikaiak koncként dobták oda hazánkat az oroszoknak, szabadrablást, büntetlenül végrehajtható gyilkosságokat és nemi erőszakot, valamint indok nélkül, kényszermunkára való elhurcolást engedélyezve nekik. Horthy azt sem tudta, hogy a szövetségeseknek az is érdekükben állt, hogy a nácik kifosszák Magyarországot. 

Ez a folyamat márpedig az október 15-én kudarcot vallott kiugrási kísérlet után – nyilas segédlettel – gőzerővel zajlott. A nácik a szovjet „felperzselt föld” taktikára való hivatkozással (azaz hogy a vörösök mindent el fognak pusztítani, mindent elrekvirálnak) furcsa módszerhez folyamodtak; az úgynevezett bénítási eljáráshoz. A német hadvezetés megegyezett a magyar kormánnyal, hogy az ipari komplexumokat nem rombolja le, hanem „csak” megbénítja azok működését. Ez a „bénítási biztosok” által felügyelt folyamat abból állt, hogy a gépek működéséhez elengedhetetlenül fontos alkatrészeket egyszerűen kiszerelték és Németországba szállították. Ipari termelésünk így egyik napról a másikra megszűnt.

Hazug szövetségesek

Mindeközben a szövetségesek az éter hullámain próbáltak lelket verni a magyarokba, kiváltképp 1944. november 9-e után, amikor arról értesültek, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre vezetésével megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága. A fegyveres ellenállásra buzdítás legfőbb szócsöve a BBC magyar nyelvű adása volt. Sajnos hangfelvételek nem maradtak fenn ebből az időből, de a cenzorok pontos adáskivonatai igen. Bizonyítható tehát a halálos és megbocsáthatatlan bűnnel egyenértékű hazugságsorozat.

Az egyik ilyen cenzori leiratban a következő mondat szerepel: 

„Minden ütőkártya a honvéd hadsereg kezében van, feltéve, ha pillanatnyi habozás nélkül a magyar földön állomásozó német erők ellen fordul. Ebben a küzdelemben (a honvédség) s̶z̶á̶m̶í̶t̶h̶a̶t̶ ̶a̶ ̶s̶z̶ö̶v̶e̶t̶s̶é̶g̶e̶s̶ ̶l̶é̶g̶i̶e̶r̶ő̶k̶ ̶é̶s̶ ̶a̶z̶ ̶o̶r̶o̶s̶z̶ ̶h̶a̶d̶s̶e̶r̶e̶g̶ ̶e̶r̶e̶d̶m̶é̶n̶y̶e̶s̶ ̶t̶á̶m̶o̶g̶a̶t̶á̶s̶á̶r̶a̶.̶”

A brit tájékoztatási minisztérium propagandaosztályának egyik irányelve azonban így hangzott: minden olyan tényleges ígéret, amely nem közvetlenül szolgálja a brit érdekeket, csak fölösleges félreértésekhez vezethet. Ezért a cenzor a következőre módosította az áthúzott mondatot:

„…Ebben a küzdelemben (a honvédség) nem fog egyedül harcolni.”

Ezzel a „nesze semmi, fogd meg jól” ígérettel „támogatták” Bajcsy-Zsilinszkyéket, akik a németek elleni felkelésben a honvéd haderő segítsége mellett a szövetséges haderő támogatására is számítottak. 

Végjáték

Mint köztudott, a rejtekhelyén elfogott Bajcsy-Zsilinszky kivételével az ellenállás összes vezetőjét Tartsay Vilmos honvéd századosnak, az ellenállás egyik kulcsfigurájának lakásán fogták el. Egytől egyig mindegyiket kivégezték. Persze alapos kínzás után. S még azt is elérték, hogy az utolsó, megmaradt élő perceket is beszennyezzék. Ennek egyik leggyomorforgatóbb bizonyítéka az a jelenet, amely akkor zajlott le, amikor a kivégzésére váró Tartsaytól búcsúzott könnyes szemmel felesége. Az utolsó hitvesi ölelés közben odalépett hozzájuk egy nyilas csendőr, majd azt mondta Tartsaynénak:

„A hullát majd holnap tetszik megkapni a Szvetenay utcában.”

Aztán… bejött a vörös horda. Csupa műveletlen, agresszív, ostoba barbár. Nőket erőszakoltak, férfiakat és gyerekeket hurcoltak el kényszermunkára, s közben kirabolták az országból azt a keveset, amit a nácik meghagytak. Gödöllőiektől hallottam azt a történetet, mely szerint a Grassalkovich-kastély carrarai márványból készült lóitató vályúi csak azért maradtak meg, mert azokat az oroszok bevonulása előtt az intéző mázas, zöld festékkel lekenette. Maga az intéző – sok tízezer magyarral egyetemben – valahol Szibériában lelte halálát. 

***

Ha valakik, akkor mi, magyarok tudnánk mesélni arról, mi az a kötelességszegés. Az itáliaiak és franciák kígyónyelvű hitegetése a tatárjárás idején, a pápa és a német-római császár által a török áfium ellen ígért zsoldoshadsereg, a labancok székelyirtása, az USA román- és csehszlovákbarátsága Trianonban, az ’56-os hazugságok a segítségnyújtásról, és még sorolhatnám. Ám mindet túléltük. 

Mi magyarok Európa részei vagyunk. Sosem Európával harcolunk. Az unióval pedig szükségtelen. Az EU-nak ugyanis nem mi vagyunk a legnagyobb ellensége, hanem saját maga.

Mi magyarok nem a probléma vagyunk. Hanem a megoldás.