Az Alaptörvény alkotmányellenességének kérdésköre

„Ha ülne egy láthatatlan macska a széken, a szék üresnek látszana; a szék üresnek látszik, tehát egy láthatatlan macska ül rajta.”
(Clive Staples Lewis)

Kálmán Olgától Márki-Zay Péterig, Gyurcsány Ferenctől Szabó Tímeáig minden ellenzéki véleményvezér azt hajtogatja, hogy az Alaptörvény alkotmányellenes, így azt akár egyszerű többségű győzelmük esetén is megszüntetik. Ezzel a két kijelentéssel azonban van némi gond. Illetve… nem is csak némi. E gondok megértéséhez sem politikatudományi jártasság, sem alkotmányjogi rutin nem szükségeltetik. Elég hozzá a formális logika. 

Az eskü-ellentmondás

Nézzük rögtön az első és leglényegesebb pontot, ami egy kutyaközönséges „ha-akkor” szabály. Ha az Alaptörvény alkotmányellenes, és a képviselők az Alaptörvényre esküdtek fel, akkor a képviselők valójában nem esküdtek fel. Következtetésképp működésük alkotmányellenes, tehát nem láthatnak el választott képviselői munkát. Ezáltal pedig senkit semmilyen fórumon nem képviselhetnek. Tegyük hozzá, hogy a Fidesz–KDNP-kormánykoalíció pártjaival ellentétben, akik alkotmányosnak tekintik az Alaptörvényt, az ellenzéki összefogás pártjai a jelek szerint egységesen alkotmányellenesnek tartják magát az Alaptörvényt, s az erre épülő jogrendet. 

Csakhogy amiért képviselői és egyéb tisztségbeli (bizottsági tagi, alelnöki, elnöki, országgyűlési jegyzői, alelnöki, etc.) esküjüket erre tették, saját jogmegítélésük szerint szándékos bűncselekményt követtek el. Ez pediglen azért aggályos, mert meglehetősen nagymértékű etikai vétséget jelent annak indulnia a 2022-es választáson, aki a saját maga mércéje szerint bűnös vagy bűnrészes. Ergo a parlamenti választásból eleve kizárja magát az, aki jelenleg ellenzéki képviselője Magyarország országgyűlésének. 

Az egyszerű többség-ellentmondás

Mint tudjuk, a legutóbbi választáson a Fidesz–KDNP kétharmados, azaz alkotmányozó többséget kapott a választók bizalmából. Ez a kétharmad az úgynevezett minősített többség, ami negyvenkilenc esetben jelent hivatkozási alapot, azaz negyvenkilenc olyan eset van, amiről az Alaptörvény előírja a kétharmados többséget. Ezeket az eseteket kétharmados döntésűeknek hívjuk. Közülük némelyek a képviselők kétharmadára, míg mások a jelenlévők kétharmadára vonatkoznak. Mindezzel soha, egyetlen pártnak vagy pártszövetségnek sem volt baja egészen 2010-ig, amikor is a Fidesz–KDNP nyolc év ellenzéki lét után kétharmaddal nyert választást. 

Akkor hirtelen mindenki aggályosnak találta, hogy egy nyolc évig ellenzékben lévő párt – élve alkotmányos jogával – meg akarja változtatni az eddigi rendszert. Azt a rendszert, ami a baloldalnak lehetővé tette, hogy 2002-ben elcsaljanak egy választást, saját bevallásuk szerint is lényegében államcsődbe vigyék az országot, hatalmas összegű IMF-hitelt vegyenek fel a lenyúlások leplezésére, majd a munka látszatát keltve hazudjanak, valamint félrevezessék a választópolgárokat a közelgő világválságból eredő devizacsapdával kapcsolatban, s végül, de nem utolsósorban, Magyarország fővárosában, egy kerek évfordulós állami ünnepen a saját népükre vezényeljenek gumilövedékes sortüzet és lovas rohamot. 

Az egész non plus ultrája pedig az, hogy arra az ellenzéki ötletre pedig, miszerint ezt a bizonyos Alaptörvényt egyszerű többséggel megváltoztatnák, általában még a legvéresebb szájú liberális alkotmányjogászok is azt válaszolják, hogy ez se nem lehetséges, se nem törvényes. 

Az ellentmondás ellentmondása

Az ellentmondásból eredő ellentmondás az új köztársasági elnök megválasztásának időpontja, mint az ellenzéki paradoxonok kvintesszenciája. 

Áder Jánost 2017. március 13-án szavazta meg az Országgyűlés. Az Alaptörvény kimondja:

„A köztársasági elnököt a korábbi köztársasági elnök megbízatásának lejárta előtt legalább harminc, legfeljebb hatvan nappal kell megválasztani.”

Áder János ötéves mandátuma 2022. március 13-án jár le. 

Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy ahogyan az országnak, úgy a kormányzó pártszövetségnek sem érdeke, hogy a megválasztás időpontjaként akár a legalább 30 napot is szigorúan vegye. Valószínűbbnek tartom, hogy az új köztársasági elnököt már az Áder leköszönte utáni két hétben meg fogják választani. 

Nyilván Molnár Gyula MSZP-s képviselő is erre a következtetésre jutott, mivel 2021. április 15-én az LMP támogatását is élvező Alaptörvény-módosítást kezdeményezett annak érdekében, hogy Áder János államfői mandátumát hosszabbítsák meg legalább a 2022-ben esedékes országgyűlési választásokat követő 30. napig. Molnár ezzel indokolta módosító javaslatát:

„Kérdéses, miként tudja kifejezni a nemzet egységét és miként tud az államszervezet demokratikus működése felett őrködni egy köztársasági elnök, akit egy olyan, ciklusának utolsó napjait élő Országgyűlés választ meg, amely rövid időn belül talán teljesen más összetételben alakul újjá.”

Ezzel az érveléssel több baj is van. De íme a két legfőbb probléma:

1: Arra hivatkozik, hogy a jelenlegi köztársasági elnök személyét a jelenlegi ellenzék tiszteletben tartja, s pártok felettinek tekinti. Mi több, a köztársasági elnök felügyelte demokráciát valódi, működő demokráciának tekinti. Ezzel szemben pontosan tudjuk, hogy a Jobbikkal kiegészült (szélső)baloldal hogyan tekint Áder János személyére és hivatalára. A feléje történő, sokszor nyomdafestéket nem tűrő ellenzéki megnyilvánulásokban az elfogadásnak és a tiszteletnek még csak nyoma sincsen.

2: A másik baj, vagy inkább kínos izgágaság, hogy az ellenzék egyelőre nem volt képes sem miniszterelnök-jelöltet választani, sem bemutatni egy közösen kidolgozott kormányprogramot. Sőt egy egyszerű előválasztást is képtelenek voltak zökkenőmentesen levezényelni. De már most ők döntenének az új köztársasági elnök személyéről úgy, hogy sem a legfőbb közjogi méltóságában nem ismerik el őt legitimnek, sem az általuk megváltoztatni kívánt Alaptörvényt nem tekintik alkotmányosnak. 

***

Ha rajtam múlna, nem csupán a köztársasági elnök megválasztásának idejét tartanám belül a cikluson, hanem emellett a választás előtt még a jogkörét is kibővíteném! Csakhogy az ilyesmi nem rajtam múlik. S még csak nem is az ellenzéken!

Hanem egyedül a választói akarattal kétharmados alkotmányozó felhatalmazást kapott kormányzó pártszövetségen.