Az ellenzék szellemi holdudvara

„Ha a szellem felszegi a fejét, és a gőg veszélyes lejtőjére akar sodorni, kábítsd el a szellemet!” (Gabriel Chevallier)

Szellemi holdudvara minden pártnak van, ahogyan volt is és lesz is. Ez a jobb esetben értelmiségi bázis adja meg a magját annak az ideológiának, amelyet az adott párt vagy pártszövetség képvisel. A holdudvar tagjainak minden megnyilatkozása önműködően bekerül a kánonba, egészen addig, amíg attól a csoport tagjai együttesen el nem határolódnak. Írásomban e kánon három jellegzetes képviselőjének, a tudósnak, az újságírónak és a művésznek a kijelentéseit vettem górcső alá.

A tudós – Lengyel László

Lengyel László közgazdász-politológust aligha lehetne jobboldali részrehajlással vádolni, hiszen egyike azoknak a balos őskövületeknek, akik évtizedek óta úgy egyengetik a társadalmi széthúzás folyamatát, hogy abból Orbán Viktor hibája „derüljön ki” akkor is, ha a Fidesz kormányon van, és akkor is, ha ellenzékbe kényszerül. Nos, ez a Lengyel László jelentette ki nemrégiben, hogy az ellenzéki előválasztás egy hiteltelen figurákkal teli, ócska színjáték, mivel a baloldal – élén Gyurcsány Ferenccel – rég lejáratta magát. Ezzel a társasággal pedig Lengyel szerint nem lehet választást nyerni 2022-ben. A jelenlegi favorit Karácsony Gergelyről pedig úgy nyilatkozott, hogy személye kapcsán az ember már egy negatív eredménynek is örülne, ám ő főpolgármesterként egyszerűen sem pozitív, sem negatív eredményeket nem tudott felmutatni eddig. 

Mint mondtam, Lengyel László évtizedek óta része a baloldali elitnek. Annak az elitnek, amelynek politikusai sem konstruktívan, sem destruktívan nem tudnak érdemben hozzájárulni az Országgyűlés munkájához, mivel populista lózungok pufogtatásán, valamint brüsszeli hazaáruláson kívül egész egyszerűen nem csinálnak semmit. Mármint… tényleg semmit. Csakhogy ebben a következmények nélküli semmittevésben azok a baloldali társadalomtudósok is cinkosok, akik három évtized alatt képtelenek voltak kinevelni egy értelmes baloldali tudósréteget, és akiknek szava semmilyen kényszerítő erővel nem bír politikusaik felé. E tekintetben pedig Lengyel László is nyugodt szívvel lecserélhetné magát. 

Az újságíró – Kálmán Olga

Ezt írja Kálmán Olga augusztus 3-án, reggel 7 órakor keltezett Facebook-bejegyzésében a nemzeti konzultációs ívet kitöltő Orbán Viktor fotója alá:

„Az milyen, amikor valaki saját magával levelezget???? Orbán Viktor facebook videójában gondosan kitölti a legújabb kamu-konzultációs ívet, majd borítékba zárja, aztán gondolom vissza is küldi magának. Kb. ennyi az orbáni »hallgassuk meg egymás«.”(sic!)

Annak ellenére, hogy a szerző ismert újságíró, tekintsünk most el a halmozott írásjelek használatától, a nagybetűk és kisbetűk helytelen alkalmazásától, a vesszőhibáktól, és szorítkozzunk csak a tartalmi részre! Ennek alapján Kálmán Olga egész egyszerűen nem tudja, hogy a demokráciában a polgár választó és választható is egyben. Megválasztása esetén pedig egyszerre polgár, valamint a polgárság megválasztott képviselője. Saját maga polgárságáról le sem mondatható, meg sem fosztható, legfeljebb bizonyos büntetőjogi esetekben, ám jobbára akkor is időlegesen kerül korlátozásra. 

Ebben az értelemben tehát Orbán Viktor azzal, hogy miniszterelnök lett, nem veszítette el választópolgári szerepét. Tehát mondjuk a helyhatósági választáson is leadhatta voksát, ahogyan a 2022-es parlamenti választásokon is érvényes szavazattal rendelkezik lakcím szerinti választókerületében, vagy abban a választókerületben, amelybe bejelentkezik szavazásra. Mindezeket persze Kálmán Olga is jól tudja. És pontosan ez a szomorú. Mert annak ellenére, hogy tudja, nincs rá jobb szó, otrombán és pimaszul becsapja olvasóit.  

A művész – Lovasi András

A végére hagytam az igazi csemegét. Számomra talán a legfájóbbat, s nem félek használni e kifejezést, hiszen a kedves olvasó nem egy politikai elemzést, hanem egy publicisztikát olvas. Márpedig nekem, aki a Kispál és a Borzot, valamint a Kiscsillag zenekart is régóta kedvelem, valóságos fájdalmat okozott Lovasi kijelentése, miszerint ő anarchoszindikalista. Ez a Mihail Alekszandrovics Bakunyin által körvonalazott, minden értelmet és megvalósíthatóságot nélkülöző munkásmozgalmi fantazmagória a kapitalizmust, sőt magát az államot is egy olyan „demokratikus” társadalommal kívánja helyettesíteni, amiben a munkások irányítanak. Ebben a „demokratikus” társadalomban persze nincs magántulajdon, és szabott bérek alapján történik a kifizetés. Mondhatnám, hogy ez maga a kommunizmus, ám Bakunyin nézeteit még a későbbi gyakorlati marxisták is elvetették. 

Ehhez képest Lovasi a következőket nyilatkozza augusztus 4-én, a HVG-nek adott interjújában:

„Én anarchoszindikalista álláspontot képviselek: szerintem nincs szükség a politikára így, ahogyan mostanság láthatjuk. (…) Minél gonoszabb egy társadalom, annál kevésbé tud bármit is ajánlani az embereknek, ehelyett különböző dolgokkal tömik el az emberek agyát, érzékeit. Szerintem lassan meg kellene üzenni a politikusoknak is, hogy már nincs szükség rájuk, legalábbis ilyen fajta működésre. Semmi nem akadályozná már meg a közvetlen demokrácia létrejöttét, ki kellene találni lassan, hogyan kellene csinálni„

Az értelmetlen zagyvaság előtt persze még vastagon orbánozik egy nagyot: elmondása alapján évek óta elveri a jég a szőlője 60 százalékát, erre Orbán a déli határkerítéssel foglalkozik, pedig az nem annyira fontos, mint a jégveréses szőlő. S ha azt gondolnánk, hogy ez valami vicc, esetleg irónia, hát nem. Aki a XXI. század elején saját magát anarchoszindikalistának meri nevezni, azt elmebéli képességei tökéletesen feljogosítják arra, hogy a merőlegesből is párhuzamot vonjon, teszem azt úgy, hogy a proletárdiktatúrát, illetve magát az anarchiát nevezze „közvetlen demokráciának”, vagy hogy örökre nyugdíjba kívánja küldeni az összes politikust. Még szerencse, hogy ez utóbbi nem 2009-ben jutott az eszébe, amikor az európai parlamenti választáson a Lehet Más a Politika és a Humanista Párt által alakított listán a 16. helyen szerepelt. Vagy 2010-ben, amikor 42 évesen Kossuth-díjat kapott a szocialistáktól… 

***

Köztudott, hogy a baloldal szellemi holdudvara mindig is a tudás és a kultúra egyedüli letéteményesének tartotta magát. Ehhez képest köreikben jól megférnek a másokat semmittevéssel vádoló semmittevők, a manipulatív hazugok, valamint a politikai analfabéta, szellemi toprongyok.