A közterületek rendellenes használatának tilalmának rögzítését kéri a kormánytól Fidesz a kezdődő alaptörvény-módosítási folyamat során. A kezdeményezés üdvözlendő, a normális többség évtizedek óta szenved attól, hogy hajléktalanok és lakhatással rendelkező, de emberként élni és dolgozni nem hajlandó deviáns létformák zaklatják az utcákat, tereket, aluljárókat azok funkciójának megfelelően használó adófizető polgárokat.

Hajléktalannak, elesettnek lenni természetesen nem bűn. A rászorulóknak segítséget kell nyújtani, esélyt kell adni az emberhez méltó életbe való visszatérésre. Civil humanitárius egyesületek, felekezeti közösségek és állami szervek egyaránt részt vesznek e misszióban, és ma már szerencsére elmondható, hogy kényszerűségből senkinek sem kell az utcán élnie.

E tényből viszont kényszerítő erővel következik, hogy azokat, akik mégis a közterületeken tanyáznak, és agresszív kéregetéssel, hangoskodással zaklatják az embereket, el kell távolítani. Abnormális, hogy az aluljárókban mosdatlan, bűzlő emberek fetrengenek, a törvényi tilalom ellenére következmények nélkül dohányoznak, ordítoznak, gyakran verekednek. Márpedig ez mindennapos a fővárosi aluljárókban. A budapesti belváros szívében, a Deák Ferenc téren tömény húgyszagban, a lépcsőn üldögélve italozó deviánsokat kerülgetve lehet megközelíteni a metrót, a jegy- és bérletautomatából vásároló utasokat pedig egy aprópénzzel teli műanyag poharat kihívóan rázó-csörgető rossz arcú, koszos fickó zaklatja.

Fotó: MTI/MTVA Bizományosi, Róka László

Hasonló állapotok tapasztalhatók számos fővárosi aluljáróban, közlekedési csomóponton, de járműveken is, ezekre ugyanis térítés nélkül fölszállhatnak e parazita életmódot folytató alakok, noha a közlekedési vállalat utazási szabályzata kifejezetten úgy rögzíti az utazási feltételek sorában, hogy senki nem lehet mások terhére, ruházatával nem mocskolhatja be a járművet vagy más utasokat. Csakhogy ezt a rendelkezést az illetékesek nem tartatják be. Így aztán nem árt alaposan megvizsgálni a buszok, villamosok üléseit, mielőtt az ember – aki egyébként adóforintjaiból fenntartja a fővárosi tömegközlekedést, és fizet a jegyért, bérletért – rászánja magát a leülésre.

Legmagasabb fokú jogi szabályozás híján jelenleg a társadalomellenes deviancia büntetlenül teheti élhetetlenné a tisztességgel dolgozó többség mindennapjait. Épp ezért nagyon ideje volt már a rendteremtésre irányuló kezdeményezésnek. Nemcsak az Alaptörvényben kell rögzíteni a normális milliók jogát a közterületek, közlekedési eszközök rendeltetésszerű használatára, hanem meg kell teremteni a jogi feltételeit annak is, hogy szükség esetén minden illetékes közrendvédelmi szerv munkatársa érdemben felléphessen az antiszociális személyekkel szemben. Egyszer s mindenkorra véget kell vetni végre a parazitizmust valamiféle emberi jognak tekintő liberális anarchiának.