Az oltottak és a Covid

„Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.”
(Arisztotelész)

Ahogy azt már az elmúlt két évben megszokhattuk, a vírus- és/vagy oltástagadók rendre előállnak egy központi „nagy” kérdéssel, ami szerintük alapjaiban rengeti meg a világjárvánnyal kapcsolatos eddigi ismereteinket. A negyedik hullám slágerkérdése a következő: ha a két vagy három oltással rendelkezők is kórházba kerülhetnek, akkor mi értelme az oltásnak? 

Társadalom és közegészség

Kezdjük a kályhától! A magyar társadalom jelenleg elöregedő társadalom, annak ellenére, hogy a kormány az utóbbi lassan tizenkét évben gigászi küzdelmet folytatott a tendencia megállításáért és megfordításáért, tehát hogy az éves születésszám meghaladja vagy túllépje az éves halálozási számot. A családtámogatási rendszer világszerte egyedülálló fejlesztésével ez a folyamat megindult, s már láthatóak az eredmények. Ám tizenkét év nem elegendő ahhoz, hogy a korábbi érák énközpontú, családellenes, abortuszpárti politikájának pusztításait végképp semmissé tegye. 

Az elöregedő társadalomra jellemző, hogy az idősek száma jóval több, mint a fiataloké. Értelemszerűen a népességnek ez a nagyobbik része sokkal több betegséggel küzd, immunrendszere  – ahogyan testének sejtjei is – leépülőben van, így közülük egyre többen szenvednek olyan betegségekben, amelyek a kor előrehaladtával nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. 

Ilyen betegségek a szív- és érrendszeri betegségek, a légzőszervi megbetegedések, az időskori cukorbetegség, valamint a daganatos betegségek számos fajtája. Vegyük ehhez hozzá, hogy a lakosság jó része szenvedélybeteg, s itt az alkohol mellett a dohányzás az egyik kiemelten fontos rizikófaktor. Végül említsük meg, hogy legtöbbünk esetében, akik kínosan ügyelünk arra, hogy ruhaneműből, híradástechnikai cikkekből vagy autóból a legjobbat vegyük, ételeink megválasztásánál nem a minőség, hanem az olcsóság dominál.

Hajlandóság és kockázati tényezők

Nézzük most mindezek tükrében az oltási hajlandóságot! Az oltakozási hajlandóság a középkorúak, az idősek és a krónikus betegségben szenvedők esetében a legnagyobb. Ők azok, akik a legveszélyeztetettebb célcsoportokat alkotják, s ennek ők maguk is tudatában vannak. Mi történik akkor, ha valaki beoltatja magát a vakcinával? Értelemszerűen védettebb lesz a fertőzéssel szemben, mint az oltatlanok. Amennyiben veszélyeztetett, jó esélye van elkerülni a fertőzést, vagy ha azt nem is, legalább a súlyos szövődményeket, illetve az elhalálozást. Ám ne feledkezzünk meg arról, hogy nincs két ugyanolyan betegség! Egy 60 éves ember kezdődő diabéteszét például semmilyen formában nem lehet összehasonlítani egy 75-80 éves, betegsége miatt évek óta keringési rendellenességben szenvedő, idült cukorbetegével. A statisztikákba viszont mindkettő cukorbetegként vonul be.

Ugyanezt a gondolatmenetet lehet folytatni a dohányosok esetében is, akiknél egyáltalán nem mindegy, hogy napi hány cigarettát szívnak el, s azt mióta teszik. Minél többet és minél régebb óta, annál nagyobb az esélye valamilyen betegség kialakulásának, s a Covidra való hajlandóságnak. E ponton kell megjegyeznem az egyik érvelési hibát, azt a fajta anekdotaérvelést, ami valahogy úgy szól, hogy „a nagynéném egyik ismerősének rokona életében egy szálat sem szívott el, és mégis tüdőrákban halt meg”. Nos, vannak ilyen esetek. Ahogyan a kétszer-háromszor oltott egészséges, sportos fiatalok esetében is előfordulhat, hogy lélegeztető gépre kerülnek. Az esetek olyan elhanyagolható százalékában, ami statisztikailag nem mérhető.

Egy egyszerű példa

Nézzünk most egy egyszerű szemléltető példát! Adva van X, aki szabadidejében testépítő, csak biozöldséget fogyaszt és harmincas évei elején jár. Néha elszív ugyan egy-két szál cigarettát, de csak buli alkalmával, s ilyenkor a garatra is felhajt pár pohárkával. Ez az X egész héten megfeszített tempóban dolgozik, hó vége van, a főnökei elvárják, hogy teljesítse a szintet. Emiatt ideges, ami bizony azt is eredményezi, hogy napi 4 óránál többet nem alszik. Ráadásul párkapcsolati problémái is vannak, na, nem túl súlyosak, de azért mindenképp igénylik a kibeszélést. X péntek délután befejezi a munkát, s este mulatni indul barátaival egy zsúfolt szórakozóhelyre, úgymond kiereszteni a gőzt. Nézzük, milyen esélyekkel indul neki covid szempontjából! 

X stresszes életet él, ami az immunrendszerét már eleve megterheli. Rendkívül keveset alszik, ami a szervezete védekező mechanizmusát megint csak gyengíti, amiatt pedig még jobban, hogy X a rendszeres napi edzésről nem hajlandó lemondani. A fizikai megterhelés a pszichés megterheléssel és a kialvatlansággal meglehetősen veszélyes egészségkárosító kombót alkot. Ehhez társul két további összetevő. Az egyik, hogy a dohányzás és az alkoholfogyasztás további gyengítő csapásokat mér a szervezetre. A másik, hogy a tömegben a vírus mindig nagyobb koncentrációval van jelen. A „van” értelmezése ebben az esetben az, hogy nem „lehet”, hanem van. Mert a vírus mindenhol jelen van. Amikor pedig X megbetegszik, barátai és ismerősei megdöbbennek, hogy lám, egy fiatal, életerős, sportos ember is megkaphatja a betegséget. Nos, igen. De könnyen lehet, hogy immunrendszere a fertőzés pillanatában „10-15 százalékon” vergődött. 

***

A virológusok egybehangzó véleménye szerint a még jó ideig velünk lévő Covid okozta fertőzésen mindenki átesik. Kivétel nélkül. A különbség csupán annyi, hogy ki hogyan vészeli majd át a kórt. A többszörösen oltottaknak jobb esélyük van mind a szövődmények elkerülésére, mind a túlélésre, sőt arra is, hogy tünetmentesen, lábon hordják ki a betegséget.      

De az igazi garanciát az jelentené, ha a vakcinák megkapásával egyetemben a saját egészségünkre is elkezdenénk jobban figyelni. 

A harmadik után tehát újabb „vakcinák” szükségeltetnek, úgymint stresszmentes életmód, gyakori, pihentető alvás, harmonikus párkapcsolat, a káros szenvedélyek mellőzése, és alapbetegségeink rendszeres orvosi ellenőrzéssel való kordában tartása.