Az unió diszkrét bája
– Hogyan lehetséges az, hogy itt mindenki euróval fizet? – faggattam a vendéglátómat.
A festői Sveti Stefan tengerpartján nyaraltunk a családdal jó tizenöt évvel ezelőtt. Na, nem a varázslatos félszigeten, melyhez hasonlókat csak hollywoodi rajzfilmekben látni, aranyló homokjával, középkori házaival és a különös tengeri állatra hajazó és a tengerbe nyúló vékonyka úttal. Az óvárost akkorra már állítólag felvásárolta az orosz maffia, korábban pedig híres filmcsillagok üdülőhelye volt. De van egy új város is, igazából a félsziget folytatása a parton.
Nem sokkal a megérkezésünk után rögtön feltűnt, hogy mindenhol csak euró van, mindenki azzal fizet. A piacon, a boltban, a postán, mindenütt. Még a tengerparti árusoknál is kemény euróért lehetett csak úszógumit venni, labdát, meg igazi pisztolyt, ami, ugye, elengedhetetlen eszköze a nyugodt és kiegyensúlyozott pihenésnek Montenegróban. Pedig a fekete hegyek országa nem sokkal korábban lett független Szerbiától, ahol meg köztudomásúlag dinárral fizetnek. Törtem a fejem egy darabig a rejtélyen, aztán csak rákérdeztem.
– Maguk honnan érkeztek? – kérdezett vissza a csinos asszonyka, akitől a szobát béreltük.
– Magyarországról.
– Magyarország? Az, ugye, uniós állam?
– Az bizony.
– Akkor maguknak azért nincs eurójuk – nézett rám sajnálkozva, de már mindent értően és széttárt karokkal. Beléptetek a tutiba, mondta a mozdulat, beléptetek, azóta tehetetlenek vagytok. Rátok tukmálták a sok közös szabályt. Mi nem léptünk be, ezért van eurónk.
A főként turizmusból élő kis országnak nyilván kedvező volt és egyszerű az euró bevezetése. Ránk más feltételek vonatkoznak. De a mai járványhelyzetben óhatatlanul is eszembe jut a Crna Gora-i példa. Mert ez a dolog azóta sem változott. Montenegróban jelenleg is euróval fizetnek. Vakcinájuk ugyan kevesebb van, de a testvéri Szerbiától kapnak. Utóbbiaknak azért van fölöslegük, mert ők sem tartoznak az Európai Unióhoz és időben belevágtak a rendelésbe.
Még szerencse, hogy a gyógyszer- és vakcinabeszerzés azért nem annyira központosított Európában. Különben úgy járnánk mi magyarok, mint a családunk annak idején: forintért kellett drága eurókat szerezni az amúgy a horvátokhoz képest feleannyiba kerülő Montenegróban. De azért megoldottuk azt is.