„Azorbánt kérdezze!” – több szalámi, mint lángos

Flaszterolvasztó hőségben szédelgünk a matyóföldi Zsóry-fürdő egyik lángos sütödéje előtt. Négytagú család következik a sorban, az apuka szégyenlősen kérdezi az árakat.

– Ki van írva – okítja a termetes tulajdonos –, de ha kell, elmondom magának hangosan is. Na kérem, egy darab csupasz 1000, a tejfeles 1400 és a tejfeles-sajtos pedig 1700 forintba kerül.

– Hát akkor… – néz asszonyára, aztán a két gyerekére a szégyenlős apuka –, hát akkor csak négy csupaszt tessék adni – rebegi halkan, mintha ott sem lenne.

– De apuci, nekem meg a Krisztinek is tejfölös-sajtos kell – ordítja a nagyobbik lány, és pillanatokon belül mindketten keserves sírásba kezdenek.

Sovány édesanyjuk, aki kezüknél fogva húzza félre őket, még a föld színéről is szeretne eltűnni szégyenében. Szintén megsemmisült férje olyan alázattal tartja tenyerén a négy csupasz lángost, mint a király előtt Kinizsi a malomlövet, aztán suttogva rákérdez: fokhagymával azért bekenhetem?

– Kenje csak be, az jár hozzá – veti oda lekicsinylően a kereskedő.

– Miért kerül ilyen sokba? – kérdem tőle, miután sorra kerülök.

– Hát, azt ne tőlem kérdezze – érkezik a jól bevált válasz.

– Akkor kitől kérdezzem, asszonyom? Ön a tulajdonos, ön szabja meg a saját árait.

– Kérdezze inkább – hajol át a pulton, hogy mindenki hallja – kérdezze azorbánviktortól!

– Miért, ön nyitás előtt fel szokta hívni?

– Ugye, maga abból a megátalkodott Fidesz-fajtából való? – förmed rám kidülledt szemekkel.

– Nem, én még a régebbi MIÉP-es fajtából származom.

– Fejezzük be a diskurálást! Kéri vagy nem kéri?

Kértem, majd elsomfordáltam a síró gyerekek után, miközben eldöntöttem, ha másként nem, hát virtuálisan, de lángost sütök. Mi kell hozzá? Kunsági finomliszt (1 kg 400 Ft.), Vénusz étolaj (1 l 890 Ft.), tejföl (1 kg 930 Ft.), trappista sajt (1 kg 2600 ft), élesztő (5 dkg 120 Ft.). Azt pedig már a Nők Lapja Desszert rovatából böngésztem ki, hogy tíz darab kisütéséhez melyik alapanyagból mennyi kell.

Nos, némi számolgatás után tíz kiadós tejfölös és sajtos korong elkészítése a fenti árak figyelembevételével körülbelül annyiba kerül, mint amennyiért egyetlen egyet ad el a termetes tulajdonos, azaz 1700 forintba. Nem kell hozzá fejszámolónak lenni, hogy biztonsággal kijelentsem, a lángost hozzávetőleg tízszer annyiért vesztegetik, mint amennyibe a sütödésnek valójában fáj. Így lehet 1700 forintból 17 ezret csinálni, ráadásul, ha nem is egyenes arányban, de a darabszám emelkedésével a nyereség még tovább hízik.

Hogy ez pofátlanul nagy haszon? Az bizony, még akkor is, ha ebből kell fedezni a működést meg a fizetést. Viszonyításképpen: egy darab nyolc dekagrammos lángos ilyenkor nyáridőben 500 forinttal kerül többe, mint például 10 dekagramm téliszalámi, mert abból 1 kiló most 12 ezret kóstál. Ezzel persze nem a Pick árát keveslem, csak árnyalni próbálom, hogy költség és munkaráfordításban a két termék között zongorázni lehet a különbséget.

Csoda, ha az ilyen, mindent csak a maga anyagi haszna szempontjából értékelő, önző, sőt rabló módon gazdagodó, kalmárszellemű kereskedők láttán, akik ráadásul a harácsolást rendszergyalázással takargatják, nos csoda, ha ezek láttán hol az idegtől, hol a szégyentől, de lángba borul az ember feje?

Ezek után mit kérdezzek Orbán Viktortól?