Hirdetés

Arról a televíziós műsorrészletről, amelyre hivatkozva Baranyi Krisztina megtagadta a Pesti Srácok újságírójának kérdéseire a választ – noha a szereplők nem azt mondták, amit Baranyi a szájukba ad -, kijelenthető, hogy minimum ízléstelen. Ha Baranyi Krisztina ezek után többé nem áll velük szóba, politikusi szíve joga.

Ezzel a joggal ugyanis minden politikus rendelkezik.

Ismeretes, hogy Helmut Kohl kancellár egy méltatlan Spiegel-cikk miatt attól kezdve soha többet nem adott interjút az amúgy nagyon népszerű hetilapnak.

Ismeretes, hogy egy méltatlan címlap miatt Orbán Viktor az első kormányfői ciklusa eleje óta nem ad interjút a HVG-nek.

Ezt egy politikus a legkényesebb demokráciában is megteheti.

A politikusnak sem kell mindent eltűrnie.

Ahhoz azonban, hogy Kohl a Spiegel, Orbán a HVG, Baranyi a Pesti Srácok sajtó voltát elvitassa, egyiküknek sincs/volt joguk. Ha Baranyi Krisztina azt mondta volna, hogy kérem, az ön médiuma engem személyemben durván megsértett, ezért én többet önökkel nem kívánok szót váltani, ez ellen senkinek nem lehetett volna kifogása.

A ferencvárosi polgármester ehelyett a kérdéses műsorban vádaskodni és gyalázkodni kezdett, a kérdezőt személyében is sértegette, amivel elfogadhatatlan helyzetet teremtett a másik két újságíró számára is.

Ez egy politikustól megengedhetetlen. Ráadásul politikailag kontraproduktív.

Baranyi ezzel a produkcióval beállt azon ellenzéki politikusok közé, akik a megnyilvánulásaikkal folyamatosan bezárják a baloldali-liberális ellenzéket az egyharmadba. Konfrontatív magatartásával ugyanis a Fidesz támogatói körén túl is ellenszenvet keltett, miközben a saját egyharmada lelkesen ünnepli azóta is.

Ez az attitűd, amelyet őmellette még számosan – Szabó Tímea, Tordai Bence, Fekete-Győr András, Dobrev Klára, mellettük közírók tucatjai – képviselnek, biztosíték arra, hogy a baloldali-liberális ellenzék a saját rajongói táborán túl egyetlen új támogatót se tudjon megnyerni.

Korábban írtuk