Hirdetés

A „családszeretetéről” ismert, aranyszájú Tisza Párt-alelnök – és most tegyük mellé, édesapa – petícióindítással fenyegette meg Orbán Viktort és Deutsch Tamást, követelve, állítsák le a háborúellenes plakátozást, mert szerinte ezek a háború veszélyeire figyelmeztető transzparensek félelemkeltők, veszélyeztetik a magyar gyermekek testi-lelki egészségét, megzavarják nyugalmukat. A baloldali babérokra törő politikus és édesapa, aki múlt szombatig még totálisan békepártinak nevezte magát, a Békemenet után finoman fogalmazva is ellentmondásba keveredett önmagával, amikor is rögtönzött sajtótájékoztatóján a kormánypártok háborúellenes kiállását kezdte vadul felöklelni, állítólag kifejezetten gyermekféltésből.

Aranyszájú Péter jóval előtte például a cívisváros Debrecenben összegründolt anyák napi tüntetésen is mondott hasonlóan szívbe markolókat: „Az anyaság egyik oldala boldogság, a másik az aggódás és a felelősség.” Hozzátette azt is, hogy az emberek többségében ott van a gyermek iránti vágy, de elfojtják magukban, ha nem látják biztosítva a jövőt.

Nos, az ő torkából ezek az édesanyákért és gyermekekért aggódó magasztos szavak redves vasdarabokként hullanak a számára mindent is jelentő teherautó-platóra, hiszen bármit mond a „gondos és családszerető édesapa”, aki a saját feleségével és három gyermekükkel úgy bánik, úgy viselkedik, ahogyan ő, az valójában nem több, mint hiteltelen, rozsdás csörömpölés.

Viszont fülsiketítően fals és álságos! Mert az beszél anyai boldogságról, szülői felelősségről, most pedig gyermekféltésről, aki két lábbal, habzó szájjal tapossa saját családja becsületét, gyermekei jövőjét, akár eldobott, üres sörösdobozt.

Mert miről szoktak beszélgetni szomszédok, barátok vagy például nagyszünetben tanárok és diákok, többek között abban az iskolában is, ahová a Magyar-gyerekek járnak? Leginkább arról, amiről tegnap este, otthon, a családban beszélgettek, vagy amit az okostelefonjukon vagy éppen a televízióban láttak. Vajon mennyire veszélyezteti Magyar Péter gyermekeit, amikor diáktársai, ismerősei, esetleg tanárai összesúgnak a háta mögött, hiszen hónapok óta apu folyik még a fiúvécé vízcsapjából is?

Korábban írtuk

A gyerek és felnőtt kíváncsiság, összekarolva némi kárörvendéssel is, akár a szeszélyes tavaszi szél, úgy lapozhat bele védtelenné vált családi életük nyitott könyvébe, ahogy kedve tartja, mert édesapjuk jóvoltából ott hever a kíméletlen nyilvánosság lábai elé dobva. Akad, aki szánakozik, vagy csak jót röhög, más csúfolódik rajtuk, és akár a gittet a grundon, rágja, majd adja tovább a Magyar-sztorikat. A gyerek viseli apja szégyenét. 

Kormánybuktató, aranyszájú Péter minderre mint édesapa talán nem is gondolt, vagy ha mégis, csak azért, mert haszonnal kecsegtet, vagy utasítást kap rá, lásd a múlt szombati plakátöklelést. Mert aki parancsolói szavára „gyermekféltéssel” igyekszik a kegyetlen és értelmetlen öldöklést még az erre figyelmeztető plakátokon is kitakarni – csak pusztítsák egymást tovább példának okáért az ukrán és orosz apukák is –, az mi más lehetne, mint embertelen, gonosz háborúpárti.

Ráadásul mindezt olyan sápadt és remetei fapofával teszi, mintha nem tudná, hogy a magyar gyermekek (is) mindennap láthatnak háborút és gyilkolást a telefonjukon, a televíziókban, a számítógépes játékaik közben vagy a kereskedelmi csatornák gyomorforgató filmkínálatában.

Megint sikerült édesapaként is kitenni magáért, hiszen az ATV szombati vitáját többek között azért mondta le, mert azt állította, az országos haknikörút közben szeretne végre a gyerekeivel is lenni. Ehhez képest a Békemenet után, gyerekek ide vagy oda, szombaton plakátütközetet hirdetett a soros Partizánban meg egy kisebb független-objektív újságíró-csődületnek. Csupa gyermekféltésből.

A legnagyobb szégyen az, ha valaki nem ismer szégyent.