Berkesi, Márki-Zay és a haza
Nemzeti értékalkotókká kívánnak válni úgy, hogy közben saját nemzetüket támadják. Ezek az emberek egész egyszerűen kórokozók.„A komédia az élet távolról nézve, a tragédia az élet premier plánban.”
(Buster Keaton)
Kedves olvasóim talán már megszokhatták, hogy publicisztikáimat valamilyen, a témához illő idézettel kezdem. Teszem ezt abbéli megfontolásból, hogy mennyiben az olvasó a saját írásomat esetleg nem is tartja megjegyzésre méltónak, legalább az idézettel nyújtsak számára valamit. Így tettem legutóbbi cikkemnél is, amikor a hazával kapcsolatos idézetekre kerestem rá az egyik legnagyobb idézetmegosztó portálon. Amit tapasztaltam, azt muszáj megosztanom.
***
Idézet a hazáról. Ilyenkor az ember kikre gondolhat? Széchenyi, Kossuth, Márai, Radnóti, Petőfi, és még sorolhatnám. Hát kérem! Ezen a bizonyos legnagyobb idézetgyűjtő oldalon a hazával kapcsolatos legelső idézet egy bizonyos Braun Róberttől származik. Nem írom le magát az idézetet, mert csupán egy impresszió, annak viszont túl hosszú. Fontosabbnak tartom inkább, hogy megismertessem a kedves olvasót Braun Róberttel. Ő nem más, mint az Index és a TASZ alapítója, Pető Iván volt tanácsadója, Medgyessy Péter miniszterelnök volt kommunikációs vezetője, valamint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök volt stratégiai főtanácsadója.
Ezen a ponton egy picinyke gombóc kezdett el képződni a torkomban, valami még ennél is rosszabbra, ennél is szürreálisabbra számítva. Saját magamnak tett baljóslatom igaznak bizonyult. A találati listán negyedikkén megérkezett Márki-Zay Péter is, ezzel a briliánsnak éppenséggel nem igazán mondható idézettel:
„Az ember végül ott lesz otthon, ahol tizennégy és tizennyolc éves kora között élt.”
Kíváncsi voltam, így beütöttem nevét az oldal keresőjébe. Hát kérem! Márki-Zaynak nem csak a hazával kapcsolatos idézetei vannak ám! Világnagy mondásai megtalálhatóak a hit, a fejlődés, a veszteség, a szülő, a társadalom, az utazás, az elfogadás, a matematika, a könyv, az élet, a szeretet, a nemzet, a kultúra, a vallás, az üzlet, valamint az ellenség címszavaknál is.
Ami viszont utána következett, az már Márki-Zaynál is gyomorforgatóbb volt. Személyesen Berkesi András tollából, úgy is, mint egy néhai ÁVH-s verőember őrnagytól vett hazaszeretet-bonbon:
„Ha az embernek választania kell a szülőföldje és a férje között, akkor szent kötelessége, hogy a szülőföldjét válassza.”
Mondanom sem kell, hogy Berkesinek, ennek a népnyúzó kommunista vallatótisztnek is több száz firkálmánya szerepel a gyűjtőoldalon, mégpedig szintén számos kategóriában. S bizony a második oldalig kell lapoznunk, hogy végre kapjunk egy kis Petőfit. Márai Sándor és Wass Albert szavaiért a harmadik és negyedik oldalig kell klikkelgetnünk, hogy valahogyan kiverjük a fejünkből azt a sok undorító ostobaságot, amit az első találatokkor kaptunk.
***
Hogy mindez jelent-e valamit? S ha igen, mit? A kérdés megválaszolásához nem kell katedrával rendelkező egyetemi tanárnak lenni. Természetesen ez nagyon is óriási jelentőséggel bír. A jelentősége pedig abban rejlik, hogy a hobbimagyar liberális szubkultúra úgy eszi be magát észrevétlenül mindenhová, mint a rák. S ha nem vigyázunk, belülről emészt fel minket. Több száz, több ezer idézet, sokszor a semmiről, s igen gyakran a senkiktől. Hogy egy ellenpontot említsek, ha beütjük a keresőbe a „magyarság” kifejezést, egész pontosan öt idézetet kapunk; na de ezeket legalább autentikus helyekről: a Ghymestől, Tamási Árontól, Gárdonyi Gézától, Makovecz Imrétől és Györffy Istvántól. Sajnos az öt találat egyben azt is jelenti, hogy a populáris, idézhető idézetek gyűjteményében annak a kifejezésnek, hogy magyarság, nincs túl nagy jelentősége.
***
Mifelénk Magyarországon a néha nagyon okos, de mindig nagyon liberális emberek nagyon oktalanul viselkedve pszeudo-intellektuális kínjukban azt merik mondani, hogy a kultúra nemzeti érték, s közben a valódi értéktelenség hirdetőivé váltak minden platformon. Nemzeti értékalkotókká kívánnak válni úgy, hogy közben saját nemzetüket támadják. Ezek az emberek egész egyszerűen kórokozók. Ideje teljes immunitást szereznünk ellenük.
