Csak az jöjjön katonának…
„Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.”
(magyar népdal)
Tagadhatatlan tény: a Föld országainak jelentős hányada gyors fegyverkezésbe kezdett. Sajnos az ilyesfajta nemzetközi folyamatokból mi sem maradhatunk ki. És amint a híradásokból értesültünk róla, a Magyar Honvédség is nagyarányú létszámnövelést hajt végre az elkövetkezendő időszakban, mely folyamat első körében a kormány jelentősen megemeli a rendvédelmi dolgozók járandóságát. De vajon kinek ajánlatos a katonai pálya?
Életpályamodell
A válasz a fenti kérdésre: a katonai pálya minden olyan jelentkezőnek ajánlott, akitől nem idegen az egyidejű testi és szellemi megterhelés, valamint karrierlehetőséget és biztos megélhetést szeretne teremteni magának és családjának.
A testi megterhelés természetesen a fizikális erőnlét növelésére vonatkozik. Azonban sokakban él még az a tévhit, ami jobbára filmes élményekből, vagy szüleik, nagyszüleik katonatörténetei alapján körvonalazódott bennük, miszerint a magyar katona egyfajta gondolkodás nélküli cselekvőgép. Ez bizony hatalmas távolságra áll a valóságtól.
Tagadhatatlan, hogy az alapkiképzés egyik fontos feladata az individualista gondolkodásmód megtörése, hogy a helyébe egy olyan csapatszellem kerüljön, aminek segítségével a katona nem kérdez rá minden kiadott parancs értelmére, hanem bajtársaival együtt a legrövidebb időn belül a legszakszerűbben hajtja végre a feladatot.
Azonban a további kiképzések során a honvédek olyan hatalmas ismeretanyagot gyűjtenek magukba, amely sokrétű tudással ruházza fel őket. A magyar katona XXI. századi formája hasonlatos ahhoz, amin számos foglalkozás képviselői átestek. Hogy csak egy példát mondjak, a szakképző iskolákban manapság már nem autószerelőket oktatnak, hanem gépjármű-mechatronikai szakembereket, akiknek a jártassága magába foglalja elődeik tudását, ugyanakkor követi a jelenkor követelményeit is.
Kockázatok és esélyek
A legelső kérdés, ami egy jelentkezőben, avagy annak családtagjaiban felmerül, hogy nem veszélyes-e ez a hivatás? Dehogynem! Bármely fegyveres testület tagjának lenni veszélyes tevékenység még békeidőben is, nem még most, amikor a szomszédunkban háború dúl. Ezt egyrészt kár lenne tagadni, másrészt a toborzóirodákban jelentkezők is azt fogják tapasztalni, hogy a tisztek és tiszthelyettesek őszintén nyilatkoznak erről a kérdésről. S mivel a kulcs az őszinteség, akiben ez a kétely a leküzdhetőnél nagyobb, nem fog megfelelni a pszichikai alkalmassági vizsgálaton.
De gondolkodjunk el a veszély mértékéről! NATO-tagország lévén elsődleges célunk a béke megőrzése. Magyarország jelenleg nem áll háborúban egyetlen országgal sem. Így tehát katonáink jelenleg határvédelmi, rendvédelmi és katasztrófavédelmi feladatokat látnak el; amellett, hogy a köztes időben rendszeres kiképzésen sajátítják el azokat az elméleti és gyakorlati tudnivalókat, melyek ismerete kötelező a NATO-tagországok katonaságainál.
Azt a legrosszabb forgatókönyvet alapul véve, amikor Magyarország háborúba lép, a magyar katona a NATO-haderő csapataival végez összehangolt csapatmozdulatokat. Amennyiben pedig ez a bizonyos vészforgatókönyv lép életbe, az eszkaláció mértékétől függően a tagországok általános sorozást, majd ezt követően általános mozgósítást rendelhetnek el. A sorkatonai szolgálatra újonnan berendelteknél pedig jóval nagyobb tudása, és – ne szégyelljük kimondani – túlélési esélye lesz annak, aki már jóval korábban, hivatásszerűen sajátította el a hadviselés fortélyait.
***
Katonának lenni békeidőben szinte láthatatlan feladat. Háborús körülmények között pedig szent kötelesség.
Mert legyen bármilyen pártállású, nemű vagy vallású valaki, a haza védelme mindenki számára fontos kell hogy legyen.
