Csalimese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol a politikusok kitalálták, hogy a fák nőjenek lefelé, az emberek lakjanak tyúkketrecben, a tyúkok pedig bent a szobában (lásd még Petőfi Sándor: Anyám tyúkja), a vizek visszafelé folyjanak és reggel legyen este, este pedig reggel. Csak a déllel nem tudtak mit kezdeni, bár utoljára akadt egy javaslat, hogy az éjféllel kellene kicserélni, ennek a megszavazása még most is tartana, ha nem történtek volna azok a bizonyos események, amiket majd lentebb elmesélek.

De ne vágjunk a dolgok elibe!

Ugyanis egy idő után a politikusok azt hirdették ki, hogy mivel megváltozott az időjárás – úgy mondták: klíma –, ezentúl senki sem fűtheti ki otthon lakását, mert az melegíti a Föld golyóbisát, a teheneket mind le kell ölni, mert tisztesség ne essék szólván, finganak, és gyerekeket sem szabad szülni, mert mi emberek is fingunk, s csak dagonyázunk a jó kis gázos melegben, nem törődve a klímával.

– Lesz.rom a klímát! – kiabálta egyszer egy lakó, és jól bedurrantott a kályhájába, de rögtön elvitték a zsandárok, mint a felmelegedés fő-fő okozóját.

Az emberek kapkodták a fejüket, nem értették, miért van ez, és főleg, mikor és hogyan kezdődött? Mert előfordult ugyan régebben is, hogy valaki az utcán fütyörészve, a nála lévő újsággal rá-rácsapott a nők fenekére, vagy ne adj’ isten meztelenül szaladt ki az utcára a csábító a haragos férj elől, de ezen mindig csak mosolyogtak, az ő mindennapjaikat nem érintette. A bolondság nem terjedt el úgy akkor, mint a mai időkben. 

Bezzeg most egyre másra újabb és újabb intézkedések láttak napvilágot. Az egyik legfurcsább az volt, hogy a városi illemhelyen ezentúl a férfi és női vécé helyett lett egy harmadik is, a ki tudja, milyen neműeknek, aztán meg az, hogy a néptáncban ezentúl a lányok is járhatnak legényest, a férfiak meg lobogtathatják nekik a kis keszkenőjüket, és közben sandán kacsingathatnak, de a biztosítékot még nem ez az intézkedés verte ki, hanem amikor rendeletbe adták, hogy a nők holnaptól kötelesek bajszot viselni – hogy ragasztva, vagy festve ezt rájuk bízták –, a férfiiaknak viszont éppen hogy le kellett borotválniuk a férfiúi ékességüket. 

Háborogtak a népek, pedig a főkonstruktőr elmagyarázta nekik, hogy mindenkinek joga van a bajuszhoz, ha csak a férfiak hordhatnak, akkor az hímsovinizmus. Épp ezért a legjobb, ha mostantól a nők viselik a bajuszt és a nadrágot, a férfiak így átérezhetik, mily borzasztó érzés lehetett asszonyaiknak sok évezreden át szőrtelen pofával.

Ezt viszont nemcsak az a bácsi nem értette, akinek a falujában lakott Kopasz-szájú Szűcs György bátya, amint azt Arany János is megénekelte A bajusz című opusában, hanem az összes pödrött bajszú, konya bajszú, felálló bajszú, kicsi bajszú, tömött bajszú, szakállas és bajuszos, és ki tudja még, miféle, hányféle bajszot viselő férfiú. És ebből lett a baj és a felfordulás. Mert a bajszosok összeszaladtak, és úgy elnáspángolták az összes bolond politikust, hogy elfelejtették az összes balga törvényűket, és ezentúl mindenki úgy élhetett, ahogy régen.

Csak egy változás történt. Örkény István Tóték című drámáját, illetve a belőle készült Isten hozta, őrnagy úr! című filmet minden szeptember elsején levetítették az iskolákban, tanulságképpen, hogy így járnak a megrögzött és kötözött bolondok minálunk. Négyfelé vágják őket. Aki nem hiszi, járjon utána.