„Viszontlátjuk egymást, megtaláljuk egymást, mi minden alakban felismerjük egymást.” 
(Johann Wolfgang von Goethe)

Illusztráció: Gemenacom/shutterstock.com

Igen nagy gondban voltam, hogy mit is írjak 2018 utolsó cikkeként e lap hasábjaira. Mármint e digitális lap bináris hasábjaira. Valami vicceset? Valami komolyat? Valami évértékelőt? Dilemmámat egy igen komoly CNN-híradás oldotta fel. A neves, egyáltalán nem bulvárszintű, s mindig, de valóban és tényleg állandóan a fontos híreket tárgyilagosan közlő csatorna a műsorára tűzött egy riportot egy 35 éves japán férfi, Akihiko Kondo és 10 éves szerelme, Hatsune Miku boldog házaséletéről. 

Drága jó Gábor Dénes…

Akihiko tíz éve szeretett bele Hatsune Mikuba, s már hosszabb ideje boldog párkapcsolatban élnek. Jövő év elején például egy romantikus nászutat terveznek Szapporóba. Ez a város ad otthont egyébiránt a Crypton Future Media nevű cégnek, amelyik Mikut is tervezte. Merthogy Miku egy számítógépes anime hologram. Tehát hellyel-közzel mi, magyarok vagyunk az a nép, akiket Miku az isteneinek tekinthet, már legalábbis abból az ontológiai nézőpontból szemlélve a dolgokat, hogy a hologramot a mi Gábor Dénesünk találta fel. 

A Japánból, illetve Délkelet-Ázsiából származó anime (s annak elődje, az állóképként megjelenő manga) igen nagy kultusznak örvend világszerte. Anyaországában természetesen sokkalta komplexebb univerzumban létezik, mint más országokban, de azért elmondhatjuk, hogy mára túlnőtte a saját szubkultúrája határait, s egy teljesen új dimenziót nyitott az új nemzedék számára. 

Persze, ahogy már mondtam, Akihiko 35 éves. Ám tekintve, hogy az őshazában koncentráltabb anime-adagnak volt kitéve születésétől fogva, archetípusát tekintve nyugodtan párosítható az európai és tengerentúli tinédzserek új változatával, a digiszexuálisokkal.  

Hullámok és fodrozódások

A digiszexuálisok első hulláma mára már felnőtt, sőt családot alapított. Ők voltak azok, akik a digitális technológiát arra a célra használták, hogy segítségével valódi hús-vér kapcsolatokat teremtsenek, például chat, randivonal vagy más párkereső applikációk segítségével. 

A második hullám ennél jóval tovább ment. Ők már teljesen mellőzik az emberi tényezőt a párkeresésben, s bátran ugranak bele egy kitalált karakterrel való szerelmi viszonyba. S ha azt hinnénk, hogy Akihiko egyedül, illetve néhány száz társával osztozik ezen a fura sorson, óriásit tévedünk. Milliós nagyságrendben népesítik be bolygónkat a digiszexuálisok.  

A társadalmi elidegenedésnek ez a kétségkívül furcsa formája korántsem a legmegdöbbentőbb. A mi kultúránk is kitermelt magának néhány disszonanciát. Errefelé is akadnak furcsa szerelmesek. Ezek egyik leghíresebbike Erika Eiffel (született Erika LaBrie), akinek háromévi kemény jogi csatározás után, 2007-ben sikerült feleségül mennie… az Eiffel-toronyhoz. Az USA-ban élő „sorstársa”, Maria Griffin nem ragaszkodott ahhoz, hogy világhíresség legyen a „férje”. Ő, miután évekig aszexuálisnak gondolta magát, végül egy Ford márkájú autónak fogadott örök hűséget, és saját bevallása szerint a mai napig aktív házaséletet élnek. S hogy az erősebb nemből is szolgáljunk egy kis ízelítővel, a kínai Liu Ye saját magának, míg a koreai Lee Jin-gyu a nagypárnájának mondta ki a boldogító igent. 

A legelső olyan ember, aki nyíltan vállalta nem emberi, de még csak nem is „élőlényi” tárgyú vonzódását, Eija-Riitta Berliner-Mauer volt. A három éve elhunyt, 1954-ben született egykori svéd modell még gyerekkorában szeretett bele a berlini falba, s végül feleségül is ment hozzá 1979-ben. Tíz évvel később, amikor a fal lebontásakor mindenki ünnepelt, Erika a „meggyilkolt” férjét siratta.   

Mivé lesz a világ…

„Mivé lesz így a világ?” – kérdezhetné ezek után a társadalom átlagembere. Erre a kérdésre, ha nem is a párkapcsolati vonalat követve, de néhány bizarr eset azonnal az eszembe jut. Itt vannak mindjárt a bicsérdisták, akik a szifiliszéből saját magát kigyógyító, vegetáriánus Bicsérdy Béla életviteli tanácsait követve… bizony nem érték meg a százéves életkort. Vagy nézzük Bruce Lee történetét, aki egy forgatáson az agyi ödémájára szedett gyógyszer miatti allergiájába halt bele 32 évesen. A boncorvos szerint Lee teste és belső szervei olyan egészségesek voltak, mint egy 18 éves ifjú férfié. No, erre mondom én, hogy inkább 90 éves koromban nézzenek egy öreg, csotrogány, 90 éves múmiának. Mert sok mindent akarok, de azt azért mégsem, hogy egészségesen haljak meg.     

Az életvitelmágusok és netes lélekgyógyászok többsége semmiben sem különbözik azoktól, akik egy hologrammal kötnek házasságot vagy saját magukat veszik el. Igazából ez utóbbi példa még stílszerűen korunk individualista társadalmának borostyánba ágyazandó lenyomata is lehet. A Föld azonban minden esetben sikerrel gyógyítja önmagát. Bár nem mindig úgy, ahogyan azt képzeljük, vagy ahogyan azt szeretnénk. Mert az még számunkra, európai emberek számára is elvitathatatlan tény, hogy egy afrikai bennszülött nem fog hologramba szeretni, pláne, ha falujában egyáltalán nincs áram. Az is teljességgel kizárt, hogy a digiszexuálisok második hulláma megtörje India vagy Kína népességgyarapodásának ütemét. 

Ez a híradás viszont igen plasztikus példával tud szolgálni arra nézvést, hogy a valódi deviancia az nem más, mint az összes deviancia elfogadásának kényszere. Amikor sem a kelet, sem a nyugat nem tud már kitermelni olyan bizarrságot, ami össznépi elégedetlenkedést vagy megvetést váltana ki. Amikor a fejlett európai országok némelyikében a törvényalkotók komolyan elkezdenek azon töprengeni, hogy a testvérek közötti házasságot vagy a pedofíliát törvényesíteni kéne. 

***

2019-re tehát van egy igen jó hírem. Nem fogunk kihalni. Sem az LMBTQ közösség tagjainak divatszintű gyarapodása, sem a digiszexuálisok hologramjai miatt. S fogadja el ezt autentikus jóslatnak a nyájas olvasó! Mert e sorokat egy olyan ember írta, aki kilencéves korában reménytelen szerelmi vágyat érzett Marilyn Monroe iránt. Mentségemre szolgáljon, hogy abban a pillanatban, amint megtudtam, hogy imádottam 16 éve halott, azonnal szakítottam vele.