„Vannak milliomosok és milliárdosok, akik úgy érzik, hogy nincs elég pénzük – és ez a szegénység igazi definíciója, az érzés, hogy nincs elég.” (Alain De Botton)

Fotó: MTI/EPA

Miközben mi idehaza még mindig Hadházy zoknijával és Blanka retorikájával vagyunk elfoglalva, Davosban szép csendesen megkezdődött a Világgazdasági Fórum csúcstalálkozója. A résztvevők annak rendje és módja szerint megérkeztek magánrepülőiken, elfoglalták napi többmillió forintba kerülő szállásaikat, s készek arra, hogy a Föld összes gondjára megoldást találjanak. Mindenki ott van, aki számít. Kivéve Kínát, az Amerikai Egyesült Államokat, Franciaországot, Nagy-Britanniát és Oroszországot. Szóval mégsem mindenki. De vajon akkor ki az, aki számít?

Csúcsragadozók

Ezek a gazdasági csúcsragadozók az IMF szerint egyáltalán nem napirenden lévő, valójában azonban sokakat foglalkoztató, lehetséges új gazdasági recesszióról is eszmét cserélnek. Valamint a klímakatasztrófa kezeléséről, és még sok minden másról. Nyilván mindezeket financiális alapokra helyezve. Ami kétségkívül hasonlatossá teszi őket egy olyan dúsgazdag tigrisfalkához, amelynek tagjai arról vitatkoznak, hogy milyen érzés lehet szegényen zöldséget enni. Már persze feltételesen, hiszen a húsnak (v.ö. nyereségnek) csak el kell érnie valakinél a végcélját, csak el kell jutnia A-ból B-be. Mi sem bizonyítja ennek a tézisnek az igazát, mint hogy a találkozón – személyesen, illetve képviselői által – jelen van az a 26 ember is, akik ma a leggazdagabbnak számítanak.

Hogy mennyire gazdagok ők, huszonhatan? Ha azt mondom, hogy nagyon, akkor azzal felettébb alulkalibráltam a tőkeerejüket. Egy mostanában elvégzett felmérés azonban számokkal is engedi érzékeltetni a vagyonollón elhelyezkedő pontos helyüket. A felmérés szerint a Föld 26 leggazdagabb emberének összesen annyi vagyona van, mint a 3,8 milliárd legszegényebb földlakónak együttesen. Tehát anyagi javak tekintetében közülük egyetlenegy felér 146.153.846, azaz száznegyvenhatmillió-százötvenháromezer-nyolcszáznegyvenhat szegénnyel. Nem róható fel vétkemül, hogy elképzelni sem tudom, miféle fogalmuk lenne a nélkülözésről. Hacsak nem olyan nézőpontból szemlélve, hogy bizonyára voltak olyan sanyarú idők, amikor Bentley helyett Mercedes S-osztállyal voltak kénytelenek egyik tengerparti villájuktól a másik tengerparti villájukig utazni. 

E 26 ember esetében joggal kételkedhetünk abban, hogy bármiféle komoly segítő szándék vezérelné őket a Föld népességét fenyegető elszegényedés megállításában. Főként azért nem, mivel ők maguk az okai és okozatai is az egyre hatalmasabb különbségnek. Más magyarázata nem lehet annak, hogy amíg a leggazdagabbak vagyona a 2018-as pénzügyi évben 900 milliárd dollárral (252 ezer milliárd forinttal) nőtt, addig a népesség legszegényebb ötven százalékának vagyona 11 százalékkal csökkent. 

Őslények vagy új fajok?

A legérdekesebb azonban az ilyesféle csúcstalálkozók esetében, hogy ki az, aki nincs jelen. S persze az is, hogy a távolmaradó milyen indokkal menti ki magát. Donald Trump a kormányzati leállásra és a mexikói fal körüli vitákra fogta a dolgot. Még jó, hogy 2019-et írunk, így külügyminisztere, Mike Pompeo videóüzenetben és online is „jelen” lehetett. Theresa May tarsolyában mindig ott lapul a mindenre beváltható Joker kifogás, a Brexit. Emmanuel Macron a sárga mellényre fogta távolmaradását, Putyin meg egyszerűen csak nem ment el. Kína pedig mindössze alelnöki szinten képviselteti magát. Így a világraszóló esemény fényét csupán Angela Merkel német kancellár, Jair Bolsonaro brazil elnök és Abe Sindzo japán miniszterelnök emeli. Szóval gondolom, a megmaradt, vagy fel nem használt szén-dioxid kvóták bősz felvásárlását, a bálnavadászatot és más efféléket nem nagyon feszegetnek majd az elkövetkezendő napokban. 

Az mindenesetre felettébb érdekes, hogy a legnagyobbak távolmaradásával miként lehet tető alá hozni egy ilyesfajta konferenciát. S felveti a kérdést, hogy akkor a távolmaradók vajon kihalásra ítélt őslények, avagy épp ellenkezőleg, egy teljesen új faj előfutárai? Amennyiben az előbbiek, úgy hiányzásuk érthető. Ha valójában nem ők irányítanak, hanem általuk azok, akik őket pénzelik, akkor teljesen felesleges még néhány méregdrága plusz szobát fizetni nekik. Ha pedig az utóbbi, akkor szintén érthető, hogy miért nincsenek ott. Mert ha egy ekkora irdatlan vagyon összpontosul egy ekkorka kicsiny helyen, s őket ez mégsem érdekli, az azt feltételezi, hogy totálisan függetleníteni tudják magukat a tőkétől. Vagy az által, hogy az ő tőkefelhalmozásuk még irdatlanabb összeget képez, vagy azáltal, hogy megfordult az összeesküvés-elméletet kedvelők kedvenc ideája, s manapság a politikus irányítja a pénzembert. Hogy mi az igazság, azt vélhetően csak a jelenlévő szerencsés háromezer, vagy a még szerencsésebb huszonhat tudja.  

***

Az eseményt egyébiránt 9,5 millió svájci frankért védi a svájci hadsereg. Nem hinném, hogy túl sok dolguk akad majd. Hiszen a háromezer meghívott nem a metoo-botrányok vagy az ellenőrizetlen migráció miatt ült össze. De még csak nem is az LMBTQ-jogok kiteljesítéséért folyik a nemzetközi diskurzus. Így a baloldali liberális ingerküszöbön nem hatol át a találkozó léte. 

Mindeközben mi itt, idehaza egész jól elvagyunk Hadházy zoknijával, Blanka retorikájával, s más efféle igen fontos belpolitikai tényezők taglalásával. A csodálatos mindebben az, hogy ott is, itt is ugyanarra jutunk: hogy az irány jó. Tehát nekünk is ezeket a bizonyos lépéseket kell megtennünk hazánk védelme érdekében, és nekik is azokat a bizonyos lépéseket kell megtenniük vagyonuk gyarapodása érdekében. Egyszóval a világ semmitől sem lesz jobb vagy rosszabb, sem a dőzsölő mágnások traccspartijaitól, sem a sajátos nevelési igényű ellenzéki képviselők performanszaitól.