Egyetemisták – albérleti díjak

„Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket.”
(Márai Sándor)

Egyes elemzők még mindig találgatják, hogy mi lehet az oka az ingatlanpiacon érzékelt bérletidíj-csökkenésnek, az azonban biztos, hogy az albérletek havi díjai akár 15-20 ezer forintot is csökkenhetnek a szeptemberi tanévkezdésig.  

Még a belvárosban is

Az elemzők úgy tapasztalták, hogy a mostani állapot országos. Ha egy budapesti albérleti díjat átlagosan 150 ezer forint/hó összegben határozunk meg, akkor a mostani bérlemények árai augusztusban akár 130-140 ezer forintra is módosulhatnak. Ami meglepő, hogy ugyanezen trend érzékelhető a legfrekventáltabb helyen, Budapest belvárosában is, ráadásul oly módon, hogy némelyik bérbeadó akár a bérleményben tartózkodóval is újra tárgyalja a szerződését. A nagyobb egyetemi városokban az átlagos díj  110 ezer forint/hó, míg a keleti régióban ugyanez 80 ezer forint/hó, így ezek a összegek is a budapestihez arányosan csökkenthetők. 

A mostani helyzetnek nyilván köze van a koronavírus-járvány következtében kialakult szokásokhoz, illetve a bérbeadók attól való félelméhez, hogy a bérlő esetleg felmondja a szerződést, amennyiben az újabb veszélyhelyzeti protokoll miatt a felsőfokú tanintézményeket ideiglenesen bezárják. Amennyiben lesz második hullám, a bérlőknek és bérbeadóknak el kell gondolkodniuk azon, hogy a szerződéshez egy amolyan vis maior záradékot csatolnak. A záradék szólhat arról, hogy a bérlő a kaució visszafizetésével együtt felmondhatja a szerződést, de szerepelhet a záradékban az is, hogy a nem lakott hónapokra az ingatlan bérbeadási díja lényegesen kevesebb legyen.

Az első hullám tanulságai

Évtizedes szokás, hogy a ponthatárok kiderülte után a felvett diákok azonnal albérlet-keresésbe fognak. Idén sem volt ez másként, kiváltképp, hogy a kollégiumok a 2020-2021-es tanévben – egészségügyi megfontolásból – csökkentett létszámmal fognak üzemelni, illetve amennyiben bezárják az egyetemeket, a kollégiumokat is kötelezően kiürítik. Talán e megfontolásból, de idén nyáron rekordmértékű kereslet lett az albérletekre.

Az első hullám tanulságai azt mutatják, hogy az egyetemek bezárása után a diákok többsége hazaköltözött, ám albérletét továbbra is fizette, mégpedig ugyanazon az áron, amely áron a szemeszter alatt benne tartózkodott. Az albérletek megtartásához nyilván köze van az azokban található személyes tárgyaknak, melyek mozgatása a vírusterhelt időszakban meglehetősen bonyolultnak mutatkozott. Amennyiben azonban a második hullám miatt bármiféle változás adódik, az időközben a kialakult helyzethez idomult hallgatók könnyebben dönthetnek az albérlet feladásáról.

Támogatási formák

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a törvényesen történő bérbeadás egy üzletág. Nagyszámú ingatlan esetén is, de akkor is, ha egy család a felesleges lakását, házát adja bérbe, amolyan kereset-kiegészítés gyanánt. Ez a fajta üzletág hasonlatos a belföldi turizmushoz, amelynek bevételkiesését a kormány nagy összegű támogatások formájában igyekezett enyhíteni. Ebben az esetben sem ártana kidolgozni egy támogatási formát arra az esetre, ha a bérbeadók esetleg anyagi hátrányt szenvednek.

Ugyancsak kellene valamiféle megoldás a diákok terheinek enyhítésére is, amennyiben olyan kiadásokkal szembesülnek, amelyek részben vagy teljes egészében jogtalanok. Nem egy esetről tudok, amikor az egyetemista az egyetemi eszközigénylés (kutatóműszer, multimédiás berendezés, hangszer, stb.) féléves díját köteles volt tanintézményének megfizetni, annak ellenére, hogy az oktatás márciustól távoktatási formában működött. Az e cikkben említett problémához illő támogatási forma lehetne akár egy költözési hozzájárulás is. 

***

Az teljesen biztos, hogy idén minden egyetemista talál magának albérletet. Az is biztos, hogy olcsóbban, mint tavaly ilyenkor. Minden más esetleges. Ha például  – a legrosszabb esetet tekintve – a júliusban/augusztusban lefoglalt albérlet bérbeadója egyhavi díjat, valamint két-háromhavi díjnak megfelelő kauciót kért, ám szeptemberben mégsem nyitnak ki az intézmények, az akár országos elégedetlenségi hullámot is kiválthat, ráadásul pont annál a korcsoportnál, amelynek pártpreferencia-formálását a liberális baloldal elsődlegesnek tartja.

Ideje tehát még jobban, a jónál is jobban támogatni egyetemistáinkat, főiskolásainkat. És azokat is, akik akár bérbeadással, de tanulásukat segítik.