Élet a Facebookon túl

„Minden választás egyben elutasítás is.”
(Jean-Paul Sartre)

A közösségi oldalak – ha akarjuk, ha nem – fontos részét képezik az emberi kapcsolattartásnak. Közülük is kiemelkedik a Facebook, aminek hétfői világméretű leállása valóságos tömeghisztériát okozott. De vajon milyen lehetőségek állnak előttünk egy Facebook nélküli világban?

Fontos-e az ok?

Először is azt kell tisztáznunk, hogy fontos-e a Facebook leállásának oka? Úgy vélem, hogy igen, mivel amennyiben ez az ok továbbra is fennáll, vagy újra előjöhet, bármikor lehet számítani arra, hogy a leállás megismétlődik, sőt legközelebb nem 6-8 órára, hanem akár 6-8 napra is szünetelhet az oldal. Ez számos bajt okozhat, s nemcsak a személyes kapcsolattartás terén, hanem más okok miatt is. Példának okáért a közösségi oldalon számtalan vállalkozás tartja vevőivel vagy lehetséges vevőivel a kapcsolatot. És arról sem szabad elfeledkezni, hogy megkezdődött a kampány, tehát mind a kormánypártok, mind az ellenzéki pártok komoly bázist veszíthetnek.

A leállás valódi okát természetesen nem tudtuk meg, s valószínű, hogy nem is fogjuk megtudni. A különféle teóriák közül az egyik legnépszerűbb, hogy üzleti érdekellentétek állnak a háttérben. A másik elmélet szerint akár nemzetbiztonsági vizsgálat is lehet a leállás oka. Ami biztos, hogy a Facebook tetemes anyagi veszteséget volt kénytelen elviselni. Ez vagy megerősíti a jövőbeni leállások elkerülése érdekében a társaságot, vagy elindítja a felaprózás és megszűnés útján. Lényeges információk hiányában nehéz megjósolni, melyik variáció a valós, tehát a legrosszabbra kell készülni, azaz arra, hogy a leállás bármikor megismétlődhet, és bármennyi ideig tarthat, vagy véglegessé is válhat.

Fontos-e a Facebook?

Az újraindítás sokakból felettébb érdekes reakciót váltott ki. Szép számmal jelentek meg ugyanis azok a posztok, amelyek arról számoltak be, hogy ez a platform nem jó, innen menni kell, tovább is tarthatott volna a kényszerszünet, etc. Az egész paradox voltát mi sem példázza jobban, mint hogy magán a Facebookon jelentek meg a Facebookot kritizáló, annak végleges leállásában reménykedő posztok. S azért ott, mert egész egyszerűen nem volt más platform, amin a felhasználók közölhették volna gondolataikat. 

Ilyenkor persze némelyek előállnak azzal a sokat hangoztatott ötlettel, hogy azonnal és haladéktalanul új közösségi oldalt kell csinálni, ráadásul olyat, ami magyar, és olyat, amin nincs az a fajta – sokszor szürreális algoritmusok alapján működő – cenzúra, ami a Facebookon és annak társoldalain. 

Ez az ötlet több sebből vérzik. Először is hatalmas összegű tőkeinvesztíciót igényel, ráadásul olyat, ami államilag független beruházóktól származik. Másodszor egy csak és kizárólag magyar oldallal az lenne a fő gond, hogy csak és kizárólag magyar, mondhatni, bezár minket a Kárpát-medencébe, légmentesen elszigetelve az egyéb helyekről származó információkat, vagy legalábbis arra kárhoztatva ezeket, hogy a sajátosan kormánypárti, és sajátosan ellenzéki szűrőkön átáramolva, másodkézből kapjuk meg őket. A cenzúra teljes hiánya pedig olyan káoszt eredményezne, amitől még a túlcenzúrázott állapot is lényegesen jobb. 

Alternatív lehetőségek

Természetesen mindenki fejében megfordul ilyenkor a gondolat, hogy mivel lehet akár időlegesen, akár végleg helyettesíteni a Facebookot? Adódik a lehetőség, hogy a cégcsoportba nem tartozó platformok, például a TikTok és a Twitter legyen a helyettesítő. Sajnos a TikToknak sem a fő profilja, sem a célzott csoportja nem fedi azt a fajta használhatóságot, ami optimális lenne. Igaz ugyan, hogy van lehetőség üzenetváltásra, így a Messenger-funkció kiváltható, ám a tartalomközlés formái közül csak a videóformátumú tartalomgyártás engedélyezett. Arról nem is beszélve, hogy a liberális véleménycenzúra ugyanúgy működik, továbbá a fő felhasználói réteg is a liberálisok felé tolódik el. 

A szövegek, képek és videók feltöltésére alkalmas Twitter ennél jóval használhatóbb pillanatnyi hiátus-kitöltésre. Persze itt is adódhatnak sötét foltok, amik közül talán a legkardinálisabb az erősen behatárolt terjedelmű, rövid információközlés kötelezettsége. Ami ennél is súlyosabb, a talán még a Facebooknál is markánsabb liberális cenzúra. Ennek eklatáns példája, hogy a Twitter a hivataláról leköszönt amerikai elnököt, Donald J. Trumpot is letiltotta. 

***

Bárhogyan is titkolnánk magunk előtt, véglegesen bezártuk magunkat a Facebook nevű platform börtönfalai közé, még azon az áron is, hogy személyes adatainkat önként, kérés nélkül osztjuk meg a magáncéggel. Időleges pótlására tehát van ugyan lehetőség, de arra, hogy teljes értékűen pótoljuk, jelenleg nincs. 

Vigasztaljon minket a tudat, hogy amennyiben a Facebook véglegesen megszűnik, még azon a héten (vagy tán pont azon a napon) elindul az utódja, egy másik világméretű közösségi oldal. 

Ezen az új oldalon – már amennyiben lesz ilyen – természetesen minden ugyanúgy fog működni. Csak más kezekben lesz a gyeplő. 

Amihez viszont egy jó ideig alkalmazkodnunk kell – pontosan ennek okán –, a sorok közötti olvasás és sorok közötti fogalmazás képességének elsajátítása és/vagy életben tartása.