Előd és a vicces tábla

„Csak úgy nyerhetjük el a méltó helyünket, ha nem keveredünk méltatlan tettekbe.”
(Martin Luther King)

A sztori mindenki előtt ismeretes: Novák Előd volt párttársa, Jakab Péter parlamenti felszólalásakor felnyitotta laptopját, melynek hátoldalán jól kivehető piros betűkkel ez volt olvasható: „PARIZEUS”. A fricskáról készült fotó bejárta Tolnát, Baranyát, s a többség lelkesedve osztogatta. Elárulom: nem tartozom a lelkesedők közé.

Ingyen hírverés – semmi más

Az üzletember Klapka György mesélte egy előadásán, hogy a ’90-es években egy vadonatúj autót ajándékozott a rendőrségnek. Egyetlen kikötése volt, hogy a rendszámtáblatartót, amin Klapka cégének neve volt olvasható, nem cserélhetik ki. A gáláns ajándékot természetesen az összes sajtóorgánum leközölte. Néhány nap múlva azonban valakinek feltűnt a reklám, s az a törvényi rendelet, mely szerint hivatalos járműveken tilos mindenféle cég reklámozása. Ezt a tényt közölte is a rendőrséggel, akik azonnal megkeresték Klapkát. Klapka pedig azonnal és mosolyogva mondott le a kikötéséről, s a rendszámtáblatartót kicserélték. Természetesen ez az eset is benne volt az összes médiumban. Klapka persze már az ajándékozás pillanatában is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mi fog történni. Ahogyan azzal is tisztában volt, hogy autó áráért háromszor akkora értékű ingyen reklámot fog kapni. 

Pontosan ezt tette Novák Előd, amikor volt párttársát, saját fészekaljának egyik verébméretű sasát – aki azóta ráadásul már papíron sem sas… – minősítette. Azt az embert, akivel nemrégiben még ő is különböző szövetségekbe tömörült, s a kezdet kezdetén, amikor a Jobbik nagy párttá nőtte ki magát, közös terveket szövögetett a hatalom megszerzésére.

Az eredetiség hiánya

Azt azért szögezzük le, hogy Novák mostani akciója meglehetősen híján volt az eredetiségnek, mind a szöveg, mind a szövegcentrikus tett tekintetében. A táblamutogatás korábban is beletartozott az ellenzéki politikus kelléktárába, ez a bizonyos parizeus jelző pedig már Jakab első, párizsival kampányolós képe után megjelent a közösségi oldalakon. Summa summarum, ha levonjuk a tett Mi Hazánkot érintő reklámértékét, nem marad más, mint a bugyuta, óvodás, az Országgyűlés szellemiségéhez semmiképp nem illő cselekedet egy olyan ember iránt, aki bár neki nem volt főnöke, de a feleségének annál inkább. Akkor persze ez morálisan összeegyeztethető volt, már legalábbis Novák Előd szerint, hiszen az égvilágon semmit sem tett ellene.

Mondhatnánk persze, hogy addig jó, amíg a Mi Hazánk fenegyereke a Jobbikot szidja, és nem a kormányt, de ha ezt mondanánk, nem vennénk számításba az általa kiváltott reakció nagyságát és minőségét. Ha egy ilyesfajta partizánakciót hajtana végre valamely kormánytag vagy fideszes képviselő ellen, arra azonnal és kíméletlenül érkezne a megsemmisítő válaszcsapás. Sokkal kényelmesebb abba a sörénye kopott oroszlánba belemarni, akinek egykoron neje és párttársa vitte alázatosan a zebrahúst. Kiváltképp most, amikor a kormány egyre-másra valósítja meg azokat a törekvéseket – szelídebb, emberségesebb, és ami a lényeg, kivitelezhető formába öntve –, amiket a kormánypártok tagjai a Mi Hazánkhoz hasonlatosan szintén megfogalmaznak, csak ők nem asztalra csapósan, erőst melldöngetve.  

***

Az egyelőre nem túl nagy országos népszerűségnek örvendő Mi Hazánknak jól jött ez a kis ingyenes hírverés. A nagy kérdés, hogy a közeljövőben érdemben is bele tudnak-e szólni az országunkat érintő dolgokba, vagy megmaradnak ezen a jóllakott napközis szinten. Ami ugyanis az ilyen és hasonló cselekedetektől következményként (vö. pozitív változásként) várható, az a nagy büdös semmi.

E tekintetben pesszimista vagyok; csak idő kérdése, hogy mikor fog a légkör még ennél is jobban tiktokosodni, s mikor jelennek meg az ellenzék különböző csoportosulásainál a köpőcsövek, fingópárnák, s más hasonló reklámértékű eszközök…