Erkölcsi szabadságharcot!

Magyarország Alaptörvényének L cikke kimondja: „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”

A családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény pedig arról rendelkezik, hogy „a család az emberi történelemben már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött önálló közösség, amely erkölcsi alapokon nyugszik, a család akkor tölti be szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki”, továbbá azt is rögzíti, hogy „törvényben foglalt célok és a gyermekek védelme érdekében a médiaszolgáltatók kötelesek szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család és a gyermeknevelés értékének tiszteletben tartásával nyújtani.”

Minden törvény annyit ér, amennyit az arra hivatott szervek betartatnak belőle. A család védelméről szóló jogszabály e mércével mérve sajnos nem éri el teljesen célját, számos médiaszolgáltató (és sok más cég) ugyanis lelkiismeretlenül és gátlástalanul kiszolgálja a homoszexuális és egyéb, a természetestől eltérő szexualitású emberek szélsőséges törpekisebbségét képviselő úgynevezett Pride mozgalmat. Ez az életellenes nemzetközi politikai szervezet nem holmi jogegyenlőségért harcol, hiszen senkitől nem kérdezik meg a buszon, a boltban, a munkahelyen, hogy kivel és hogyan él nemi életet. A szélsőséges politikai mozgalom valójában lábbal tiporja az emberi méltóságot, amikor a magánügyet közüggyé teregeti, a lét értelmét pedig a szexualitásra redukálja – holott egy ember egyedi és megismételhetetlen személyisége sokféle identitásból áll össze, és ezek sorában csak egy a szexuális preferenciája. 

Ezek a szélsőségesek az abnormalitást akarják kizárólagos normává tenni, provokálva, megbélyegezve, megfélemlítve és kriminalizálva a normális többséget, és megfélemlítve, elhallgattatva azokat is, akik méltósággal, a magamutogatástól irtózva, a magánügyet magánügyként kezelve hordozzák a természetestől eltérő vonzalmaik keresztjét. Az úgynevezett Pride mozgalom ugyanis véletlenül sem azonos a normálistól eltérő szexualitású emberek összességével. „Tibi atya”, az internet világában született alkoholista fiktív pap (valójában ellentmondásos, de önállóan gondolkodó véleményvezér) pontosan összefoglalta a lényeget: „a Pride sokszínűséget hazudik, miközben mára teljesen világos, hogy a konformizmusban, az egyszínűségben és a fegyelmezett véleménymonotóniában hisz. A szabadság szivárvány zászlaját ma azok a cégek tűzik magukra, melyek belső struktúrája a legelnyomóbb és leglélekölőbb, így azt hazudhatják, hogy haladók, hogy a babzsák fotelek és a színes, újrahasznosított szarok nem csak patyomkin-díszletek. A Pride maga is úgy működik, mint egy vállalat: rengeteg tőkével (részben piaci, részben támogatói tőkével) monopolizálták a szexuális kisebbségek ügyét, így ma az rajtuk kívül éppolyan elképzelhetetlennek tűnik, mint az üdítőpiac a Coca Cola nélkül. A politikájuk önkényes és elnyomó: nem elég szexuális kisebbségnek lenned, velük egyetértő szexuális kisebbségnek kell. Vállalati zsargonuk, a politikai korrektség, ma a világ összes franchise-könyvének eltávolíthatatlan eleme, a megsértése vagy a helytelen használata könnyűszerrel kerülhet egy ember karrierjébe. A Pride – ahogy a vállalatok – nem ismerik el az egyént, mint autonóm individuumot. Az egyéni személyiségvonások komplexitása helyett a csoportdefinícióban hisznek, így a szivárványmozgalom sosem egyéni értékei, mindig az általa kialakított kategóriák alapján értelmezi és rangsorolja az embert.”

Mindaz tehát, amit a Pride fedőnevű szélsőséges politikai mozgalom képvisel, történelmi hazugság és történelmi bűntett. Ebben pedig elkövetők és cinkosok mindazok, akik ezt kezdeményezik, támogatják, vagy gyáván tűrik. Felelősek azok is, akik a valóságot megtagadva behódolnak a szellemüket-lelküket leigázni akaró szemantikai terrornak, és engedelmesen melegeknek nevezik a homoszexuálisokat, pozitív jelzővel illetve ezzel egy negatív jelenséget. Szellemi szabadságunk fokmérője, hogy a valóságot képesek vagyunk-e leírni szabatosan, pontosan, jelentésüknek megfelelő szavakkal. 

Itt az ideje, hogy a normális többség kiálljon önmagáért, kinyilvánítva, hogy nem félünk, hanem szembeszállunk az infernáliával. Meg kell hirdetni az erkölcsi szabadságharcot! Ennek egyik módja, hogy elkerüljük azon cégeket, szolgáltatókat, csoportokat, amelyek nyíltan támogatják az életellenes szélsőségeseket. A Forbes Magyarország magazin júliusi számában cégvezetők sokasága adta nevét, arcát és aláírását a bűn támogatására, deklarálva, hogy maguk is részt vesznek a halálparádén. Névsoruk megtalálható a nyitottakvagyunk.hu internetes oldalon, ahol a bűnösök és cinkosaik nyíltan sorakoznak fel a normalitással szemben. Ugyanezen az oldalon szép akkurátusan listázták magukat azok a legkülönfélébb szakterületeken működő kis-, közepes és nagyvállalatok, szolgáltatók, egyesületek, amelyek szintén a pusztítás zsoldosai. Érdemes tüzetesen átböngészni az ijesztően hosszú listát, hogy tudjuk, kik azok, akiknek nem adjuk a pénzünket.

Rajtunk múlik ugyanis, hogy megvédjük-e magunkat. A mi feladatunk, hogy büszkén vállaljuk a normalitás védelmét. Ne finanszírozzuk a saját elpusztításunkat! Emellett a valódi emberi méltóság jegyében ideje nyíltan színre lépniük és hálózatba szerveződniük azoknak a cégeknek, szolgáltatóknak, melyek a biológia törvényeit tiszteletben tartva kiállnak a természetes, egészséges párkapcsolatok és családok mellett. E vállalatok pedig minden támogatást, kedvezményt, pozitív diszkriminációt megérdemelnek a magyar államtól.