Európa nagybeteg

„Minden betegség esetében a gyógyuláshoz vezető első lépés a diagnózis elfogadása.”
(Suzanne O`Sullivan)

Ahogyan Orbán Viktor a napokban elmondta, a következő öt év legfőképpen hazánk és Európa határainak védelméről fog szólni. Nos, nemzetünk védelmének fontosságához nem férhet kétség. Európa azonban nem úgy tűnik, mintha hagyná magát megóvni. Hasonlatosan ahhoz a nagybeteghez, aki tudja, hogy nagy a baj, mégsem megy orvoshoz, mondván, eddig se ment, mégis él. 

Furcsa öngyógyítás

Gyorsan tegyük hozzá, hogy az orvosok sem mindig állnak a helyzet magaslatán. A XIX. század végén például a heroinfüggőséget egyes orvosok kokainnal „gyógyították”. Ez azonban nem annyira magáról az orvostudományról, mint annak pillanatnyi alacsony szintjéről ad látleletet. Manapság, amikor kulturális antropológusokból és szociológusokból Dunát lehetne rekeszteni, könnyen adódhatna a megoldás: nosza, kérdezzük meg társadalomtudósainkat, hová vezethet ez a mindent átható, a politikai korrektség álcájába csomagolt bevándorláspártiság? 

Nem véletlenül említettem a társadalomtudósokat. Egyes vélekedések szerint csupán két-három lopakodó repülőgép árából el lehetett volna kerülni a délszláv háborúkat, ha az így felszabadult pénzt arra költötték volna, hogy egy társadalomtudósok által kidolgozott rendezési tervet valósítsanak meg a térségben, melynek segítségével vér nélkül levezényelhették volna a jugoszláv tagállamok elszakadását. Ehelyett jött a sokkal profitorientáltabb háború. Ahogyan most a szintén nagy üzleti haszonnal kecsegtető migráció. Márpedig ahogyan az előző tragédia kezdetekor, úgy a mostani folyamatok kezdetén is borítékolni lehet, hogy mindez katasztrófába fog torkollni. 

„Ők is emberek”

„De hisz ők is emberek, nekik is joguk van a jobb életre!” – mondják ilyenkor a bevándorláspártiak, s amikor ezt leírom, azonnal helyesbítenem is kell. Hiszen az ellenőrizetten levezényelt migrációs folyamatok elkerülhetetlenek. Akiket azonban a migránsbarátok szívesen látnak Európában, azokról jószerével annyit se tudnak, hogy hol születtek, milyen iskolai végzettség birtokában vannak, követtek-e el szülőhazájukban köztörvényes bűnöket és így tovább. Hiszen a mentőcsónak vagy az áttört kerítés nem kér sem önéletrajzot, sem hivatalos iratokat. 

Amikor pedig néhanapján – olyan esetekben, amelyeknek meglétét nem lehet tovább titkolni vagy elhallgatni – előkerül pár kompromittáló tény, miszerint a befogadott az ISIS kivégzőosztagának tagja volt vagy terrorista sejtet működtetett, még mindig szép számmal akadnak olyanok, akik azt mondják: „ők is emberek”. 

Igen, azok. Ahogyan a nagy háborúk kémei is azok voltak. Azok a kémek, akik magukat háborús menekültnek álcázták, valójában azonban idegen megszállók előfutáraiként érkeztek ide.

A következő ötven év

„Hála” az Európai Uniónak, s főként Angela Merkelnek, a bevándorlásból igen jól profitáló üzletemberek már most visszafordíthatatlan folyamatokat indítottak el térségünkben. Persze erre is van egy magyarázó szavuk, mégpedig a diverzitás, mely minden élő kultúrának az alapja és szükséges összetevője. Csakhogy a valóban virágzó kulturális sokszínűség alapfeltétele a társadalmat alkotó csoportok közös nevezőre való törekvése. Ennek pedig eleve gátat vet mind az iszlám fundamentalizmus, mind a befogadásra túlságosan nagy hangsúlyt fektető liberális közeg. Ez a két összetevő az oka annak, hogy nemcsak a következő öt, de a következő ötven év is arra fog elmenni, hogy valamiféle módon megteremtsük az egyensúlyt. 

Aminek az esélye nagyon csekély. Ugyanis a migráns fundamentalisták és a nyugati liberálisok tevékenysége következtében olyasfajta finomhangolás történik, aminek a következményei beláthatatlanok. Az LMBTQ-lobbi, valamint a posztkommunista szélsőbaloldali csoportosulások teljesen önként, mintegy társadalmi munkában terjesztik a migráción jól meggazdagodó pénzügyi elit hitvallását. Hogy csak egy példát mondjak, valaha Németországban az úgynevezett „náci kártya” volt a legfélelmetesebb büntetés. Aki ezt valamely tettéért vagy kijelentéséért megkapta, annak örök kiközösítés lett az osztályrésze (teszem hozzá, abban a Németországban, ahol a Gestapo és az SS egykori vezető beosztású tagjai az újonnan megalakult állam rendvédelmi szerveinek, gyárainak, hírcsatornáinak a vezetői lettek). Manapság ez a kártya a bevándorlásellenesség kártyája.

***

Európa nagybeteg. Ráadásul a legrosszabb fajta. Az, amelyik tudomást sem akar venni betegségéről. Mi pedig, akik az orvosai kívánunk lenni, csak kifogásokat és szidalmakat kapunk, amikor közöljük a gyógymódot. A józan ész és a személyes példamutatás „tablettái” nem segítettek. Hamarosan valami másra, valami komolyabbra, valami radikálisabb beavatkozásra lesz szükség.