Őszinte vitát vár a Brexit utáni Unió jövőjéről Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki nemrégiben benyújtotta az elképzeléseket vázoló Fehér Könyvet az Európai Parlamentnek. A vita vélhetően pont annyira lesz őszinte, mint az óriáskígyó és a táplálékául szánt nyúl közötti eszmecsere arról, jóllakhat-e a hatalmas hüllő egy ilyen kicsi állattal?


A tervezetnek azonban valóban van egy előnye: az uniós elit végre tiszta vizet önt a nyílt kártyákra. Hiszen ma már mindenki tudja, hogy az EU ezer sebből vérzik. Befolyása a világ eseményeire egyre csökken, mint ahogyan gazdasági versenyképessége is, és polgárai egyre elégedetlenebbek a tőkekoncentráló, reálbércsökkentő gazdaságpolitikával.

Az is egyértelmű, hogy a polkorrekt beszéd ellenére már nem egy vagy kétsebességes Európa a realitás, a déli periféria-országok vergődése, a szuverenitásukat védő, gazdasági növekedést produkáló V4-ek egyaránt fejtörést okoznak a brüsszeli adminisztrációnak és a magországoknak.

Mindazonáltal a Fehér Könyv igyekszik összefoglalni a választási lehetőségeket. A dokumentum felveti a status quo megőrzését opcióként, e formában a tagállamok megőrizhetnék szuverenitásuk egyes elemeit. A pusztán a gazdasági integráció mélyítéséről szóló tervezet sem fest túlságosan vonzó képet az előttünk álló jövőről. A következő fejezetben az alkotók felvetik a többsebességes Európa gondolatát, amelyben a belső piaci együttműködés elmélyülne, habár egyes országcsoportok szorosabbá tehetnék kapcsolataikat.

A negyedik forgatókönyv a fontolva haladást ajánlja. Ebben az alkotók gyors döntéseket és hatékony irányítást ígérnek, valamint közös fellépést például a kereskedelem, a migráció, a határvédelem, a külpolitika területén.

Az ötödik változat a legriasztóbb. A teljesen egységesített belső piac, a minden területet érintő teljes integráció a föderális Európa gyors megteremtését, végső soron Brüsszel totális fennhatóságát jelentené Európa népei számára.

A tervezetet természetesen a kormányfőket tömörítő Európa Tanács is megvitatja ősszel. Addig azonban még sok víz lefolyik a Dunán és sok suskus lezajlik a hátsó szobákban. A pénzügyi, gazdasági, politikai elit, valamint a liberális véleményformálók seregei vélhetően mindent megtesznek azért, hogy az ötödik változat kerüljön ki győztesen a vitából. Ezek az erők vélhetően attól sem riadnak vissza, hogy akár a migráció felpörgetésével, akár az egyes országokat érintő káoszpolitika révén bírják rá az embereket a világcégek és nagybankok által uralt új világrend elfogadására.

Ebben a helyzetben minden korábbinál nagyobb szükség lesz a józan eszünkre. Ez a bősz eurokratákból teljességgel hiányzik, csak érdekeik vannak, belátásuk csöpp sincs. Ám józan ésszel talán kifoghatunk rajtuk, vagy legalább ésszerű kompromisszumokat köthetünk.

A tét nagy: a jogállamiság és a demokrácia megőrzése, vagy a berendezkedni készülő liberálfasizmus.