Ígéretesen formálódik az SZDSZ–Jobbik-tengely. A formálisan szerencsésen elhalálozott, lényegét tekintve azonban különböző politikai és „civil” formációkban makacsul tovább fertőző közéleti HIV egykori budai irodájában működő Liberális Klubban minap népfronttalálkozót tartott a Momentum, az LMP és a nemzeti radikalizmust eláruló, arcát és lelkét vesztő Jobbik. Az est fényét emelte Gulyás Márton keserű izgága, a sztárvendég, egyben ceremóniamester pedig az előbb maoista, később SZDSZ-es Haraszti Miklós volt. Vájtfülűek Heller Ágnes szellemét is huhogni hallották.

A téma az ellenzéki összefogás volt, a résztvevők szelíd egyetértéssel megállapították, hogy az bizony nem akar összejönni. Azért a biztonság kedvéért a jobbikos Staudt Gábor, az egykori nemzeti párt etikai és fegyelmi bizottságának vezetője, egyben parlamenti képviselő nyomott egy barackot Gulyás Márton fejére, megdicsérve a Színház- és Filmművészeti Egyetemről túlmozgás miatt eltanácsolt növendékének asztal- (vagy ki tudja, miféle) társasága által gründolt Közös Ország Mozgalom által kidolgozott választási rendszert.

A népfrontos együttlét egyébként végül megállapította a teljes reménytelenséget, mivel a kormányváltás álma és a hatalom mámorító délibábja csak egyéni körzetek tömeges megnyerése esetén válhat valósággá. Így aztán a fiúk (és az egy momentumos lány), miután teljesen fölöslegesen fecsérelték az estéjüket csacsiságokra, lógó orral hazamentek a klubból.

Mindez persze szót sem érdemelne. Ám az mégiscsak figyelemre méltó, hogy a bánatos epizodisták aggodalmaskodásukban odáig ragadtatták magukat, hogy immár teljes nyíltsággal közösködik egymással az SZDSZ és a Jobbik. Ki tudja, talán egyszer Pető Iván is fölfeszíti közéleti kriptáját, hogy reaktiválja magát a nagy barátkozásban. Ha a pufajkás nem derogált neki, talán a Bitó-klub közéleti zombijai által szalonképesre simogatott egykori nemzeti párt sem lesz kínos. És fordítva.

Csak előbb a méltatlanná vált Jobbiknak vissza kell szolgáltatni a Pongrátz Gergelytől kapott 1956-os lyukas lobogót azoknak, akik méltók rá.