Gyermekgyári anzix

„A jövő olyasmi, aminek a jelen mérget és epét hányva ellenáll.” (Frank Schätzing)

János és férje, KLMN1967 végre sorra kerültek, leülhettek a tisztviselő pultja elé. Illetve János ült, KLMN1967 pedig az asztalra téve várta, hogy az ügyintéző elmondja nekik a dolgok menetét. Már hat napja, hogy elhatározták: gyermeket akarnak. S azóta alig történt valami. De most… most végre az Újbudai Gyermekkreációs és Feldolgozó Központ örökbefogadó kormányablakában valóssággá vált régi-régi, hatnapos álmuk. Kisbabájuk lesz. 

– Üdvözlöm önöket! – mondta az ügyintéző, és máris papírjaiba mélyedt: – Önök a 2173-as sorszámú pár, ha jól látom. János és férje…

– …KLMN1967 – fejezte be az ügyintéző helyett a mondatot izgatottan János. 

– Igen, igen, köszönöm, látom már – mosolygott rájuk az ügyintéző. – Nos, úgy látom, a papírjaik rendben vannak. De néhány személyes kérdést nekem is fel kell tennem. Illetve ezek megválaszolása után önök is kérdezhetnek természetesen.

Az ügyintéző ezzel újra a papírjaiba mélyedt, majd pár másodperces keresgélés után ismét a párra nézett. És nem szólt semmit. Semmit, de semmit. Csak nézett. János agyában pedig egymást kergették a gondolatok. „Vajon valami hiba van? Úristen! Csak nem csináltunk valamit rosszul? Mi lesz, ha nem teljesül az álmunk?” – ilyen, és hasonló balsejtelmek törtek elő agya legrejtettebb zugaiból, onnan, ahol az ember az elemi félelmeit tartja a józanság lakatjával elzárva. Ugyanaz a rettegés lett úrrá rajta, mint akkor, amikor KLMN1967-től megkérdezte a Deep Weben, hogy hozzá jön-e férjül… 

KLMN1967 (azelőtt Kovács Kálmán) akkor már 41 éve létezett bináris entitásként, miután hetvenéves korában egész gondolattartalmát, valamint a teljes digitális lábnyomát egy felhőszerverbe tárolva főbe lőtte magát. Természetesen előtte az Ügyfélkapun keresztül átjelentkezett „hús-vér” kategóriából „bináris” kategóriába. S amikor egy könnyed esti webes szörfözés közben megismerte őt János, azonnal érződött, hogy köztük ez több lesz egyszerű barátságnál. Ez még akkoriban történt, amikor az analóg férfi digitális férfival való házasságát a többség rossz szemmel nézte.

S most, hogy itt vannak végre, ugyanezt a rosszallást látta János az ügyintéző tekintetén. Aztán amikor a hivatalnok elmosolyodott, ő is megnyugodott kissé.

– Tehát akkor, ha jól látom, s önök jól jelölték meg, a 67 nemi identitás közül önök a fiúhoz ragaszkodnak. Nos, eléggé ódivatú, de nekem éppen ezért nagyon szimpatikus. Fontosnak tartom a hagyományápolást.

– Igen, mi is ezért döntöttünk így – mondta hangmodulátorán keresztül KLMN1967, s a képernyőn 3D-ben bólogatott is hozzá.

– Sajnos ebből a modellből egyetlenegy van jelenleg mesterséges méhraktáron. 

– Lehetne tudni róla egy kicsit többet? – kérdezte János, s az ügyintéző már mondta is a paramétereket a monitorjáról olvasva:

– Kisfiú. Bármikor leszüretelhető, mivel már 11 éve tartjuk mesterségesen kilencedik hónapban. Kék szemű, fehér bőrű, amolyan skandináv típus.

– Ajjaj… – vágott közbe aggodalmaskodva KLMN1967. – Skandináv típus… nem lesz ebből túl sok baja a későbbiekben?

– Dehogy – igyekezett megnyugtatni őt az ügyintéző – Manapság a tolerancia már nem tűri el, hogy a fehéreket igazságtalanul kirekesszék. Az Európai Egyesült Államok pont a héten hozott egy törvényt, ami szerint minden hivatalban, iskolában, gyárban, üzemben, egyszóval mindenhol kötelező a fehérkvóta betartása. 

– Akkor jó – mondta KLMN1967, de csak úgy tessék-lássék, mivel egyáltalán nem lett nyugodt. – És tessék mondani, egészséges?

Az ügyintéző arcán gúnyos mosoly futott át egy pillanatra. Hát ezek se túl felkészültek, gondolta. Hiszen ha egy kicsit jobban utánaolvastak volna, akkor tudnák, hogy csak hibátlan árut szabad kiutalni. Gunyorosságát elfojtva, higgadtan válaszolt:

– Természetesen makkegészséges a picike. És ha a jövőben bármi baja is lenne, megnyugtathatom önöket, hogy mindenben kompatibilis az alkatrész-magzatainkkal. Ugyanaz a vércsoport, ugyanazok a szövetek. Ha bármi baja is lenne – de nem lesz –, csak bejönnek és megmondják, mit szeretnének. Új vesét, új szívecskét, tökéletesebb retinákat, bármit. Elvégre már nem a középkorban élünk, az abortusztörvények és más efféle babonák világában!

– Jó, akkor ezt kérnénk – mondta János, és boldogan nézett KLMN1967-re, aki ugyanolyan boldogan nézett vissza rá a monitorról. 

– Azonnal leadom a rendelést, és holnap ki is szállítjuk önöknek, de előbb kérnék egy hívónevet a picinek.

– Tamás – vágta rá egyszerre János és KLMN1967, hiszen ezt már jó előre megbeszélték. Hogy János üknagyapjáról, Tamásról fogják elnevezni, aki 2019-ben, az EP-választáson a liberálisokra szavazott. Hiszen hol tartana most a világ az ilyen bátor emberek nélkül?

***

Hazafelé mindketten úsztak a boldogságtól. S ahogy a mozgójárdán a Mekka térre értek, szinte égi jelnek vették, hogy a Mammut2 müezzinje épp akkor szólít az Aszr, a harmadik ima elmondására. A minaret mellett, az óránál, a központi akasztófán két férfi himbálózott. Nyilván fajtalankodáson kapták őket. János és KLMN1967 megvetően néztek rájuk. Hiszen az Írás tiltja az ilyet. Nem úgy, mint a digitálisat. De nekik nincs mitől félniük. Hamarosan háromfősre bővül a család. Így végre elhagyhatják a lakókonténert, s az állam egy új, 24 négyzetméteres lakást ad nekik. Lám, még egy ilyen hetvenmilliós nagyvárosban is, mint Budapest, lehet boldog az ember. Hála a dicső elődöknek.