Gyűlöletes november

„Az ősz az az évszak, ami után rögtön a tavaszt várjuk.”
(Doug Larson)

Ez egyszerűen felháborító! Még nincs november közepe, de már most olyan hideg van, mint nem sokkal november közepe előtt! Hát ennek az időjárásnak már smafu a globális felmelegedés? Hát itt már hiába virágzott múlt héten a gesztenye? Esküszöm, én kimegyek innen! Ki én! Ki ebből az országból! Erről a kontinensről! Erről az egész hazug bolygóról!

***

Én kimegyek! Ki ám! Ki erről a bolygóról, ami azt hazudja a becenevében, hogy kék, pedig állandóan a zöld dolgok miatt aggódunk, miközben a színesek meg a fehérek úgy összemossák maguk között a geopolitikát, mint Ágnes asszony a patakban! Pláne most, amikor Trump meg Biden kétnaponta jelentik be, hogy ők nyertek. És az meg még mind semmi! A szegény SZFE-sek a nagy ködben kénytelenek hazamenni, a még szegényebb BME meg már kénytelen saját maga alatt vágni a koleszt…

Hát mi van itt, kérem? Mi a bánatos köldökszösz ez az egész miskulancia? Ez a mocsok diktatúra ezerszer keményebb, mint Rákosié és Kádáré! Mert azoknak együtt se sikerült ’45-től ’89-ig eltüntetniük a kommunizmusban az ellenzéket, Orbán meg a demokráciában egymaga porrá zúzta tíz év kormányzással… Már csak egy igaz ember maradt: a Jakab meg a Fekete-Győr! 

Ez a hideg meg csak jön és jön és jön… méghozzá köddel. Hogy az ember már komolyan attól tart, hogy valaki egy kampókézzel hármat kopogtat az ajtaján, aztán amikor kinyitom, azt kiáltja nagy, narancssárga fejjel, hogy NER! Aztán úgy bezár a balpitvari billentyűm, mint 11-én az éttermek a vendégek előtt!  

Ráadásul pont most! Pont most, amikor lassan már a vattacukorba is beletörik a fogam. Amikor a Rorschach-teszten se sikerül lefutnom szintidőn belül a háromezer métert. Miután a hajam maradékát is ráncokra cseréltem, aztán ha jól akarok kinézni, nem fodrászhoz, hanem bőrdíszműveshez megyek igazításra…

***

Nekem már nincs időm várni! Nekem most kell a csoda! És nem érdekel, hogy nem lehet a Trianon utáni folyamatos országrontást három cikluson belül megoldani! Lehessen! Most, amikor egy irhabunda kapucnijából ki lehet klónozni egy egész bárányt? És aztán? Kit érdekel, ha csak három évig él? Én is csak addig élek, amíg élek! Nekem legyen jó, ne az utánam jövőknek! De legalábbis legyen olyan, hogy ne kelljen fáznom, amikor ráadom a fűtést a konvektoron! Hanem amikor ráadom, mondhassam azt magamnak: „Te idióta, hát december van, mit akarsz te plusz 30 fokban idebent fűteni?”. Mert nehogy már attól féljek, hogy itt terem a mediterrán, aztán nem kell többet drágáér’ Görögbe utaznom!

Nekem aztán nincsen szükségem arra, hogy sapka legyen a jégen, hogy felettünk lebegjen valami csillagháborús ózonpajzs, és állandóan megmondják, mi merre hány méter! Nekem aztán ne ültessen senki a harmadik szemembe homlokhőmérős chipet! Majd én tudom, mikor meg merre! Meg hogy mikorra kell hazaérni akárhonnan! Meg hogy mikor vegyem fel a maszkot 500 méteren belül, ha a kutya se hordja, pedig meg van engedve a séta! Hát azt hiszik ezek, hogy én elhiszem, hogy az oroszok elhiszik, hogy majd Kína gyártja a szérumot? Mikor nekünk már rég megvan a magyar szérum Orbán páncélszekrényében?     

Hát mit akarnak ezek? Kínaiba pénztárgépet? Dinnyére sört? Nőre férfit?

***

Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! Mindegy, hogy mit, mert itt már mindent lehet gyűlölni lassan. Vagy gyorsan. És még azt is gyűlölöm, aki semmit se gyűlöl, mert milyen ember az olyan? 

De legfőképpen… Legfőképpen azt a novembert gyűlölöm, amelyik arra emlékeztet, hogy milyen novemberben…