Gyurcsány négy tévedése

Gyurcsány Ferenc – ha valóban ő volt, ahogy az MSZP-ben is beszélték – abban a meggyőződésben szivárogtatta ki az őszödi beszédet, hogy az a politikai tevékenységének csúcsteljesítménye, „szenvedélyes igazságbeszéd” volt, amellyel megpróbálta helyre tolni a kizökkent időt. Mivel azonban az eredetileg májusban elhangzott beszéd után a világ és a kormányzás ugyanabban a kerékvágásban zötyögött tovább, Gyurcsány úgy gondolta, hogy átnyúl a saját pártelitje feje fölött, és a népet szerzi meg szövetségesnek. Meg volt róla győződve, hogy a nép az őszödi beszédet pontosan úgy fogja értelmezni, ahogy ő maga, és őt a lelkesedés hatalmas hulláma emeli majd abba az erőpozícióba, amelyből leszámolhat a pártbeli ellenfeleivel, végrehajthatja a reformjait.

Itt követte el az első súlyos tévedést. A nép ugyanis a beszédből azt hallotta meg, hogy hazudott reggel, éjjel meg este. És a nép kikérte magának: nem elég, hogy a miniszterelnök éveken át hülyének nézte, ezt még a képébe is vágja. Hogy ő maga, vagy látszat szerint más, az egyre ment. A nép fellázadt.

Gyurcsány itt követte el a második, végzetes tévedést. A saját politikusi képességeiben bízva úgy döntött, hogy a számára váratlan fejleményeket a saját javára fordítja. Gyakorlatilag megkontrázta a nép felháborodását, tovább szítva a felkorbácsolódott indulatokat, azokat először áttételesen, majd a végén a szó szoros értelmében rátolta a jobboldali ellenzékre. A közelgő önkormányzati választások előtt az anarchia rémét villantotta fel a reményei szerint megrémülő polgárság előtt, abból a politikai alaptételből kiindulva, hogy válság idején az emberek többsége a mindenkori hatalomhoz húz.

Ez sem így alakult. Több százezer ember közvetlen, többmillió a tévén át közvetett szemtanúja volt a hatalom addig elképzelhetetlen brutalitásának. A többség számára a 2006 őszi események nem a fékeveszett anarchia rémét idézték, hanem a fékevesztett hatalomét. 

Gyurcsány ekkor követte el a harmadik tévedését, ami már az előző kettőből következett. Miután kitüntették a rendőri brutalitásért felelős vezetőket, minden pontosan úgy folytatódott, ahol az őszödi frakcióülés előtt mentek a dolgok, és amivel szemben az egész cirkuszt megrendezte. Hazudott tovább reggel, éjjel meg este, alkalmazta a trükkök százait, egészen addig, amíg a gazdasági válság maga alá nem temette. A személyes kudarca ezzel teljessé vált.

Azóta, 2009. április 14. óta készül revansot venni a sorson. És ez a negyedik, talán utolsó nagy tévedése, amelynek a vele szövetségre lépők fizetik meg az árát.