Hányas is a mérce?

Wahorn Andrásnak akadt egy nagyon jó és egy nagyon rossz fellépése az elmúlt hetekben. A nagyon jóról, amikor remekül állta a sarat Gulyás Márton baromságai ellen, cikket írtam. (Ez ITT olvasható.) A nagyon rosszat pedig nem szabad és nem is kell mentegetni: pedofil ügyben most hülyeséget, továbbmegyek, vállalhatatlan baromságot mondott, hogy készakarva vagy véletlenül, teljesen mindegy.

Most össznépi harag zúdul Wahornra, én pedig azon tűnődöm, hogy milyen ostoba, elvakult és rövidlátó világban élünk. 

Hiszen mindazon liberálisok, akik most egy habókos képzőművész vérét akarják venni, sőt, levágnának ezt-azt belőle (és ezek csak a legenyhébb óhajok-sóhajok a hozzászólások között) nem ugyanezzel a mércével mérnek, amikor a hazai baloldal arra készül, hogy ne csak belenyúlkáljon a kislányok bugyijába, amit Wahorn nem tart olyan nagy dolognak, hanem egész nemzedékek egészséges szexuális fejlődését tegye tönkre. 

Liberális feleim, kinyírnátok Wahornt, de azzal nincs bajotok, hogy transzvesztiták agitáljanak az óvodákban, iskolákban? Mást mondok: ha egy kutyát megkínoznak, akkor százezrek ordítanak akasztófa után, de az simán belefér, hogy az általános iskolásoknak nemváltó műtétekhez is joguk legyen? És ha ennyire fontos a gyermekek védelme (nekem aztán fontos, apa vagyok), akkor miért támadjátok a magyar kormány családvédelmi intézkedéseit? 

Ez hányas mérce is? Kettős? Többes?

Abszolút nem Wahornról szól ez az ügy. Hanem arról, hogy felettébb szigorúak és kegyetlenek vagytok, ha valaki szóban elereszt valami baromságot, bezzeg az belefér, hogy az abnormalitás és a perverzió tort üljön ártatlan gyerekek körében, esetenként pedagógiai és politikusi segédlettel. Wahorn kijelentésének semmilyen gyakorlati következménye nincs, a másiknak beláthatatlan következményei vannak. 

Biztos jól van ez így? 

Csak kérdezem.