Fotó: MTI (archív, illusztráció)
Hirdetés

2008-ban azonban, a Gyurcsány-kormány idején a magyar állam nem csak lemondott az előnyös opciós jog érvényesítéséről, de még az állami tulajdont is eladta, titkos áron (a becslések szerint nominál értéken annyiért, amennyiért vették, tehát reálértéken veszteséggel). Egyúttal arra vállaltak kötelezettséget, hogy a magyar állam további 26 évig évente kereken 35 milliárd forint koncessziós díjat fizet az autópálya építőjének.

Számoljunk: három év koncessziós (rendelkezésre állási) díjából kijött volna a teljes vételár. Ehelyett a Gyurcsány-kormány lényegében a jövőt is eladta, közel kilencszáztíz milliárdos terhet rakva rá. Ezzel az egy döntésével több kárt okozott a magyar adófizetőknek, mint az összes eddig épült stadion összes költsége.

És ez az autósztráda-üzletnek még csak a kisebbik tétele. A nagyobbik az M6-os, amely teljes egészében koncessziós szerződés szerint épült az MSZP-SZDSZ kormányok idején. Az építéshez kapcsolódó adóbevételek (áfa, bérjárulékok, vállalati adók) az építés idején folytak be, a költségeket viszont az unokáink is fizetik, egészen 2040-ig.

A g7.hu portál számítása szerint, ha az állam a két autósztrádát nem koncessziós szerződés keretében, hanem bankhitelből építteti, kereken háromezer milliárd forintot takaríthatott volna meg.

Ehelyett fizetünk, és fizetni is fogunk még húsz évig, mert ezt hagyták ránk örökül a baloldali kormányok – a 11 ezer milliárd forint államadósság-növekedés mellett.

Jól értsük meg: a baloldali kormányok a jövőnket is eladták. És eladnák újra, ha módot kapnának rá.