„Ilyen értelemben”

„Az állatok készen álltak a harcra, hogy bármi áron megtarthassák az életüket, amiről elvileg fogalmuk sincs, hogy az övék.”
(Robert Masello)

A napokban Karácsony Gergely újabb intézkedéséről jelent meg egy véleménycikk Felföldi Zoltán tollából a Magyar Nemzetben. „Szerencsére” e publicisztikának is volt olyan eleme, amely kontextusából kiragadva alkalmas lehetett arra, hogy az ellenségi sajtó újabb lejárató hadjáratba kezdjen. Hiába, na. A neoliberális populizmusnak, vagy ha úgy tetszik, vörös nácizmusnak amúgy is ez a fajta algoritmus a kedvenc fegyvere.

Világos szavak

Pedig a publicista világosan és érthetően fogalmaz. Röviden összefoglalva arról ír, hogy hivatali ideje kezdete óta Karácsony Gergely számos pótcselekvéssel igyekszik a munka látszatát kelteni.

A szerző szerint ilyen az utólagosan felfestett kerékpársáv, Wass Albert lenácizása, a szivárványos zászló kitűzése, s az állatvédelmi biztos kinevezése is, miközben például a Lánchíd renoválását nem szorgalmazza, a fontos döntéseket megvétózza, s úgy általában semmi hasznosat nem tesz azon kívül, hogy külföldi lapok számára fotóztatja magát biciklin ülve. Felföldi hozzáteszi: az állatvédelem, fontossági sorrend tekintetében nincs az első tíz helyen Budapest „kormányzását” illetően.

Ezt követően Felföldi hosszasan értekezik arról, hogy az állatvédelmi biztos mit is véd és kitől. Az egér érdekeit a macskával szemben, vagy a macska érdekeit a kutyával szemben? 

Majd arra a következtetésre jut (nem alaptalanul), hogy ez esetben nincs szó másról, mint az állatok „személyében” újabb elnyomott csoportot felkarolni (például az LMBTQ-csoport mellett), s jogkiterjesztést eszközölni. Itt érkezik el az a bizonyos kijelentés, mely így szól: „Csakhogy az állatoknak ilyen értelemben nincsenek jogaik.” Tudniillik olyan értelemben, hogy az állatok jogilag nem helyezhetőek sem az emberek fölé, sem az emberek mellé. Majd hozzáteszi még, hogy az állatoknak sem emberhez méltó jogaik, sem emberhez méltó kötelességeik nincsenek. 

Istentagadó-e a Biblia?

E ponton van itt az ideje előhozakodni azzal a sokszor és sokak által idézett példával, ami egyértelműen bizonyítja, hogy akár még a Szentírást is lehet istentagadással vádolni. Elég, ha kiragadunk belőle ennyit: „Nincs Isten” (Zsoltárok 14.1.). Csakhogy a teljes citátum így szól:

„Azt mondja a bolond az ő szívében: Nincs Isten.” (Zsoltárok 14,1)

Ugye, mennyivel másabb így egészében látni e kijelentést? Kiváltképp azért, mert ez a bizonyos kijelentés nem is kijelentés, hanem csupán egy összetett mondat utótagja, vagy ha úgy tetszik, idézet az idézetben. 

Ha tehát azzal áltatjuk magunkat, hogy újságírók vagyunk, s elhisszük, hogy az Alfahír vagy a 444 egy újság, akkor az „Ilyen értelemben” kihagyásával valóban az jön ki, hogy Felföldi az állatok ellen beszél. S vajon kinek a szíve ne lágyulna meg egy bolyhos kiscica láttán? Ki ne tárná ölelésre karjait egy feléje szaladó édes kutyakölyöknek? Ezt meglovagolva pedig azonnal el is lehet kezdeni a karaktergyilkosságot, persze hozzátéve, hogy a szerző máskülönben volt fideszes politikus.

Szereptelen szerep

Márpedig egy budapesti állatvédelmi biztos kinevezésének szerintem is annyi értelme van, hogy kinevezése mellé akár egy csomag gittet is adhatnának, hadd rágja. Magyarországnak ugyanis minden megyére, minden településre érvényes állatvédelmi törvényei vannak. Hogy ezek a törvények megfelelőek-e, avagy betartatásuk kellő hatékonysággal történik-e, arról már lehet, sőt kell is vitatkozni. Véleményem szerint állatvédelmi törvényeink se nem megfelelőek, se betartatásuk nem működik megfelelően. Csakhogy egy állatvédelmi biztos sem törvényeket nem hozhat, sem a törvények betartatását felügyelő szakintézmények munkájába nem avatkozhat bele. 

Magyarán semmit sem tehet azon kívül, amit magánemberként is megtehetne.

Felföldi Zoltán se nem ostoba, se nem vásott tollú író. Ám ő sem tud úgy fogalmazni, hogy azon ne lehetne fogást találni, ha a rosszindulatú liberális mindenképp fogást akar találni rajta. Felföldi Zoltán pontosan érti és tudja, hogy az állatoknak vannak jogaik. Csupán abbéli aggályának adott hangot, hogy egy esetleges lokális jogkiterjesztés se nem jogszerű, se nem kivitelezhető. Amennyiben pedig liberális szemmel közelítjük meg magát az állatvédelmet, könnyen úgy járhatunk, mint az az amerikai férfi, akit néhány évvel ezelőtt azért büntettek meg, mert tyúkhúslevessel etette hobbiállatként tartott tyúkját, s erről videót is feltöltött az egyik közösségi oldalra. 

***

Summa summarum az állatoknak nincsenek emberi jogaik. Az állatvédelmi törvények sem az állatok, hanem az állattartók számára íródtak. Még egyszerűbben az „állatok jogai” az más szóval „az állattartók kötelességei”. Haszonállatra és hobbiállatra egyaránt érvényesen. S ha netán valaki a vadállatokban találná meg a kiskaput, közlöm, hogy nekik is van gondviselőjük: a mindenkori kormány által felügyelt vadvédelmi- és vadásztársaságok.

Felföldi jogos aggodalma tehát a liberális elmebaj térnyerésének szól. Mert ha így haladnak dolgaink, hamarosan arra eszmélünk, hogy egyesek komolyan elgondolkodnak majd azon, miért nincsenek a bérházak erkélyein galambsávok és veréb-leszállópályák, valamint hogyhogy nem kaptak még szavazati jogot a gyermek helyett tartott ölebek…

Hogy mi? Hogy tetszenek mondani? Hogy ez azért már túlságosan abszurd? Akkor tessenek szépen azokra a pesti buszmegállókra gondolni, amelyekben egyesek jó ötletnek tartanák méhkasokat elhelyezni…