Szép dolog a szólásszabadság, de néha elszomorító, hogy bárki bármit föltehet az internetre. Rémes, amikor egy műveletlen bunkó okosnak hiszi magát és osztja az észt, mint egy Balogh Gábor nevű ember a Jobbik konfúz híroldalán. Ezt írja a háborgó lélek:

”A kormányfő a Papp László Sportarénában a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója alkalmából tartott nemzeti megemlékezésen szólalt fel. Az MTI beszámolója szerint többek közt arról beszélt, hogy »a keresztényellenes, internacionalista erők kormányzása után egy keresztény értékeket követni igyekvő kormányzásra van szüksége«. Leszögezte azt is, hogy a kabinet kötelességének tartja »a kereszténységből kisarjadt létformák«, vagyis az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek megvédését, valamint annak az életszemléletnek a megőrzését, amely »a krisztusi tanítások alapján Európát és a magyarságot naggyá tette«. Szép, emelkedett, az ünnephez méltó szavak. Nem is lenne itt az égvilágon semmi gond – ha a miniszterelnökön egyre nyilvánvalóbban eluralkodó cezaromán téboly egy ponton nem vetette volna le magáról a hit gondosan festett álarcát. Orbán Viktor ugyanis egyszer csak azt találta mondani: »Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll.«

Az ember újra, meg újra elolvassa ezt az idézetet. Körbejárja, méregeti, szagolgatja, mint a templom lépcsőjén talált büdös, barna kupacot. És próbálja felfogni a felfoghatatlant – hogy valaki tényleg fogta magát, és ideszart az Isten háza elé. Pedig pontosan ez történt.”

Erre gondolt az istenbarma:

„Isten kegyelméből e hazában ugyanis még kormány soha nem kormányzott. Isten kegyelméből csak uralkodni lehet – magyar földön pedig csak a felkent apostoli magyar királynak, és senki másnak.”  És így tovább.

Hogyan kellene ennek a sötét városi proletárnak elmagyarázni, hogy minden ember, sőt minden élőlény, sőt minden élő és élettelen dolog – föld, levegő, víz, tűz – Isten kegyelméből létezik, csak nem mindegyik tud róla. A közönséges makákó például nem tud Istenről, de bizony ő is isten kegyelméből létezik. Amint ez a szart szagolgató véglény is.

Vagyis amikor a középkorban egy magyar király a maga korában közkeletű kifejezéssel „Isten kegyelméből” uralkodott, akkor valójában ez nem a gőg, hanem ellenkezőleg, az alázat megfogalmazása volt. Hogy ugyanis istené a főhatalom, jó és rossz sorsod fölött ő uralkodik, király és nemzet egyaránt a gondviselés alá tartozik. Az uralkodás joga eszerint nem csak emberi érdem, hanem isteni kegyelem is. Sőt leginkább az. Sajna, az emberek szellemi és lelki téren nem egyenlők. Ezt az összefüggést például egy proli nem érti.

Pedig hát a miniszterelnök mondata azt jelenti pontosan, ami le van írva: valóban Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll.

Folytassuk Orbán Viktor helyett a gondolatot. Elég sokáig nélkülöztük az isteni kegyelmet és kellett tűrnünk istentelen, kommunista, majd posztkommunista kormányok gaztetteit, amíg végül kiérdemeltük, mert megküzdöttünk érte, a kegyelmet a 2010-es választásokat követően. Egyébiránt a miniszterelnök nem most szólt először az isteni kegyelem erejéről. Ez a mondata 17 éve, 2000. július 22-én hangzott el Genfben, Kálvin templomában: „…visszaköltözött szívünkbe egy boldog családokra épülő, emelkedő Magyarország és magyar nemzet reménye. Adjunk érte hálát a Mindenhatónak!”

Aztán a Jóisten két évvel később próbára tett bennünket. Egymás után kétszer is. De mi kiálltuk a próbát, mert továbbra is rendületlenül hittünk a szeretet és összefogás erejében. És végül kiérdemeltük az isteni kegyelmet.

Ami tehát a jövőt illeti, maradván a stílusban, Isten óvjon bennünket attól, hogy egy posztkommunista szélhámosokból, liberós provokátorokból és újnyilas tahókból összeverődött banda kerüljön kormányra.

De ne féljünk, Isten kegyelmes.