Jeszenszky Géza és a délvidéki magyarok
A rendszerszemlélet hiánya és az emberi gyarlóság persze nem bűn, bár egykori külügyminiszternél elszomorító jelenség.Jó hír, hogy az Európai Unió meg akarja fúrni a Budapest-Belgrád-vasútvonal felújítását – örvendezett a jelenben zajló történelem forgatagában a fonalat reménytelenül elveszített Jeszenszky Géza az Echo TV Plusz-mínusz című műsorában. A legújabban Heller Ágnessel és más effélékkel közösködve összellenzéki népfrontra vágyó volt külügyminiszter valóságérzékelése az idő előrehaladtával egyre kétségbeejtőbben foszlik semmivé, hogy annak helyét dogmatikus korlátoltságból és személyes sértettségből fakadó duzzogás vegye át.
A rendszerszemlélet hiánya és az emberi gyarlóság persze nem bűn, bár egykori külügyminiszternél elszomorító jelenség. Ám amikor mindezek elegye nemzetellenes öncélúsággá válik, hazafias kötelesség felhívni erre a figyelmet.
Márpedig Jeszenszky Géza azzal, hogy örvendezve tapsikolt a brüsszeli támadásnak – vélhetően, bár ez nem mentő körülmény, tudtán és akaratán kívül –, egyúttal szükségképpen azt helyeselte, hogy a magyar főváros továbbra is csak idegőrlően hosszú utazással legyen elérhető olyan délvidéki városokból, mint Újvidék, Topolya, Szabadka. A Budapest–Belgrád-vasútvonal ugyanis e jelentős magyar lakossággal is rendelkező településeken is áthalad. Ebből következik, hogy a tervezett korszerűsítés nyomán jelentősen rövidülő menetidő nem csak szerb–magyar személyszállítási és nemzetközi teherforgalmi viszonylatban, hanem – és ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni – a magyar–magyar kapcsolatokban is nagy könnyebbséget jelent. Egyszerűbben fogalmazva: a Budapest–Belgrád-vasútvonal korszerűsítése egyéb szempontok mellett fontos nemzetpolitikai érdek is, hiszen nem csak a közvetlenül érintett városok, hanem az azokhoz közeli települések magyarjai is lényegesen egyszerűbben és rövidebb idő alatt juthatnak el például a nagy múltú egyetemvárosba, Szegedre, és persze a magyar fővárosba is.
Aki tehát e nyilvánvaló magyar érdek elleni támadásnak – lelkesedésében mintegy izgatott nyálcsöppeket elpöttyentve – tapsikol, az a magyar nemzetpolitika elé hengergetett akadályoknak örvendezik. Sajnálatos, de mert így van, végső soron ebben is hasonul legújabb aláíró-társaságához. Jeszenszky Géza menthetetlenül korpa közé keveredett, javában lakmároznak belőle a disznók.
A Plusz-mínusz tegnapi adása