Jézus bőrszíne

„Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!”
(Mt 28,16-20)

Nagy baj van. Sajnos a Megváltó Jézus Krisztus bőrszíne nem BLM-kompatibilis. Erre a „tényre” Shaun King, a Black Lives Matter (továbbiakban BLM) mozgalom (?) egyik legvéresszájúbb aktivistája hívta fel a figyelmet, s egyben megkért minden városvezetőt, politikust, etc., hogy az összes olyan szobrot, ahol Krisztus fehér emberként van ábrázolva, azonnal távolítsák el mindenhonnan. Nagy valószínűséggel a BLM-harcosok is magukénak érzik ezt az üzenetet, s hamarosan (vagy tán már ezekben a pillanatokban) feszületek százai, ezrei, tízezrei hullanak a porba.

Kiket választott ki Jézus?

Mielőtt a fenti kijelentéssel foglalkozunk, nézzük meg, kiket is választott ki Jézus az Újszövetség szerint? Legelőször is kiválasztott hetven tanítványt, majd kiválasztott 12 apostolt. Ennyi. Más kiválasztási szempontja nem volt, mint hogy aki őt hallgatja és őt követi, az higgyen benne és adja tovább az ő tanítását. Sem faji, sem nemzetiségi, sem más szempontok nem játszottak közre, csak ennyi: 

„… menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!”.

A „minden nemzet” pedig szó szerint értendő: a fehérekre, a barnákra, a vörösekre, a sárgákra, a feketékre, egyszóval az emberiség egészére. S még aki nem is hisz abban, hogy Jézus Krisztus a valóságos emberi léte mellett valóságos Isten, annak is el kell ismernie, hogy tanai univerzálisan értendők, a tanok követése pedig csak és kizárólag pozitív hozadékkal bír. A későbbi jó néhány negatív hozadék már nem a tanoknak, hanem azok félreértelmezésének velejárója volt. 

Intézményesített vallásgyalázás

E ponton a BLM-aktivista testesíti meg a leginkább korunk Robespierre-jét. Mint köztudott a forradalmárból tömeggyilkossá lett Robespierre, aki 1789-ben még a katolikus egyház segítségével valósította meg forradalmi terveit, 1794. május 7-én bevezette a Legfőbb Lény kultuszát, ami arra volt hivatott, hogy a katolicizmus, s úgy egyáltalán az összes vallás helyébe lépjen. Shaun King számára ez a bizonyos Legfőbb Lény – kimondva, kimondatlanul – a BLM maga. Ő maga is fekete lévén innen már csak egy lépés az, hogy a mozaikszó elejére egy O betű kerüljön, s új értelmezésben csak (!) a fekete élet számítson. 

Jézus személyének ábrázolását illetően ugyanakkor az egyház igencsak megengedő. A 80 százalékban katolikus Fülöp-szigeteken például filippínóként ábrázolják a feszületek Krisztus-alakját, míg a szintén túlnyomórészt katolikus Kongói Köztársaságban fekete bőrűként. Az egyház értelmezésében ez nem valamiféle történelemhamisítás, s pláne nem krisztusgyalázó blaszfémia, hanem épp ellenkezőleg: annak a jele, hogy az őslakosság sajátjának, maguk közül valónak tartja a Megváltót, s ily módon is azonosul személyével. 

Liberté, Égalité, Fraternité

Amíg pedig Amerikában feszületek és Krisztus-szobrok ledöntéséről ábrándoznak, Németországban szobrot állítanak a XX. század egyik legnagyobb hóhérjának és vallásüldözőjének, Vlagyimir Iljics Leninnek, Nagy-Britanniában pedig valóban ledöntik a Churchill-szobrokat, illetve a háborús hősök emlékműveit. Az egyéb rongálásokról nem kell szólnom; ezer és egy híradásban láthatjuk, amint a vandálok kirakatokat törnek be, boltokat fosztanak ki, embereket bántalmaznak, mi több gyilkolnak, köztük feketéket, nőket, gyerekeket is. 

A forradalom tehát szinte még ki sem tört, máris nagy étvággyal kezdte falni gyermekeit. Megjelent a társadalmi és faji előítéletesség, a magánvagyon kollektivizálása, s végül a vallásellenesség. A BLM-aktivisták zsinagógákat rongálnak meg, temetőket és holokauszt-emlékműveket becstelenítenek meg, s legújabban a feszületek láttán tör elő belőlük az a fajta álságos érzékenység, ami nem más, mint a káosz iránti vágy a teremtés ellenében. Mi, keresztények Szent Pál apostol szavaival élve hisszük és valljuk azt, hogy Krisztusban mind egyek vagyunk. Ezt az egységet hivatottak megbontani a sötétség hadai. 

***

A 2020-as évek emberét próbára teszi ez a kor. Hívőkét és hitetlenekét egyaránt (bár hívőként én azt az elvet vallom, hogy kétféle ember létezik: a hívő, és aki majd csak eztán lesz az). Azt is hiszem, hogy a józan ész előbb-utóbb utat tör a sötétségben, s véget ér ez a világméretű vandalizmus-járvány. 

Amíg viszont az értelmetlen dúlás napjai tartanak, nem tehetek mást, mint hogy imádkozom azokért, akik ezekben a pillanatokban nem tudják, hogy mit cselekszenek.