Az egész a HVG cikkével kezdődött. A hetilap szemfülesen kiderítette, hogy 800 millió forint hiányzik Simor András, a Magyar Nemzeti Bank 2007-ben Gyurcsány Ferenc által jelölt elnöke tavalyi vagyonnyilatkozatából a korábbiakhoz képest. A 2006-os nyilatkozatban ugyanis még 923 millió forint befektetési jegyekben tartott megtakarítás szerepelt, ami 2007-ben 67 millióra soványodott, tavaly pedig csak 80 millió szerénykedett a dokumentumban.

A rejtélyből komoly politikai izgalmak kerekedtek, el egészen addig, hogy Orbán Viktor Fidesz-elnök egy rádióinterjúban kijelentette, torkig van azzal, hogy Magyarországon a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a jegybankelnök is off shore cégekbe menekíti vagyonát, elkerülendő a hazai adózást.

Simor András zokon vette az ellenzéki pártvezető keresetlen szavait, és sértődött nyilatkozatban utasította vissza a feltételezést, mely szerint neki off shore cége volna. A bankár szerint Orbán szavai alkalmasak jó hírneve megsértésére és a Magyar Nemzeti Bank tekintélyének csorbítására, s ezért felszólította a politikust, hogy a jövőben tartózkodjon az efféle kijelentésektől. Ugyanakkor nem terelte jogi útra az ügyet, ami arra enged következtetni, hogy igaz lehet a közmondás, hogy tudniillik nem zörög a haraszt, ha nem fújják.

S lám, ki is derült, hogy a szél bizony nagyon is fúj, éspedig a napfényes Ciprus felől, avagy fordítva, Budapestről Limasszol felé, nézőpont kérdése. Mindenesetre a csípőből való kategorikus tagadás után a napvilágra került tények hatására Simor kénytelen volt beismerni, hogy a kérdéses több mint 800 milliót ciprusi cégébe, a Trevisol Management Services Ltd. nevű vagyonkezelő társaságba fektette. Ámde, húzta alá jó vastagon a jegybankelnök, ez nem off shore cég, mindössze arról van szó, hogy az Európai Unió egyik tagállamában van bejegyezve, és a helyi szabályok szerint adózik. Hozzátette, megtakarításait korábban is egy külföldi vagyonkezelőnél tartotta.

A Magyar Nemzeti Bank is nyilatkozatot adott ki az ügyben. Ebben megerősítették, hogy Simor eddig is külföldön tartotta megtakarításait, ezt a pénzt helyezte át a 100 százalékos tulajdonában álló Trevisolba, s ezzel magyarázhatók az elmúlt évek bankelnöki vagyonbevallásainak eltérései. A közlemény leszögezi, hogy „Simor András mindhárom esetben, a vonatkozó jogszabályban előírt tartalommal, tényleges vagyoni viszonyait feltüntetve tett eleget vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének. A vagyonnyilatkozat nem kér információt a társaságban lévő vagyontárgyak számszerű összegéről, mindössze a nyilatkozattevő tulajdonában álló társaságok nevéről és a tulajdon arányáról.”

Vagyis minden szabályos és törvényes, a kötekedés pedig rosszindulatra vall – szűrhetjük le a hivatalos MNB-nyilatkozatból. Épp csak azt nem teszik hozzá, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hol tartja a pénzét a jegybankelnök.

Az efféle vállvonogatós reakciót újkori demokráciánk történetében Horn Gyula honosította meg a pufajkás múltját feszegető támadásokra adott legendás „Na és?”-ével. S milyen igaza volt, valóban annyiban maradt az ügy. Úgy tűnik, most Simor András is nyugodtan aludhat, hiszen még az is meglehet, hogy tételes törvénysértés valóban nem történt. Merthogy a jegybankelnöki megtakarítások külföldön tartása nem ütközik paragrafusokba.

Simor nyilatkozatára Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője úgy reagált, hogy a jegybankelnök jó hírét lehetetlen megsérteni, merthogy ilyesmi jelenleg nem létezik. Látványos gorombáskodás kerekedett tehát a bankelnöki százmilliók ciprusi megnyaraltatásából. Az adok-kapok persze politikai ügy, sokkal érdekesebb viszont az, hogy akkor most off shore vagy nem off shore Simor ciprusi cége.

A probléma mindjárt az, hogy az off shore nem jogi kategória, így ilyen eszközökkel nem is lehet fellépni a jelenség ellen. A kifejezés általánosan elfogadott értelmében off shore-nak minősül az a vállalkozás, mely nem végez gazdasági tevékenységet abban az országban, ahol be van jegyezve, vagyis gyakorlati működését egy másik állam területén fejti ki. Ennek célja, hogy az ilyen cégek tulajdonosai jelentősen csökkentsék adójuk összegét, számos országban ugyanis egyáltalán nem kell adózni. Ilyen például Mauritius vagy a Kajmán-szigetek. Írországban a külföldi jövedelmekre nem vetnek ki sarcot, Luxemburgban vagy épp Cipruson pedig minimális adókulcsot állapítanak meg. És mivel egy off shore cég létrehozásának átlagos költsége 500 ezer forint körül van, a fenntartás pedig még ennél is kevesebb, gyorsan megtérül a befektetett költség.

Nem véletlen, hogy igen népszerű eszköze ez az adóelkerülésnek – vagy manapság eufemisztikusan megfogalmazva az adóoptimalizálásnak –, sőt, alvilági körök is előszeretettel alkalmazzák e technikát a bűnös úton szerzett pénzek kifehérítésére. Az off shore-megoldás arra is jó, hogy egy-egy cég valódi tulajdonosai – strómanokat alkalmazva – névtelenek maradjanak. És ez bizony ma teljesen törvényes, olyannyira, hogy épp a botrányt kirobbantó HVG-ben rendszeresen jelennek meg olyan hirdetések, melyek feladói off shore cégek könnyen, gyorsan történő létrehozásához ajánlják fel segítségüket.

Tény, hogy a Trevisol Management Services Ltd.-t 1999-ben klasszikus off shore cégként hozták létre, s bár a Magyar Nemzeti Bank közleménye szerint a cég 100 százalékban Simor Andrásé, papíron egy ciprusi hölgy, bizonyos Eva Agathaggelou a tulajdonos, aki egyébként sok Cipruson bejegyzett cég tulajdonosa vagy ügyvezetője. Ez a sajátos ellentmondás tehát mindenképpen feloldásra vár, s az a kérdés is mindmáig megválaszolatlan, hogy voltaképpen mivel foglalkozik a Trevisol.

A Simor-gate és a körülötte kialakult politikai adok-kapok tehát nem egyéb bizonyos kifejezések eltérő értelmezésén alapuló kifogáskeresésnél, afféle bújócskánál. A jegybankelnök okos ember, pontosan tudja, hogy törvényileg megfoghatatlan, ezért határozottan cáfolhatja, hogy neki off shore cége lenne.

Ez ugyanis, mint említettük, nem törvényi kategória, így ilyen értelemben kétségtelenül helytálló Simor védekezése, mely szerint neki nincs off shore cége. Az is tény, hogy Ciprus az Európai Unió tagja, s a belépéskor a vonatkozó jogszabályokat szigorították, így a korábbi 4,25 százalékos adókulcsot 10 százalékosra emelték a földközi-tengeri szigetországban. A Simor-gate lényege azonban mégiscsak az, hogy a Magyarországon végzett tevékenységéből származó vagyona jelentős részét olyan országban bejegyzett cégben tartja, amely országban jóval kevesebb adót kell fizetnie, mintha itthoni számlán tartaná a kérdéses összeget. Tehát maga a gyakorlat az egzakt jogi definícióktól elvonatkoztatva nagyon is off shore.

Ráadásul ez a gyakorlat egyrészt az álságos kettős mérce jellegzetes megnyilvánulása, másrészt rendkívül veszélyes üzenetet hordoz. Kettős mérce azért, mert a szocialista-liberális kormány az utóbbi években lázasan igyekezett tető alá hozni olyan jogszabályokat, melyekkel megbüntetnék azokat, akik például szlovák rendszámú autóval közlekednek, lényegében ugyanazért, amiért egyes közszereplők külföldön tartják vagyonuk egy részét, vagy is a kedvezőbb adókörnyezet miatt. És veszedelmes az üzenet, mert a közszereplők esetében súlyosbító körülmény, hogy magatartásuk, adózási fegyelmük vagy fegyelmezetlenségük akarva-akaratlanul viselkedésmintát jelent a polgárok számára.

Konkrétan Simor András esetében vagyona egy részének Cipruson tartása hitelteleníti magát a Magyar Nemzeti Bankot, hiszen e gyakorlat azt sugallja, hogy a magyar pénzügyi környezet annyira megbízhatatlan, hogy még a jegybankelnök is egy távoli országban tartja a pénzét. Ehhez jön még a robbanásig feszült közhangulat, melyben kifejezetten pimaszság az efféle trükközés és pláne a lelepleződést követő cinikus magyarázkodás.

A Fidesz a történtek nyomán bejelentette, hogy vagyonnyilatkozati eljárást kezdeményez Simor András ellen. Mint Répássy Róbert, a párt parlamenti frakcióvezető-helyettese mondta, az embereket joggal érdekli, mennyi adót nem fizettek be Bajnai Gordon vagy a jegybankelnök általa off shore-nak nevezett cégei. Az eljárás gyakorlati eredménye azonban fölöttébb kétséges, tekintve, hogy a paragrafusok betű szerinti értelmezése sajnálatos módon Simornak kedvez. Amit csinál, az ugyanis kétségtelenül nem erkölcsös, ámde törvényes. E jelmondat tökéletesen jellemzi az elmúlt évek szocialista-liberális kormányzatának közéleti felelősségét és szellemiségét. Miért pont az amúgy havonta hivatalosan 7,8 millió forintot kereső Simor András akadna fenn a hálón?

Ágoston Balázs