Karácsony-i mese

„Bizonyos ígéreteket nehéz megtartani! Jobb meg sem ígérni őket, hisz akaratlanul is hazudunk velük.”
(Robin Maxwell)

Szokás, hogy az új vezetés beszámol az első 100 napban elért teljesítményéről. Ismerve Karácsony Gergely viszonylag korlátozott tájékozódási képességét, az ő esetében az első 100 nap arra lesz elég, hogy lakhelyétől a Főpolgármesteri Hivatal épületéig egyedül is eltaláljon. Esetében tehát – első ciklusról lévén szó – az első majdnem öt év teendőit próbálom megtippelni.   

Populáris lózungok

Sajna (mármint neki sajna) azt már nem teheti meg, hogy visszavonja a BKK-jegyek ingyenességét. Ellenben bármikor megteheti, hogy Mátyás királyhoz hasonlóan (aki, amikor egy adót visszavont, három másikat léptetett életbe) ő is új adózási formákon kezdje törni a fejét. Hiszen a könnyelmű jótékonykodás szülte bevételkiesést vissza kell hozni valahogyan a büdzsébe. 

S mivel parkolásban a legerősebb, itt van mindjárt a keveset vagy semmit nem fizető réteg. Például a mozgáskorlátozottak. Teljesen problémamentesen bevezethető, hogy ha pénzt nem is vesz el tőlük, de a helyenkénti két első helyet egyetlen helyre szűkítse. A fennmaradó fizetős helyről már neki csurran-cseppen a jóféle forintmag. 

Aztán itt vannak a hidak. Micsoda dolog, hogy csak úgy gyalogosan át lehet kelni rajtuk? Ingyen panoráma? Nullszaldós pillérhasználat? Még mit nem! Nosza, lehet hídvámot fizetni Budáról Pestre, Pestről Budára! Kivéve természetesen karácsonykor. Olyankor az egész fővárosban mindenki ünnepel, s minden ingyenessé válik. (Mínusz Zugló, már csak a tradíciók miatt is.)

Nem mese ez, gyermek!

Hogy mindez parttalan riogatásnak, üres fantazmagóriának, hangulatkeltésnek tűnik? Nos… pedig nem az. A Tarlós István által a kasszában hagyott pénz ugyanis gyorsan el tud tűnni, ha a kezdeti időszakban (mondjuk az első száz napban) Karácsony Gergely elkezdi látványosan beteljesíteni az ígéreteit. Mert valami nagyot, valami fenomenálisat muszáj lesz az elején felmutatnia. Már csak annak a sok tízezer külföldinek a kedvéért is, akiknek megannyi nyelvre lefordítva kellett elmagyarázni, hogy hova tegyék az ikszet a demokrácia megvédése érdekében.

Tehát új bevételi források után kell nézni. Ám ezeket a keserű bevételi forrásokat édes ostyába csomagolva kell lenyeletni a főváros lakosságával, hacsak nem akar 2019. október 23-ából egy új 2006. október 23-át kreálni. Nyilván az idő rövidsége és a Fővárosi Közgyűlés megalakulásának időpontja miatt ez utóbbira semmiféleképpen nem kerülhet sor. De arra igen, hogy a látványos ígéreteket csak látványos pénzköltéssel és látens adóztatással lehessen véghezvinni. 

A „hirtelenzöld” ára

S ha már a látványelemeknél tartunk! Kell annál látványosabb, mint zöldbe borítani Budapestet? Úgy mondjuk majdnem azonnal? Például azzal a taktikával, hogy összekeverjük a zöldterület és a zöldfelület fogalmát. Fás parkok helyett elég lesz, mondjuk, betonteknőket önteni, arra félméter vastag termőföldet tenni, s fűmaggal bevetni, vagy a még azonnalibb eredményt adó gyepéglával passzentra kirakosgatni. Persze a megvalósítás idejét némi haladékkal látja el, hogy heteken belül beköszöntenek a fagyok. Na, de majd márciusban! Csak sajnos ez a faramuci látszatmegoldás is hatalmas pénzekbe kerül majd.

Ha pedig a többi zöldberuházásról beszélünk, fel sem lehetne sorolni, mennyire drága tud lenni az infrastruktúra kialakítása öko üzemmódba. Hogy mást ne mondjak, több száz töltőállomás létesítése az elektromos járműveknek. Vagy mondjuk arra kényszeríteni a Niedermüller uralta hétkert, hogy a brit és norvég bulituristák szépen, szelektíven dobják el a legénybúcsús szemetüket hajnali négykor, matt részegen az Akácfában, a Dohányban és a körúton. Ez utóbbi nagyjából annyira életszerű, mint arra kapacitálni az egyszeri kisnyugdíjast, hogy a helyi teszkó helyett válassza a sokkal egészségesebb, s „csak” háromszoros áron zöldségeket kínáló biopiacot.

***

Annyi bizonyos, hogy ahogyan Jurák Kata kollégám is mondta, innentől fogva kérlelhetetlenül számon fogjuk kérni a legkisebb választási ígéretet is. Az utolsó szögig. S az arra költött adóforintokat. Az utolsó fillérig. Aztán ha ezt nem bírja, karácsonykor majd kérünk a Jézuskától egy előrehozott választást.