Keresztkérdés
Az elmúlt csütörtökön Isztambulban játszották az UEFA Európa-liga csoportkörének egyik meccsét, mégpedig az isztambuli Basaksehir és az igencsak hosszú névvel rendelkező Borussia Mönchengladbach között. Az ügyről azonban nem sportértéke, hanem sokkal inkább vallási és kulturális vetületei végett kell említést tennünk. A helyi rendőrség ugyanis egy kereszt miatt hátráltatta és zaklatta a többezer kilométerről érkező német drukkereket.
Ezernégyszáz Borussia-rajongó utazott el Törökországba, hogy lássa a meccset, és a helyszínen szurkolhasson az otthoniaknak. Ám már a kezdetekkor nehézségek érték őket, a török rendőrség ugyanis akadályoztatta belépésüket a stadionba. Ennek következtében dulakodás alakult ki, melynek során átmenetileg őrizetbe vettek két német szurkolót, akik állítólag megütötték a rendőröket – a videófelvételek azonban a német sajtó szerint épp ennek ellenkezőjéről tanúskodnak.
Ezt követően, a sportlétesítménybe megérkezvén a németek újabb akadályba ütköztek. A rendőrség minden drukkertől elkobozta a náluk lévő zászlókat, melyek Mönchengladbach város címerét ábrázolták. Az ok igen egyszerű: a címer jobb felén egy kereszt található.
Habár utánaolvasva megtudhatja az ember, hogy az alsó-rajnai település jelképén fellelhető ábrázolások történelmi vonatkozással bírnak, úgy tűnik, e tekintetben nem tájékozódtak az isztambuli hatóságok. Könnyebb a vallási előítélet útján, erőből „megoldani” az ügyet.
A német klub sportigazgatója, Max Eberl rendőrdiktatúrát emleget. Mint elmondta, bizarr és groteszk jelenetek elevenedtek meg a rendőri zaklatással, mivel szerinte ilyesmire napjaink Európájában nem számít az ember.
A város polgármestere is kiállt a csapat mellett – Hans Wilhelm Reiners úgy nyilatkozott, elfogadhatatlan a futballrajongók vegzálása a címeres zászlók miatt.
Ezen ügytől persze nem hangos a sajtó. Sem a honi, sem pedig a külföldi mainstream média nem kongatott eddig vészharangokat az iszlám országok vallási sokszínűséget támadó gyakorlata miatt. Ellenben akkor, ha az iszlamofóbia vádja bárkire rávetül (függetlenül attól, hogy valóban muszlimellenes cselekedetről van-e szó), az összes baloldali lap hasábjain hangzatos publicisztikákat közölnek, melyekben a haladó újságírók a kirekesztés és a fasizmus netovábbja ellen emelik fel a hangjukat, afféle két lábon járó morális iránytűként funkcionálva.
Ebben az esetben is kiválóan tetten érhető a politikai korrektség totalitárius mivolta, és elképesztő kettős mércéje. Az iszlámnak szabad. A keresztény vallásoknak nem.
Bizonyára következmények nélkül marad a német drukkereket ért rendőri inzultus, és az UEFA nem fog cselekedni esetleges kártérítésük és az isztambuliak megbüntetése ügyében. Ám tegyünk egy gondolatkísérletet! Vajon amennyiben egy Budapesten játszott meccs előtt a hazai rendőrség mohamedán szimbólumokat tartalmazó tárgyakat foglal le, abban az esetben érné szankció a magyar felet?
A kérdés persze költői.
A helyzet tehát továbbra is változatlan. Míg a mi öreg kontinensünkön az európai ember önként és dalolva feladja vallási, nemzeti és kulturális identitását, és éppen térdre borul az iszlám előtt, addig a muszlim országokban mérhetetlen intoleranciát mutatnak a zsidó-keresztény kultúrkörrel szemben.
Az efféle esetek tömegessé válása ellenére is azt mondhatjuk: még mindig nem késő leszállni az önfeladás csuklós buszáról. De vigyázz, Európa! Már csak néhány megálló a végállomás.
