Kerítésszaggatók

Ugye észrevettük, hogy a hazai baloldal képviselői az utóbbi években azzal áltatják az embereket, hogy ők bizony nem szeretnék lebontani az illegális migrációt megfékező kerítést? Annak ellenére kommunikálják ezt, hogy 2015-ben még embertelenségről beszéltek a magyar-szerb határon emelt szögesdrót kapcsán. 

A valódi véleményük éppen a hét évvel ezelőtti Willkommenskultur-konform süketelés volt. A határsértők befogadása mellett kardoskodtak, az országhatárunkat tömegesen és agresszíven ostromló csőcseléket békés, ünneplő tömegnek nevezték, a kerítés mellett bohóckodtak, a bevándorlást támogató NGO-knak biztosítottak folyamatos politikai hátszelet, és nem láttak kivetnivalót az EU-s betelepítési kvótáknak történő önkéntes alávetettség ügyében. Ezen túl még emlékezetes, amikor 2018-ban egy újságíró megkérdezte Bangóné Borbély Ildikót arról, hogy a baloldal kormányra kerülése esetén befogadna-e migránsokat, az azóta megbukott szocialista politikus azt felelte, „április 9-én (a 2018-as parlamenti választás másnapján – a szerk.) válaszolok önnek erre a kérdésre”. Véletlenszerű, ám beszédes őszinteség.

A határzár lebontásának felvetését a haladók azóta igyekeznek mellőzni, mindezt hagymázas gondolatként feltüntetni és totálisan valószerűtlen lépésként bemutatni. Talán észrevették, hogy a magyar emberek egyöntetűen bevándorlásellenes álláspontjával szemben nem túl népszerűségbarát kampányolni.

Más kérdés, hogy mi rejtőzik a felszín alatt.

A szlovének friss szélsőliberális intézkedései mintát szolgáltatnak arról, miként alakulna az életünk egy ballib kormány regnálása alatt.

Janez Janša konzervatív, jobbközép kabinetjének leváltása után ugyanis délnyugati szomszédainknál egy hárompárti szociálliberális koalíció vette át a stafétát. Az árstopok azonnali megszüntetését követően az újdonsült balos kormány a szlovén-horvát határon emelt kerítés elbontásáról döntött.

Ez a lépés pedig már nemcsak a szlovének dolga, hanem az EU-ba irányuló illegális migráció kapcsán és Szlovénia szomszédos országaként egyaránt érint minket is.

Véletlenül se támadjanak kétségeink – a hazug, negédes szólamokkal ellentétben azonnal így cselekedne a magyar baloldali ellenzék is, ha kormányzati pozícióba kerülne. A jelenlegi haladó prominensek politikai perverzióit tekintve egy-egy gyurcsányi főripacs akár még a Páneurópai Piknikhez is hasonlítaná a kerítésszaggatást. Azok, akik sportot űznek a valódi menekültek és a (nem ritkán erőszakos, gyakran dokumentumok nélkül érkező és többnyire beilleszkedni képtelen) gazdasági bevándorlók összemosásából, bármire képesek.

2022 világpolitikai problémahalmazainak összetettsége nagyobb feladatot ró a nemzeti kormányra, mint eddig talán valaha. Nem elég a szomszédos háború, az infláció és a gazdasági világválság, az egészségügyi vészhelyzet és az energetikai krízis. Az illegális bevándorlás megfékezésére is komoly figyelmet kell szentelni.

Gyurcsány pedig már készülődne, és egészen leplezetlenül beszél arról, hogy – bár erkölcsileg és politikailag is tucatszor megbukott – a jelen káoszos helyzetben szívesen átvenné a kormányrudat. Ez esetben nem csak az jelentene tragédiát, hogy elvész valamennyi eredmény, amit tizenkét év alatt a polgári kabinet és a magyar emberek együtt elértek. A valódi veszély abban áll, hogy minden tekintetben visszakerülnénk 2006-ba – ám a mostani, eddig nem látott válság közepette ez aligha kecsegtet gazdasági és társadalmi túléléssel.

Borgőzös viháncolás közepette persze érthetőek az olyan gondolatok, mint Mickey egér gyárigazgatóvá tétele, vagy Gyurcsány miniszterelnöki visszatérése, de azért komolyabban ne mélyedjünk el az efféle humorban. Uszkve 10 millió ember nem értené a viccet.