Kik turkálhatnak a nők méhében?

A vártnál is kevesebb ember gyűlt össze a szerdai, úgynevezett szívhangtörvény elleni demonstráción. Bár az ellenzéki sajtómunkások nem kevés energiát fektettek a közhangulat felkorbácsolásába, valamint a Telex és a többi, elfogulatlansággal igencsak nehezen vádolható baloldali sajtóorgánum több ezres tüntetésről írt, a kép- és videófelvételek alapján csupán pár százra, jóindulattal ezer főre saccolható a megjelentek száma.

A Kossuth térre meghirdetett, Az abortusz korlátozása nők elleni erőszak nevű demonstráció alapállása mi más is lehetett volna, mint az, hogy a gonosz fehér férfiak kontrollt akarnak gyakorolni a nők felett, és valamiféle ravasz fondorlattól vezérelve a nők megalázását tűzték ki célul. A megszólalók hozták az elvárt színvonalat, például hogy a kormány rabszolgaként tekint a nőkre, érzelmektől fűtött monológjaikban pedig igyekeztek a megerőszakolt nők valóban tragikus történeteivel keretezni a narratívájukat. Egyikük kijelentette, hogy a kormány gyűlöli a nőket és a gyerekeket, egy másik pedig azzal zárta beszédét, hogy „Sándor, Sándor, tűnj a p…mból”.

A téveszmék terjesztésén túl azonban egy-egy érdemi követelés is megfogalmazódott a színpadon, ilyen volt például a szexuális felvilágosítás kiterjesztése. Ezzel még akár egyet is lehetne érteni, ha nem pont ők lennének azok, akik ez esetben fennhangon kérnék ki maguknak, hogy az abortuszt választókat – ha úgy tetszik – az orvosok valóban „felvilágosítsák” a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőkről, mielőtt meghozzák életük egyik legmeghatározóbb döntését.

De beszédes az is, hogy a szexuális felvilágosítás kapcsán rögtön az úgynevezett „civil szervezetekre” (értsd: LMTBTQ-propagandistákra) utalt az egyik felszólaló.

A mélyreható alapozás után a tüntetők indulattól fűtve indultak a Kossuth térre, hogy személyesen is kipaterolhassák Pintér Sándort „a méhükből”. Itt a demonstrálók felelevenítették az ARC-kiállítások groteszk hangulatát; közönséges, elvétve szellemes, de masszívan gyűlölködő – jó esetben kevés helyesírási hibát tartalmazó – szövegekkel teleírt táblákkal dekorálták ki a minisztériumot körbekerítő kordont. Visszatérő elem volt a férfi nemi szerv nem túl nyomdaképes emlegetése.

De ami még ennél is meghatározóbb eleme volt a tüntetésnek, az a törvényhozók/véleményformálók úgymond megszólalási jogosultsága az adott témában. A tüntetők O1G-szintű, ám annál némiképp közönségesebb jelmondata, a „Takarodjatok ki a méhünkből” több ponton is sántít. Például játszunk el egy kicsit a gondolattal: ha a férfiak (férfi orvosok) „kitakarodnának a méhükből”, igencsak megnehezedne az abortusz elvégzése…

A „Takarodjatok ki a méhünkből” harci kiáltást más megvilágításba helyezi az egyik aktivista cinikus kérdése is: „miért van az, hogy azok legtöbbje, akik az abortusz ellen vannak, olyanok, akikkel egyáltalán nem is szexelnél?” – kérdi a body shamingre (testi megszégyenítés) szelektíven érzékeny felszólaló.

Milyen alapon szólnak bele az abortuszvitába olyanok, akiknek közük sincsen a gyermeknemzéshez elengedhetetlen heteroszexuális együttléthez? A csatlakozó szervezetek között mit keres a Pride, a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Prizma Transznemű Közösség? Mi közük van a gyermeknemzéshez, és pláne a szüléshez az LMBTQ- aktivistáknak? Ezen logika mentén ugyanis még annyi sincs, mint a heteroszexuális férfiaknak.

Tovább megyek: amikor nemrég az ellenzéki vezetésű Terézvárosban bevezették a menstruációs szabadságot, a balliberális oldal nem győzte ünnepelni Soproni Tamás polgármestert, de Tóta W. Árpád abortusszal kapcsolatos nyomdafestéket nem tűrő mondataira sem horkant fel senki az abortuszpártiak közül, hogy mégis, mit keres a méhében egy férfi.

Mi köze van a balliberális férfi újságíróknak, politikusoknak, aktivistáknak a terhességmegszakításhoz? És ha az ő véleményük számít, akkor milyen alapon rekesztik ki a diskurzusból például Dúró Dórát, Novák Katalint, az életvédő szervezetek túlnyomó többségét alkotó nőket, vagy bárkit, aki nem úgy gondolkodik, mint ahogyan azt a demonstrálók elvárják?

A kérdés költői. Hiszen nyilvánvalóan nem az érdekli őket, hogy a férfiak jogosultak-e az adott kérdésben véleményt nyilvánítani. Az érdekli őket, hogy az ő táborukat erősítik vagy sem. Azok (szív)hangját pedig végképp nem akarják hallani, akik a legrelevánsabb szereplői a történetnek: a babákét, akiknek az élete múlik egy olyan döntésen, ami kapcsán még csak vitát sem hajlandóak nyitni az abortuszpárti aktivisták.

Fotók és videó a PestiSrácok.hu-n