Kocsis-Cake: „A megújuló energiával az a baj, hogy nem mindig süt a nap, és nem mindig fúj a szél…”

Múlt héten az M1 Ma este című műsorának szakértő vendége voltam, majd ugyanitt Kocsis-Cake Olivióval, a Párbeszéd Magyarországért párt országgyűlési képviselőjével is az energetikát érintő kérdéseket vitatta meg Gulyás István műsorvezető. Másnap Kocsis-Cake Olivio Facebook-oldalán „önértékelését” látva igencsak meglepődtem. A képviselő a következőket írta saját teljesítményéről: „Azt javaslom a Fidesz Kommunikációs Osztályának, hogy máskor erősebb érveket küldjenek az MTVA-ba, ha egy ellenzéki képviselőt sarokba akarnak szorítani.” Nyilván freudi elszólás a sarokba szoríttatás kifejezés használata, ugyanis aki látta ezt az interjút, tapasztalhatta, hogy a képviselőnek (felkészületlenségének köszönhetően) saját magát sikerült sarokba szorítania. A PM képviselőjének interjúja itt nézhető meg.

Reáltárgyak bűvöletében…

Ez már nem az első eset volt, amikor ország-világ láthatta-hallhatta, hogy Kocsis-Cake Olivio energetikai kérdésekben nehezen igazodik ki. Tavaly decemberben a képviselőnek feltűnt, hogy télen a paksi atomerőmű blokkjainak teljesítménye 500 MW helyett 510 MW körül alakul. A képviselő az illetékes miniszternek azonnal írásbeli választ igénylő kérdést nyújtott be, amelyben túlterhelést, titkos tesztet, engedély nélküli üzemeltetést vizionált. Pedig mindössze arról van szó, hogy télen a hidegebb hűtővíznek köszönhetően javul a blokkok hatásfoka, és azok nagyobb villamos teljesítményt tudnak leadni. Az már csak hab a tortán, hogy a képviselő szerint az 500 MW helyett az 510 MW teljesítmény 110 százalékos igénybevételt jelent… Úgy tűnik, hogy a képviselő úrnak nem erősségei a reáltárgyak. 

Az atomellenesek által kreált kibocsátási adatok

Kocsis-Cake Olivio M1-interjúja ismét arról tanúskodott, hogy a képviselőnek fogalma sincs arról, amiről kérdezik…  Kocsis-Cake Oliviót a műsorvezető az interjúban emlékeztette például a Párbeszéd egyik korábbi közleményében foglaltakra: „…az atomerőmű nem szén-dioxid-mentes: a nukleáris energia teljes életciklusra vetített karbonlábnyoma alig kisebb, mint a gázerőműveké, sokkal nagyobb, mint a szél- vagy a naperőműveké.”

Hogyan lesz az uránércből télen-nyáron és éjjel-nappal klímabarát villamos energia?

A műsorvezető szembesítette Kocsis-Cake Oliviót az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület adataival is. Az egyes áramtermelési módok teljes életciklusra vonatkoztatott kibocsátási adatai cáfolják a „zöld párt” állításait. Az atomerőművek esetében ugyanis az átlagos kibocsátási érték 12 g/kWh, a szélerőműveké és naperőműveké pedig 11-48 g/kWh a teljes életciklusra vetített kibocsátása. Ezzel szemben a gázerőművek kibocsátása 490 g/kWh, a szénerőműveké pedig a legnagyobb 820 g/kWh.

Fókuszban az Energiaklub…

A műsorvezető ezután – utalva a legalább negyvenszeres (!) kibocsátási különbségre –  feltette a keresztkérdést a képviselőnek: nem hisznek az ENSZ-nek? Kocsis-Cake Olivio  terelni próbált, mondván „Nekünk más számításaink vannak. Mi az Energiaklubban kidolgoztunk egy elég komoly javaslatot külföldi neves intézményekkel”. 

Az Energiaklub, amelyet a nyíltan antinukleáris osztrák állam is támogat, Kocsis-Cake olvasatában hitelesebb forrás, mint a világszervezet… Kocsis-Cake Facebook-bejegyzése alapján: „…az Energiaklub 3 millió forintot kapott Ausztriától energiapolitikai megfigyelésre, tudományos munkára.” 

Nos, Kocsis-Cake csúsztat. A műsorvezető  szembesítette a képviselőt a tényekkel és idézte az  Energiaklub pénzügyi beszámolóját a támogatás céljáról, amelyben feketén-fehéren ez áll: „Figyelemmel követjük a Paks II. beruházással kapcsolatos ügyeket. Azon dolgozunk, hogy Paks II.-vel szemben további jogi lépéseket tudjunk meglépni.” Ez lenne Kocsis-Cake olvasatában az energiapolitikai megfigyelés, tudományos munka?! Végül is a „jogi területen” az… 

Valójában arról van szó, hogy az osztrák Szövetségi Fenntarthatósági és Idegenforgalmi Minisztérium pénzén támadja az Energiaklub Magyarország  Paks II. projekttel kapcsolatos szuverén döntését. Nem mellékesen, az  Európai Unióban az atomenergiát is tartalmazó energiamix meghatározásának joga szuverén tagállami hatáskör, amit ily módon Ausztria és az általa pénzelt Energiaklub is kétségbe von. Hogy is van ez? Felesküdött országgyűlési képviselőként Kocsis-Cake Magyarország szuverén döntésének védelme helyett azt pártolja, aki kétségbe vonja a döntés létjogosultságát.

Kocsis-Cake erre úgy reagált: „…én esküt tettem Magyarország függetlenségére, és nem arra, hogy kimegy a miniszterelnök úr 2014-ben Moszkvába, elkezd tárgyalni Putyinnal, és mikor hazajön, akkor hoppá, találunk egy háromezer milliárdos és egy négyezer milliárdos befektetést a Paks II. Atomerőműbe minden egyeztetés nélkül, minden konzultáció nélkül..”

Még jó, hogy a Párbeszéd frakció megalakulásának 2018-as időpontja nem esik egybe a parlamenti időszámítás kezdetével. Ugyanis a Magyar Országgyűlés 2009. március 30-án 330 igen, 6 nem szavazat és 10 tartózkodás mellett elvi jóváhagyását adta a Pakson új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez és  az Országgyűlés által 2011-ben elfogadott Nemzeti Energiastratégia már egyértelműen számolt az új blokkok építésével. Vagyis a két új paksi blokkal kapcsolatos stratégiai döntéseket a választópolgárok által megválasztott Magyar Országgyűlés hozta meg.

Energiahatékonyság = Paks II. Atomerőmű?

A Párbeszéd képviselője az interjúban ismét előjött a zöldek teljes hozzá nem értését tükröző javaslatával, hogy  Paks II. helyett energiahatékonyságra, hőszigetelésre és felújításra van szükség. Az interjúban szó szerint ezt közölte: „Mi azt mondjuk, hogy a négyezer milliárdnak egy jelentős részét költsük energiahatékonyságra, lakásfelújításokra, fűtéskorszerűsítésre, ajtók, nyílászárók cseréjére és akár napelemek cseréjére. Ezzel csökkentjük az energiaigényt. Jelenleg Magyarországon a csúcsidőszakban körülbelül hétezer megawatt az energiaigényünk.”

Sajnos, Kocsis-Cake és társai évek óta képtelenek megérteni, hogy az energiahatékonyság, a házak hőszigetelése, felújítása és a fűtéskorszerűsítés  nem alternatívája a két új paksi blokk megépítésének és a villamosenergia-igények csökkentésének. Ezekkel az intézkedésekkel akkor lehetne spórolni az áramon, ha ezeket az ingatlanokat villamos energiával fűtenék. Ahol korszerűsítésre van szükség, a fűtést döntően fosszilis források, földgáz felhasználásával oldják meg, azaz a szigetelés és az áramfogyasztás közötti kapcsolat irreleváns. Sőt, a fűtés-korszerűsítések során a hőszivattyús rendszerek elterjedésével a villamosenergia-szükséglet még inkább növekedni fog, nem is beszélve az e-mobilitás elterjedésével, valamint a gazdaság fejlődésével összefüggő igénynövekedésről, ami egyszerűen nélkülözhetetlenné teszi az atomerőművet. 

„A megújuló energiával ugye az a baj, hogy nem mindig süt a nap, és nem mindig fúj a szél…”

Kocsis-Cakének az energetikai fogalmak pontos használatáról sincs sok fogalma. A „hétezer megawatt az energiaigényünk”-kel is mellélőtt, hiszen a 7000 MW nem energiaigény, hanem villamosenergia-igény! Arról sem szabad megfeledkezni, hogy tavaly december 5-én újabb rendszerterhelési csúcs született 7105 MW értéken, amelyből az import 2402 MW volt. Tehát a Paks II. Atomerőműre már most nagy szükség lenne. 

A zöldek által preferált nap- és szélerőművek az új csúcs idején nem álltak a helyzet magaslatán, hiszen csak közel nettó 100 MW-ot (naperőművek 9 MW, szélerőművek 94MW) tudtak biztosítani, miközben a naperőművek beépített teljesítménye 900-1000 MW körül, a szélerőművé pedig közel 265 MW (aktuális, rendelkezésre álló KÁT-adat) volt. A Paksi Atomerőmű például teljes, 100 százalékos teljesítményszinten üzemelt, ami nettó 1940 megawattot jelentett. A gázerőművek pedig 1488 MW teljesítményt adtak.  Ez is azt támasztja alá, hogy kizárólag időjárásfüggő megújulókra – az ipari mértékű energiatárolás hiánya miatt – nem lehet egy ország biztonságos ellátását alapozni, hiszen a fogyasztókat akkor is ki kell tudni szolgálni villamos energiával, amikor éppen nem süt a nap, vagy nem nagyon fúj a szél. 

Kocsis-Cake Olivióról azonban ne mondjunk le teljesen!  Az interjú során  zavarában olyan dolgokat is említett, amelyeket a szakemberek folyamatosan mondanak. Sőt, olyanokat is, amelyek teljesen ellentmondanak a saját maga és a zöld párttársai korábbi nyilatkozatainak…

 „A Paks I-et az élettartama végéig, 2030-ig mi megőriznénk, hogy működjön, mert jelenleg valóban olcsón állít elő áramot…” Ezzel a kijelentéssel Kocsis-Cake tulajdonképpen elismeri, hogy jelenleg is szükség van az olcsó atomerőművi áramra. Egy történésztől azért persze elvárnánk, hogy az évszámokkal tisztában legyen. A történeti hűség kedvéért megjegyzem, hogy a Paksi Atomerőmű meghosszabbított üzemideje nem 2030-ig szól, az egyes blokkok ugyanis 2032 és 2037 között fognak leállni.

Kocsis-Cake a következőket mondta: „Mi azt gondoljuk, hogy 2050-ig el lehet érni azt, hogy a megújuló energiák legyenek többségben az energiaellátásban. Nyilván száz százalékig ez nem lehet, még akkor sem, hogyha abban gondolkodunk, hogy a megújuló energiával ugye az a baj, hogy nem mindig süt a nap, és nem mindig fúj a szél… Azokon a napokon, amelyeken ezek a megújuló energiák nem termelnek elég áramot addig, azokon a napokon a gázerőműveket, amelyek készenlétben állnak, be lehet kapcsolni…”

Hogy is van ez? A Paksi Atomerőmű ugyan saját bevallásuk szerint is több évtizeden át látta, látja el hazánkat olcsó, karbonmentes villamos energiával, a Paks II. Atomerőmű viszont már nem kell a Párbeszédnek és a másik zöldpártnak, az LMP-nek, helyette jöjjenek a gázerőművek az olyan esetekre, amikor nem süt a nap és nem fúj az általuk favorizált szél… Csak emlékeztetőül: a teljes életciklusra vetítve a gázt használó erőművek kibocsátása több mint negyvenszerese az atomerőművekének (490 g/kWh vs 12 g/kWh). A képviselő úr nyilván elfelejtette már, hogy mit mondott február 4-i nyilatkozatában: „…A hagyományos energiatermelést minél előbb ki kell vezetni a rendszerből.”

Paks – múltból a jövőbe

Tényekre alapozott kérdésekre egy kompetens politikusnak illik  tényekre alapozott, kompetens válaszokat adni. Kocsis-Cake Oliviónak és zöld párttársainak ez láthatóan nem megy. Marad a hárítás, a mellébeszélés és a csúsztatás, ezzel viszont saját magukat szorítják sarokba. 

A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök,
Urántoll-díjas, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője