Korszakok metszéspontja
„Nincs korszak, amely ne alkotna új történelemtudományt. De ez nem csak a történészek privilégiuma. Minden korszaknak megvannak a problémái, melyek nem léteztek megelőzően; mikor a mából a múlt felé fordulnak, sokszor keresnek »visszafelől« igazolást.”
(Fernand Braudel)
Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni korunkra, mint a digitális térhódításoknak egy olyan korára, amelyben mindent és mindenkit a számítógépek uralnak, az analóg valóság pedig teljesen háttérbe szorult. Sajátságosan bonyolult kihívásokkal teli éránk viszont ennél sokkal érdekesebb és összetettebb: egy olyasfajta kor, amiben számos fejlődési szakasz metszi egymást, hogy a metszéspontokban megalkossa a XXI. század elejének izgalmas, néhol szürreális világát.
„Az internet kora”
A XXI. századot az internet koraként is jellemezhetjük, ami helytálló kijelentés, hiszen a szélessávú internetelérés ma már a legkisebb falvakban is biztosított, a világhálóra csatlakozó okostelefonok térhódítása pedig elvitathatatlan. Ám óriási baklövés lenne azt hinnünk, hogy az internet mindig és mindenre megoldást kínál, s főként, hogy mostanra minden ember életének nélkülözhetetlen részévé vált.
A napokban háttérrádiózás közben egy kívánságműsort hallgattam, amelyben épp egy idős úr kért egy dalt a műsorvezetőtől, hozzátéve, hogy a rádiós hagyjon majd egy kis szünetet a beszéd és a szám eleje között, mert a betelefonáló magnókazettára szeretné rögzíteni a számot.
A némelyeket tán mosolygásra késztető történet főszereplője nyilván nem használja napi rendszerességgel, avagy inkább egyáltalán nem használja a dal- és videómegosztó portálokat, ezért fogalma sincs arról, hogy az általa kért nóta millió helyen megtalálható, s akár még rögzíthető is. Nagy valószínűséggel idegenek neki az ilyesfajta platformok, s könnyen lehet, hogy még akár egy egyszerű Word-dokumentum vagy egy online kérdőív kitöltése is megoldhatatlan feladatnak tűnne számára.
Múlt és jövő
De vajon fontos-e, hogy pontosan behatároljuk annak a kornak a sajátosságait, amelyben élünk? Nos, ennek szükségszerűsége több szempontból is elsőbbséget élvez. Példának okáért a belsőégésű motorok szerelőit régebben autószerelőknek hívtuk, s hároméves ipari szakiskolai képzésen, majd gyakorlaton és mestervizsgán kellett átesniük ahhoz, hogy ellássák feladataikat. Igen ám, csakhogy ez még arra az időszakra esett, amikor egy autó hengerfejtömítésének cseréjét és szelephézag-állítását odahaza is elvégezhette az ember.
A teljesen elektronikus vezérlésű autók korában viszont már olyan gépjármű-mechatronikusokat képeznek, akik egyszerre értenek az elektronikus beállításokhoz és hibajavításokhoz, valamint a mechanikus alkatrészek hagyományos eszközökkel történő reparálásához. A mechatronikai szakembernek tehát egyszerre kell dolgoznia a jövő és a múlt gépeivel, hiszen az általa szerelt járművekben a több mint százéves technológia egyszerre van jelen az elmúlt évek vívmányaival.
Kevert jelen
A jelenről mindenesetre elmondhatjuk, hogy felettébb érdekes és izgalmas, hiszen párhuzamosan létezik benne az analóg és a digitális világ. E két világ néhol akadályozza egymás működését, máshol épp hogy átsegíti egyikét-másikát az esetleges problémákon. Ám a legtöbbször e kettő olyan szoros szimbiózisban létezik, hogy egymástól szétválasztani őket lehetetlenség. De persze nem is kell. Helyette inkább valami másra van szükség. Valami olyanra, amit az életminőségünket alakító egyesülések (legyenek azok politikai erők, cégek vagy egyéb közösségek) néhanapján mintha elfelejtenének. Ez a bizonyos szükségesség nem más, mint az egymás iránti empátia, a kölcsönös tisztelet. Azaz nem megtagadni vagy megkérdőjelezni, hanem számításba venni a másik meglétét.
Jó példa erre a hazánkban októberben kezdődő népszámlálás, amelynek során minden felnőtt magyar állampolgárnak kötelessége lesz kitölteni a népszámlálási kérdőívet. Nagy könnyebbség, hogy erre az ügyfélkapun keresztül online is lehetőség nyílik majd. Akik viszont még alapfokon, felhasználói szinten sem boldogulnak a számítástechnikával, azokat a területre kijelölt számlálóbiztosok keresik majd fel. Így adva meg mindenkinek a lehetőséget állampolgári kötelezettsége gyakorlására.
***
Online-ból és offline-ból álló kevert világunk jellemző tulajdonsága, amely lényegében minden kornak a sajátja, hogy erről a pontról sem a múltba nem mehetünk vissza, sem a jövő számunkra ideálisnak elképzelt formájának eljövetelét nem siettethetjük.
Amit tehetünk, hogy a két világban egyszerre élünk. És ha például kukoricamorzsolás szünetében el tudunk küldeni barátunknak egy fontos e-mailt, akkor elmondatjuk magunkról, hogy bár magunkba fogadtuk a régit, de kinyitottuk szemünket az újra is.
