Közmunka
Ezer útja és módja van annak, hogyan kell egy ellenzéknek sikertelennek lennie.
Az egyik megbízható módszer, ha minden alkalommal helyből támadják az aktuális kormány valamely intézkedését, anélkül, hogy végigondolnák a dolgot. A honi ellenzék magabiztosan kontrázta például a migránsválságra adott magyar kormányzati választ, azóta is fizeti ennek az árát.
Ugyanilyen öntudatosan lőttek bakot a közmunkaprogrammal kapcsolatban is. A legszórakoztatóbbak ez ügyben azok a „szakértői” tanulmányok (például itt), amelyek a rendszer közeli teljes csődjét vetítik előre.
A valóság az, hogy a közmunka, a hozzá tartozó jogszabályi környezettel (aki nem vállal közmunkát, nem jogosult a segélyre) a Fidesz-kormány egyik legnagyobb társadalmi innovációja, amely többszázezer embert mozdított ki a setét gondok között henyélésből, és indított el a munkából megélés felé.
És ennek az érintettek örülnek a legjobban.
Arra azonban még a kormánypártok támogatói sem gondoltak, hogy mindez ilyen gyorsan halad. A felfutása idején kétszázezernél is több embert alkalmazó rendszerben az idei első negyedévben százezer fővel hatéves mélypontra süllyedt a közmunkában alkalmazottak száma, miközben a munkanélküliek száma is csökken – magyarán több mint százezer korábbi közmunkás a versenyszférában talált munkát.
