Kujon Gyuri bácsi meg a bátor szarvas
A meséket mindig az élet írja! Akad ugyan néhány, az Isten teremtette világból kiszédült bikinis királyfi, gatyás Csipkerózsika vagy tökös Hamupipőke, akik újabban bebocsátásért dörömbölnek, de nekik semmi helyük a mesekönyvben, esetleg a pszichiáter kliensnévsorában. Az én mesémet is az alábbi igaz történet írta.
Néhány napja a csehek egyik sűrű, kerek erdejében (Horní Planá környékén) a lesben álló vadásztól elvette a puskáját egy szarvas. A mesébe illő akció során a szarvas, meglátva a fegyverest és észlelve a veszélyt, elszántan rohanni kezdett a vadásszal szemben, és mellé érve a bal vállán lógó fegyverét, amely az agancsába akadt, elvitte magával. A feldühödött vadász bottal üthette a nyomát!
A bátor szarvas igaz története után az én mesém így kezdődik: egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt, de még az Óperenciás tengeren is túl, túlonnan túl, volt egy Gyuri nevű gyerek, akiben ifjú korától kezdve elhatalmasodott a vadászszenvedély. Mindig a máséra vágyott, mindig a másét akarta, bármi áron, de levadászni Budapesttől Jeruzsálemen át Brüsszelig.
Vállán csőre töltött puskával járta az országok, olykor egész kontinensek vadonjait, és először rábeszélte, lefizette a kiszemelt kerítőket, hajtókat és vadászatvezetőket, hogy azután akár orvul is elejtse és megnyúzza újabb meg újabb áldozatait. Olykor megfenyegették, megkergették, sőt még az igazságszolgáltatás elé is odakényszerítették a telhetetlen rapsicot, de valahogy mindig kisiklott kárvallottjai kezei közül.
Napjainkra már ugyancsak vén kujon lett belőle, aki mostanában a brüsszeli vadásztársaság körül legyeskedett, és akár egy dollárgömböc, úgy gurigázta ki magából a milliárdokat azoknak, akik segítenek neki egybeterelni, határt bontani, majd betelepíteni a gyengülő, üresedő európai vadont. Aztán pedig viaszorcáján Sargentini, Biden, Clooney meg Júdás Juncker begyűjtött csókjaival, zsebében a titkos (megvásárolt) rapsicengedéllyel, meg is indult Tündérországba népességet, ökológiát, röviden bennünket gatyába rázni.
Háta púpjára vetett és csőre töltött puskájával legelöl csoszogott, nyomában oxigénpalackot meg hitelcsomagokat cipelő, lefizetett esélyegyenlőségi bozótharcosai szuszogtak. Mentek, mendegéltek szépen libasorban árkon-bokron át, erdőn-mezőn és embereken, nemzeteken keresztül meg kasul, amíg egy tisztásra nem értek. Akkor Kujon Gyuri bácsi megálljt parancsolt és röpke kupaktanácsot tartott. A nyugati nagyvadakat Berlintől Párizson, Madridon át Brüsszelig ügyesen lefizettük, elkábítottuk, közös akolba tereltük, már csak néhány keleti apróbb vadat kell kilőni – ismertette rövid haditervét, és horpadt mellű hajtóit legott szétzavarta keríteni.
Maga pedig görnyedt vállára vetett töltött puskájával csak arra várt a tisztás közepén, mikor kaphatja csővégre az első lábaihoz kergetett üregi nyulat. Igen ám, de meglátta őt és azonnal megérezte a veszélyt az egyik szarvas, és védendő az övéit, előbb felegyenesedett, akár a csehek erdejében, aztán pedig határozottan szembement Kujon Gyuri bácsival. Amikor éppen mellé ért, leakasztotta válláról a puskáját és faképnél hagyta.
Az öreg Gyuri majd szétpukkant mérgében, nem kevésbé szégyenében, hogy vele ilyesmi megtörténhetett. Onnan, a tisztás közepéről azonnal berontott a brüsszeli vadásztársaság központjába, ahonnan átviharzott Strasbourgba, miközben egyvégtében azt ordibálta és írta meg nyilatkozta bele a függetlenobjektív uniós médiába, hogy azonnal indítsanak hajtóvadászatot, adjanak kilövési parancsot, kergessenek, kerítsenek, űzzenek, és mielőtt deresre meg karóba húznák, éheztessék ki az egész keleti bagázst, azzal a neveletlen szarvassal az élen.
Azóta is a brüsszeli központ vadásztermében egymás nyakába borulva, és egymást váltogatva azon fogadkoznak, hogy addig nem nyugszanak, amíg azt a briganti keleti szarvast kézre nem kerítik és meg nem büntetik. Kujon Gyuri bácsi őket úgy éltesse!
Nosza lett is erre nagy riadalom az egész központban, és azon nyomban megindult a könyörtelen, parancsba adott szarvasűzés mindenkinek. De amíg a mesémmel idáig értem, sem az egyik, sem a másik (Horní Planá környéki) szarvast nem tudták becserkészni, tőrbe csalni és megbüntetni.
A meséket mindig az élet írja! Aki nem hiszi, járjon utána.
