Hirdetés

A rágalom elleni védekezés művészete: nem törődni vele – írta a XVII. század egyik legfelkapottabb aforizmagyűjteményének szerzője, a spanyol Baltasar Gracián. Mai napig igaz és a méltatlanok agyafúrtságára vall, hogy azért kötnek bele nagy, számukra elérhetetlen emberekbe, hátha így szert tehetnek olyan elismertségre, ünnepeltetésre, amilyenhez egyenes úton tehetség híján sohasem juthatnának hozzá.

Legutóbb az irigy rágalomgyártók közül egyik jeles képviselőjük, a Telex névre hallgató, komornyikmellényben vigéckedő összellenzéki csicskaportál közölt Illuminátusokkal magyarázott népességfogyás címmel, nem először, újabb lejárató, minden sorával hazudozó, ugyanakkor újságírói vénától mentesen megírt gyalázkodást dr. Kásler Miklós Emmi-miniszterről.

Most, amikor már tudható, hogy az új kötözködő európai kihívások kikövetelték az Emberi Erőforrások Minisztériumának megszűnését, azonnal megduplázták hangerejüket, és a tisztelet legcsekélyebb jelét sem mutatva úgy csaholnak, mint veszett kutyák a Holdra. Kiszakadt belőlük a gyűlölet, amikor a professzor urat gúnyolódva, például az onkológia atyaistenének és igazi polihisztornak nevezték, aki olyan megdöbbentő kijelentést merészelt tenni, hogy például a Tízparancsolat tökéletes törvény és alkalmas betegségek megelőzésére is. Persze ez az állításuk sem igaz, mert terápiáról beszéltek, nincsenek tisztában a megelőzés és a megbetegedett ember kezelése közötti különbséggel. És ez csak egy a számos, szándékos hazudozás közül.

Mit számít a szakmaiság vagy a szó szerinti idézet fontossága a gazdáiktól megrendelt csúsztatással, kötelező félremagyarázással szemben? Semmit nem számít, bizonyíték rá a professzor 2021. május 26-i, Magyar Demokratának adott nyilatkozata, ahol a következőket mondta: „Belegondolva, tulajdonképpen azóta támadnak, gyaláznak, amióta Orbán Viktor fel mert kérni miniszternek!” Igen, mert attól a pillanattól kezdve tudták és féltek, mint ördög a tömjénfüsttől, hogy komoly átalakítások lesznek az egészségügyben, az oktatásban, a kultúrában, a magyarságkutatásban – olyanok, amilyenekre Magyarország elmúlt hetvenéves történelmében nem akadt példa. És ezek, ahogyan tartottak is tőle, könyörtelenül határozott, illetve egyértelmű, a nemzetet szolgáló intézkedések voltak, amelyek nyilvánvalóan komoly érdekeket sértettek és sértenek úgy materiális, mint ideológiai értelemben a balliberális oldalon.

Korábban írtuk

Az is könnyen lemérhető, kiismerhető az acsarkodók viselkedéséből, illetve a gyalázkodó, fogalmazásgátló-túladagolástól bűzlő irományaikból, hogy istenigazából két okból támadják a minisztert. 

Az egyik, mert megvallottan keresztény, a másik, mert nemzeti elkötelezettségű. 

A gyilokra gyürkőző ateista lelkiszegények firkálmányaiból az is kiderül, hogy rendkívüli tudáshiányban szenvednek, nem csupán a kereszténységet, a történelmet, a magyarság eredetét és a kultúrát, de az orvoslást, a gyógyítást illetően is. Ezért fals és hamis, amit artikuláltan kurjongatnak, mert a vágyálmaik szavakban történő leképzése csupán, ami így színtiszta valótlanság. 

És mivel tudják, hogy a kikezdett nyomába sem léphetnek, annak tekintélyét tépázzák, sikereit hamisítják, tehetségét feketítik. Ők azok a fejlődésben, értelemben is gyenge anarchisták, akik úgy akarnak kitűnni, hogy vakmerően csóvát dobnak a világ, benne a nemzet csodáira és nagyjaira, példaképeire.

Az, amit a közéletben folyamatosan művelnek, és nemcsak Kásler miniszterrel, hanem sok tisztességes, nagytudású, elismert kutatóval, művésszel, politikussal, több mint botrányos! Terméketlen dühükben odáig jutottak, hogy például a minisztert azzal fenyegették meg: lelövik, felakasztják, de még az unokáját is. Azért álljon már meg a menet, tahókáim!

Túl a porig alázó újabb választási vereségükön, egy immáron 48 éve tisztességgel ledolgozó orvosról, már csak neveltetésük (ha van) okán sem lenne illendő így beszélniük. Ha gyógyítóként naponta nem több, mint harminc beteget vizsgált meg – közöttük az őt rágalmazókat vagy hozzátartozóikat is –, már akkor több mint 300 ezer emberrel és családjukkal volt kapcsolata. Nem gondolják, hogy ezért olykor kijárna némi hála, alázat és tisztelet, hozzátéve: hibátlan ember nincs?

Megsüvegelhetnék, amit miniszterként letett az asztalra, még akkor is, ha önök állandóan kisebbíteni igyekeztek például a járványkezelés, a paraszolvencia eltörlése, a nemzeti alaptanterv bevezetése, az egészségügy fejlesztése vagy éppen a magyarság eredetkutatásának területén elért eredményeit, sok másról most nem beszélve. Persze önöknek az, hogy távlatokban és tudományosan kell gondolkodni, nem mond semmit, ha nem önök mondhatják.

Mint ahogyan az is minden bizonnyal csak egy irigy grimaszt vált ki önökből, hogy Prof. Dr. Kásler Miklós három külföldi egyetem díszdoktora, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint az angol királyi orvosi társaság tagja, jó néhány Nobel-díjassal együtt. Nem mellesleg pedig a legmagasabb magyar tudományos elismerés, a Széchenyi-díj tulajdonosa, aki eddigi pályafutása során 660 tudományos cikk és 24, többségében orvosi tankönyv szerzője.

Az elismert és nemzetközileg is jegyzett bölcs ember ezúttal sem fogja védekezésre használni a tollát, mely ugyan mély nyomot szántana az önök hitelességében, de hozzá méltóságon aluli lenne. Szokták mondani, nincs jobb a hosszú feledésnél, azaz egykedvűen átnézni önökön, mielőtt azt hinnék, valakik.

Keresztényként és fogcsikorgatva sem könnyű azonban toleránsnak, elnézőnek maradni akkor, amikor a komornyikmellényben vigéckedő Telex-rágalom végére még azt is odabiggyesztik magukról: „Erős demokrácia csak stabil szabad sajtóval létezik.”

Ehhez nem csak fizetett szolgamellény, de jókora pókerpofa is kell!