Levitézlettek klubja
Mi vonzót is láthatna még a balliberális oldal bármelyik jelöltjében egy magyar választópolgár?A múlt vasárnapi időközi választások erős jelzést adtak arról, hogy hatalmasat fordult a közhangulat a fővárosban. Két hónappal ezelőtt, az országgyűlési választások után a baloldal számára még szépségtapaszt jelentett, hogy totális vidéki vereségük mellett a fővárosban legalább versenyben tudtak maradni a Fidesz–KDNP-vel. A mostani földcsuszamlásszerű kormánypárti győzelem a józsefvárosi polgármesteri és a belvárosi önkormányzati képviselői választáson azonban azt mutatja, már a pestiek is felismerték az ellenzék tehetetlenségét. Józsefvárosban áprilisban a fideszes Kocsis Máté 40,5 százalékkal nyerte el az országgyűlési képviselői helyett, most Sára Botond 62,8 százalékkal lett polgármester. S még nagyobb fordulatot mutat a Belváros, ahol tavasszal az LMP-s Csárdi Antal 48,7 százalékával szemben a Fidesz-KDNP jelöltje 41,8 százalékot tudott hozni, most viszont a fideszes jelölt 67 százalékkal lesöpörte ellenfeleit.
Fotó: MTI/demokrata.hu montázs
De mi vonzót is láthatna még a balliberális oldal bármelyik jelöltjében egy magyar választópolgár? Az elmúlt hónapok antipolitizálásával a fiatalabb ellenzéki pártok is csatlakoztak a korábban levitézlett baloldali és liberális politikai formációkhoz. Az LMP belső leszámolásai már-már a francia forradalmat idézik, a hetente ismétlődő kilépések-kizárások képtelenné teszik bármilyen politika képviseletére. Lefagyott a Jobbik is, nemzeti politikusaik önállósodása után vezetőik annak meghatározására sem voltak képesek az elmúlt hetekben, hogy a továbbiakban milyen irányvonalat akar vinni a párt. De a baloldal káderhiánya is elrettentő lehet, ha Józsefvárosban egy korábbi Demszky-tanácsadó SZDSZ-est, a Belvárosban pedig egy független nyugdíjas pedagógust támogattak – utóbbi saját magát is kis eséllyel indulónak minősítette.
A legfrissebb választási eredményekben jó adag elutasítás is tükröződik. A fővárosiak nem kívánják vissza a drogosokat és hajléktalanokat simogató, a valós problémákat relativizáló liberális politikát, amelyen a kilencvenes években túllépett a világ. De nem kérnek napjaink árulóiból, széthúzóiból, tehetetlenkedőiből sem. A főváros sem akar csatlakozni a levitézlettek klubjához.